A gyermek az élet legszebb ajándéka. Feltéve, ha készen állunk a szülői feladatra. Mert nemes ugyan, de óriási kihívás a gyermekről való gondoskodás, annak az életre való felkészítése, nevelése. Sokan érzik úgy, hogy nem nőttek még fel ehhez a feladathoz, ezért -- a legtöbbször alapismeretek híján -- határoznak úgy, hogy nem hozzák világra gyermeküket. Teszik ezt számos nyomós vagy kevésbé nyomós okból kifolyólag. Egy azonban biztos: csak később tudatosul bennük, hogy milyen súlyos döntést hoztak, amikor arról határoztak, hogy egy sarjadó életnek véget vetnek. Hiszen a belső lelki folyamat, amit a várandós kismama átél, míg eldönti, hogy mi legyen magzata sorsa, bizony mély nyomot hagy benne. Egy nő ugyanis mindent képes elkövetni annak érdekében, hogy legyen gyermeke, és azért is, hogy ne legyen. De vajon jogában áll-e megvonni születendő gyermekétől az életet, és mi a teendő, ha egy fiatal korú leány nem tudja egyedül vállalni a gyermekáldást? A magzati élet védelmét elvileg szabályozza a törvény, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az abortusszal járó káros szövődmények, esetleges meddőség és egyéb veszélyek ellenére sem vállalja a legtöbb nő a terhességet.
Nehéz a döntés, hiszen különböző életvédelmi szervezetek igyekeznek rámutatni arra, hogy a terhesség-megszakítás - ha nem is a szó szoros értelmében --, de bűnnek számít. Hiszen egy ember élete a tét...
Abortusz: igen vagy nem? - kérdeztük olvasóinktól.
KORPONAI Ibolya szabadkai családterapeuta:
- Nem foglalnék állást egyik véglet mellett sem. Mint annyi minden az emberi élet során, egy ilyen helyzet is megfontolt, érdemi döntést kíván, hisz lélektani szempontból a nem kívánt terhesség megszakítása mindenkor egy negatív - felkavaró - élmény az érintett partnerek életében. A szakmai munkám során azt tapasztaltam, hogy a legtöbb esetben nem kap kellő, körültekintő figyelmet egy ilyen esemény a partnerek életében, és így az élmény leegyszerűsödik egy orvosi rutin-beavatkozás szintjére, holott a személyiség teljes egészét érintő mivolta sokkal nagyobb megfontolásra jogosítaná. Az érintett személyiségekben ily módon elfojtódnak ezek a negatív élmények, és tartósan feldolgozatlanok maradnak. A feldolgozatlan dolgaink pedig köztudomásúan nem szolgálják lelki egészségünket. Tehát a hangsúly az alapos, körültekintő feldolgozáson van, amit a partnereknek kölcsönösen meg kell tenniük a belső harmóniájuk biztosítása érdekében.
DOLINSZKY Márta bajsai evangélikus lelkész:
- Az egyház egyértelműen az élet védelméért száll síkra, következésképpen az abortusz kérdésében a válasza határozott ,,nem'. A keresztyén legfőbb tekintélye Isten, az ő igéje minden cselekedetének a mércéje. A ,,Ne ölj' parancsolat a hívő számára kötelező érvényű. Egy új ember élete nem az első szívdobbanáskor, nem az első agyi áramok kimutatásakor kezdődik, hanem már a fogamzás pillanatában ő egy egyszeri, megismételhetetlen, teljes személyiség. Joga van az élethez, annak megszüntetéséről viszont más nem dönthet. Az abortusz kérdése a nem tervezett, illetve nem kívánatos terhességek kapcsán kerül napirendre. A döntést elsősorban a pánik befolyásolja, diáklányok, munkanélküliek ,,még nem', több gyermekes anyák ,,már nem' szeretnének gyermeket vállalni. A megfogamzott új életet tehernek érzik, melytől minél előbb meg kell szabadulni. A döntés gyorsan megszületik. De vajon elégséges ok-e ez arra, hogy egy embert megöljünk? A másik jelentős tényező, amely a döntést befolyásolja, a család pillanatnyi anyagi helyzete. - Előbb fészket kell rakni - halljuk az emberi érvelést. - Ugyan, minek a sok gyerek?! - mondja a másik. A gyermeknevelés azonban hosszú évekig tart, senki sem tudhatja, hogy milyenek lesznek az anyagi körülményei az elkövetkező évek során. A gyermekvállalás hit dolga is, akik bíznak Istenben, látják, hogy Isten gondoskodik az emberekről. A terhesség megszakítása korántsem egyszerű dolog. A nem kívánt terhességtől ugyan ,,megszabadít', de járhat szervi károsodással, szövődményekkel és amiről csak kevesen beszélnek - lelki terhekkel. A női lélek ugyanis mindörökre hordozza magában azt a tudatot, hogy ,,nekem is volt', ,,lehetett volna gyermekem' - és vádlón lép fel - ha akkor másképp döntöttem volna, vagy a család és a körülmények nem kényszerítettek volna. A kézenfekvőnek látszó, gyors megoldás azonban minden asszony lelkében halála napjáig tartó sérülést jelent. Hiányolom nőgyógyászati rendelőinkből vagy talán a kórházból azt a szolgáltatást, hogy lelkészek az abortuszra indulókkal bizalmas, jó szándékú pásztori beszélgetést folytassanak. Egy berlini nőgyógyász ezt a kis írást adta át azoknak az asszonyoknak, lányoknak, akik terhességük megszakítását kérték tőle:
Egy meg nem született gyermek naplója:
Május 1: Szüleim szerelme ma életre hívott engem. Május 15: Testem és érrendszerem kezd formálódni. Május 19: Már szám is van. Május 21: Elkezdett dobogni a szívem. Május 28: Kezem és lábam lassan növekszik. Június 8: Kezemen apró ujjacskák formálódnak. Június 15: Ma tudta meg anyám, hogy vagyok. Június 20: Kiderült, hogy kislány vagyok. Június 24: Szerveim alakulóban vannak. Július 6: Már van hajam és szemöldököm. Július 8: Már van szemem, de még csukva van. Július 19: Dobog a szívem! Biztonságban érzem magam és nagyon boldog vagyok. Július 20: Anyám ma megszakította terhességét. (Evangélikus keresztelési traktátus)
A keresztyén ember tiszteli az életet. ,,Az anyaméh gyümölcse jutalom' (Zsolt. 127, 128), nem pedig elvetendő nyűg.
Azoknak, akik a magzatelhajtás bűnéért tartanak Isten előtt bűnbánatot és kérik a kereszt alatt a bocsánatot, Jézus véréért van bocsánat. Ma is érvényes Jézus szava: ,,Menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!' (Jn. 8, 11)
Dr. FAJKA Róbert, a zentai kórház nőgyógyászati osztályának főorvosa:
- Nem támogatom a terhesség-megszakítást, hiszen életpárti vagyok. Ugyanakkor elfogadom, hiszen a legtöbb esetben indokolt a magzat elhajtása. Véleményem szerint egy nőnek jogában áll eldönteni, hogy megtartja-e a terhességét vagy sem, de hiányolom azt az intézményesített tanácsadást, amelynek segítségével az esetek nagy részében megelőzhető lenne a terhesség létrejötte, így nem kellene sor kerülnie az abortuszra. A terhesség-megszakítás voltaképpen egy szükséges rossz, amely már nagyon régóta gond ebben a társadalomban. A jelenlegi szakintézményekben korszerű orvosi műszerekkel, altatásban végzett terhesség-megszakítás a minimális kockázattal jár. Ezek az ún. kulturált körülmények között zajló orvosi beavatkozások rutin-műtétnek számítanak, és sokkal komplikáció-mentesebbek, mint a régi időkben nem szakavatottak által, nem steril körülmények között végzett abortuszok. Nem csoda, hogy akkortájt igen sok volt a fertőzés, sőt a haláleset is. Ma már csak elenyésző számban akadnak olyan esetek, amikor bizonyos szövődmények maradnak vissza az abortusz után. Ezek többségét pedig sikeresen gyógyítjuk a laparoszkópiás beavatkozásokkal. Véleményem szerint sokkal nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a fiatalok megfelelő informálására, felhívni a figyelmüket a fogamzásgátlás lehetőségeire és arra, hogy sokkal ésszerűbb védekezni a nem kívánt terhesség ellen, mint később megszakítani a terhességet. Ez különösen az első terhességre vonatkozik, amikor általában igyekszünk rábeszélni a kismamát arra, hogy tartsa meg a magzatát, hiszen megtörténhet, hogy meddőség lép fel és soha többé nem szülhet gyermeket. Mint szülész-nőgyógyász kötelességem felhívni az abortuszra jelentkező nők figyelmét az esetleges következményekre, de ha indokoltnak tartom a terhesség megszakítását, akkor a páciens döntését tiszteletben tartom. Hiszen még mindig jobb, ha egy nem kívánt terhességnek még idejekorán véget vetnek, mint ha egy olyan közegbe születik bele egy emberke, amely nem akarja őt, nem viseli gondját vagy akár már születése pillanatában lemond róla az édesanyja. (re)