Természetesen jó vajdasági szokás szerint a megnyitó napon kevesen voltak, de ez „érthető”, hiszen nem volt tökéletes a hőmérséklet, délután ugyanis esett, s ilyenkor egy igazi szabadkai nem mozdul sehova — mi lesz, ha éjjel újra elered az a fránya eső, ne adj isten a levegő is lehűl?! Noha a koncertek helyszíne fedett volt, ez a kényelmes embereket nem nyugtatja meg. Nem ismeretlen ez a fajta gondolkodás erre, felénk. A szombati nap már jóval több látogatót vonzott (hiszen jó idő volt, s a szél is éppen csak lengedezett). Pénteken a szlovén Brencl Banda nyitotta meg a programok sorát, igazi pezsgős balkáni zenét játszva. Szerethető rajzfilmfigurák zenéltek, nem véletlenül választottak maguk helyett gyurmafigurákat fotóként. A gazdag zenei hagyományú Bistrica ob Sotli helységből érkeztek, a horvát határ közeléből, így több nemzet zenéje egyesült muzsikájukban. A szövegeiket is mindenki értette, hiszen volt ott horvát, szlovén, szerb népdal, mindegyik új formában. Friss, nyitott, időtlen zene. Vastaps, ráadás.   

Egy igazi nemzetközi „formációval” jött a Véro la Reine & Bikutsi live band, melynek tagjai Ausztriából, Szenegálból, Kamerunból, Burkina Fasóból, Venezuelából érkeztek, és hagyományos afrikai zenével perdítették táncra a közönséget. Az én vérmérsékletemnek a koncert egy picit egyhangú volt, hiszen hasonló ritmusokat hallottam. Olyan érzésem volt, mintha ugyanaz a szám szólna más refrénnel, de azt hiszem, a magyar népzene is hasonlóan hathat egy olyan emberre, aki nem gyakran hallgatja. Az énekesnő hangja és megjelenése azonban sokat javított az élményen, az óriási turbánját a koncert feléig tudta a fején tartani, aztán a tánc heve leoldotta róla. Ha lehunyt szemmel hallgattuk, még a szavannák zsiráfjai is megjelentek lelki szemeink előtt.

Az est utolsó fellépője a belgrádi Naked zenekar volt, mely a balkáni zene elemeit vegyíti a mai kortárs stílusokkal, rockos és elektronikus hangzás is megfigyelhető a számaiban. A fiúk egy megfoghatatlan, urbánus zenei keveréket játszanak, a hegedű pedig egy nem e világi hangon szólal meg, a különféle effektpedáloknak köszönhetően. A fesztivál honlapján megpróbálták kategorizálni a fiúk zenéjét a balkan/world/jazz/free/funk címszóval. Ők egyszerűen csak a Naked — Neked stílus. Egyre jobban szeretem a meghatározhatatlan stílusú zenét játszó együtteseket. Teret adnak a fantáziának.

A szombati napon a forróvérű Vrelo lányzenekar volt a fő attrakció. Ír dallamokkal érkezett az Irish Stew of Sindidun, vasárnap pedig Törökországba kalauzolt bennünket az Istanbul Night ft. Fatima Gozlan zenei „alakulat”, illetve egy magyar—marokkói duó zárta az Etnofest kapuit, Said Tichiti és Vázsonyi János.

Most pedig tekintse meg a cikkhez kapcsolódó képgalériát is, melyet kicsit lejjebb megtalálhat!