— Öröm volt ma újra eljönni Udvarnokra, visszatérni a tett helyszínére, ahol annak idején megalapoztuk ezt a rendhagyó, hiánypótló gyermekversmondó versenyt. Szűcs Imre a falu szülöttje, és én nagyon hálás vagyok azért, hogy sokan az ötlet mellé álltak, akik támogatják, továbbviszik és életben tartják ezt a versenyt. Nagyon fontos ez a helybelieknek is, attól függetlenül, hogy itt az iskolában jelenleg nincsen magyar nyelvű oktatás. Mivel a mai napon a figyelem Udvarnokra irányul, bízom benne, hogy ez segíti, támogatja az itteni magyarokat abban, hogy vállalják magyarságukat, legyenek arra büszkék, és nagyon sokáig ebben a faluban is megmaradjanak magyarnak — nyilatkozta Pál Károly.

Szarka Edit, a begaszentgyörgyi polgármester segédje hangsúlyozta, nagyon büszkék, hogy immár tizenharmadik alkalommal rendezik meg ezt a versenyt Udvarnokon.

— Ilyen jellegű rendezvény nincs az önkormányzat területén, és azt hiszem, hogy felnézhetünk Szűcs Imre hagyatékára, műveire, mert a pedagógusok ötletet tudnak meríteni belőlük az iskolai oktatásban vagy a szavalóversenyek alkalmával. Nagyon reméljük, hogy ez a megmérettetés még sok éven keresztül megmarad itt, Törzsudvarokon, hisz nagyon fontos identitásmegőrző szerepe van.

A rendezvényen jelen volt Sutus Áron, a VMMSZ elnöke is, aki elmondta, hogy ez a verseny nemcsak Bánát vonatkozásában fontos, hanem Vajdaság szintjén is kiemelkedő eseménynek számít.

— Az, hogy a Magyar Szó, a Jó Pajtás, a Mézeskalács szerkesztősége felvállalta ennek a versenynek a megrendezését, társszervezését, azt mutatja, miként fordul a közösség, a Közép-Bánság felé, és milyen tisztelettel viszonyul az egykori szerkesztője, Szűcs Imre irányába. Az is nagyon fontos, hogy a Magyar Nemzeti Tanács a kiemelt jelentőségű gyermek- és ifjúsági vetélkedők közé sorolta ezt a megmérettetést, és ugyancsak örömteli az, hogy tavaly 20-25-en neveztek be, most viszont sokkal többen vannak a fellépők, közel 50-en. Azt sem árt elmondani, hogy a csókai Cs. Simon István vers- és prózamondó verseny mellett ez a másik olyan rendezvény, ahol vajdasági magyar szerzők műveivel lehet nevezni. Úgy gondolom, ez is erősíti a gyermekeknek és a fiataloknak az identitását, a szülőföldhöz való kötődését, hiszen az irodalmi szövegek révén a saját szülőtájukat vagy azt a térséget ismerik meg, amelyet szülőföldnek nevezünk.

Az idei vetélkedő 50 jelentkezője Vajdaság minden területéről érkezett, fejtette ki az egyik fő szervező, Török Erna, a Jó Pajtás gyermeklap felelős szerkesztője.

— Örülünk a nagy létszámnak, köszönjük a felkészítő tanároknak és a szülőknek, hogy ezúttal is eljöttek, és évről évre részt vesznek ezen a versenyen. Idén is vajdasági magyar költők, írók alkotásaiból válogattak a versenyzők. A legtöbben Csík Mónika és Terék Anna verseit választották, de a verseny névadójának, Szűcs Imrének a költeményei is megjelentek. A verseny szervezésében közreműködtek a helybeliek, valamint Pál Károly, az ötletgazda, továbbá Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke. Emellett számos olyan támogatónk is akadt az idén, aki a gyerekek könyvajándékaihoz járult hozzá, például a topolyai Solymosy Könyvesház és a Forum Könyvkiadó Intézet. Természetesen évről évre a támogatónk között van a Magyar Nemzeti Tanács is. Szűcs Imre tiszteletére emléktábla is készült, melyet néhány éve helyeztünk el a helyi művelődési otthon bejáratánál.

A verseny előtt megkoszorúzták Szűcs Imre emléktábláját — az arcképéről készült domborművet —, a virágokat a szervezők, az MNT és az önkormányzat képviselői helyezték el. A megmérettetés a helyi általános iskolában folyt, szebbnél szebb előadásban hangzottak el a versek, prózák.

Molnár Krekity Olga, a zsűri elnöke, a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete tiszteletbeli elnöke kiemelte, éppen abból a célból alakult meg 1994-ben az egyesületük, hogy támogassák a versenyeket, szakmai segítséget nyújtsanak a szervezőknek, illetve a gyerekeket is felkészítsék, és tartsák bennük ezt a lángot, hogy továbbvigyék az anyanyelvápolást és folytassák a versmondást.

— Ennek a rendezvénynek már a születésénél is itt voltunk, és az utóbbi két évet kivéve minden évben jelen vagyunk. Én magam versmondó is vagyok, felkészítő tanár is, és nagyon örülök, hogy Vajdaságnak e részén is van egy ilyen rendezvény, hogy az ezeken a településeken lévő iskolák is be tudnak kapcsolódni, mert azokon a vetélkedőkön, amelyeket Bácskában rendeznek, elég ritkán jelennek meg a bánáti gyerekek. Kezdetben nagyszerű volt, hogy a VMSZ révén autóbuszok indultak, és akkor szinte minden településről érkeztek képviselők, száznál több gyerek is megjelent itt. Sajnos az utóbbi idők eseményei meg a pénzhiány miatt ez lecsökkent. Ez egy olyan jellegű találkozó, ahol nemcsak Szűcs Imre, a nevezetes megboldogult gyermekköltő emlékét ápoljuk, hanem ezt a mozgalmat is, mert a versmondás nemcsak szórakoztat, hanem ennél sokkal fontosabb célja is van, az anyanyelv, a szép beszéd ápolása, valamint az itteni hagyományainknak, legyen az irodalom, történelem vagy kultúra, a megtartása.

Nem volt könnyű dolga a zsűrinek — melynek másik két tagja Kovács Jolánka író, költő, műfordító és Szatmári Melitta, a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének alelnöke volt —, ám muszáj volt dönteni, rangsorolni. Az elsősök és a másodikosok mezőnyében a legjobb Sóti Luca lett, a második helyezést Aranyos Tifáni, a harmadikat pedig Kovács Dorka és Sörös Dávid érte el. A 3—4. osztályosok közül első díjban Kólity Mátét részesítették, második lett Francia Kata, harmadik Farkas Jázmin, különdíjat pedig Juhász Hanna kapott. Az 5—6. osztályosoknál Mészáros Bálint bizonyult a legkiemelkedőbbnek, aki a fődíjat is kiérdemelte, Majoros Noel a második, Surányi Bálint és Molnár Rita a harmadik helyen végzett, különdíjas Pakai Andrej lett. A 7—8. osztályosok mezőnyében első díjjal Mészáros Kristófot jutalmazták, őt követte a második helyen Dimitrijević Stefan, a harmadikon pedig Balog Virág Dóra.