Rigorózus szabályok — Minden emberben van egy kis versenyszellem, számos tevékenységünknek ez a mozgatórugója. Versenyezhetünk önmagunkkal, barátainkkal vagy ellenfeleinkkel. A cél lehet a sportszerű körülmények között, a szabályok betartásával elért győzelem vagy csupán a saját rekordjaink megdöntése.
Így van ez a horgászversenyben is, ahol a pecások, az úgynevezett ellenfelek abban vetélkednek, ki tud több halat odacsalni a horgászhelyéhez, ki tudja ügyesebben kezelni a horgászfelszerelését. Fizikai értelemben ez mindenképpen sport, hiszen nagy kitartást, önfegyelmet és jó fizikumot követel a versenyzőktől.
Csak Magyarországon a 300 000-et is meghaladó horgásztáborból mintegy 25 000 fő van érintve valamilyen módon a halfogó versenysportban. És itt csak egy országról beszélünk. Nyugodtan kijelenthető, hogy ez már tömegsport, és úgy is kell rá tekinteni. A versenyeknek már hosszú évek óta kialakult rendszerük van. A ranglista szerint van házibajnokság, egyesületi, megyei, területi, országos és nemzetközi is. A nemzetközi világbajnokságot minden évben más országban rendezik meg. Ezeken a versenyeken egy-egy ország nemzeti válogatottja vesz részt.
A technika előrehaladtával a horgászeszközök fejlesztésében is óriási előrelépések történtek. Gondoljunk csak az olyan hosszú, szuperkönnyű teleszkópbotokra, amelyek végéből szükség szerint még egy gumiszalag is kinyúlhat a halfárasztás érdekében. És ez még mind semmi ahhoz képest, amit egy úgynevezett rakósbot tud manapság. 10-15 méterre nyúlhat be a víz fölé, és olyan szegmensekből áll, amelyek könnyedén szétszedhetőek horgászat közben is. Az utolsó szegmenssel történik a fárasztás, mely egy „normális” teleszkópbotként működik. Természetesen ebben is van gumiszalag, mely a nagyobb hal fárasztásakor kinyúlik a teleszkópbot csőszerű végéből. És ez még nem minden, mert a rendszer legnagyobb előnye az, hogy a hosszú bot végén a könnyen levehető rész helyett egy olyan szegmens csatlakoztatható, amely végén egy kis féllabdaszerű kanál van, melybe etetőkoszt kerül. Így benyújtva az egész hosszú botot, majd kifordítva a kanál tartalmát, pontosan ott etethetünk, ahol horgászunk is. Eredményességben ez a rendszer, különösen az apróbb halak esetében, verhetetlen.
A modern horgászeszközök terén van azonban más újdonság is, például az úgynevezett feederbot. Ez egy apró gyűrűkkel felszerelt, könnyű, vékony, hajlékony, de igencsak „acelas” bot, melynek a spicce annyira puha, hogy kapáskor a hal szinte semmi ellenállást nem érez. A bot elasztikussága fárasztáskor érvényesül a legjobban, és szinte minden akadályt le tud győzni. A bothoz jó minőségű, kis orsó csatlakoztatható, vékony, de erős horgászzsinórral, ám nagyobb kapacitású orsó is tehető rá. Ez azonban mindig a botsúly rovására történik. Ehhez a technikához tartozik továbbá egy feederkosár is (önetető), mely egy kis kerámiagyöngynek köszönhetően szabadon fut a főzsinóron. Az előke szándékosan van úgy rákötve a főzsinórra, hogy kapáskor a feederkosár sem tanúsít semmiféle ellenállást a hal felé. A feederbotos pecázás szinte forradalmasította a pontyhorgászatot, és egyéb halfajták esetében is jól bevált.
Visszatérve a versenyhorgászathoz: a hagyományos, úszós versenyeken kívül egy ideje már feederes versenyeket is rendeznek. Az úszós és a feederes versenyeknek is megvannak a maguk szabályai, melyek a megmérettetés rangjának megfelelően változnak, és magától értetődően a nemzetközi horgászversenyeken a legszigorúbbak. A hagyományos, úszós versenyek szabályai többé-kevésbé már ismeretesek számunkra, a nemzetközi feederes versenyeken azonban olyan szigorúak, hogy a betartásuk még a tapasztalt versenyhorgászokat is probára teszi.
Erdei Attila magyar világbajnok segítségével kukkantsunk most bele egy kicsit ezekbe az igencsak szigorú szabályokba. A világbajnok szerint egyébként a körmönfont követelményeket sokszor még neki sem sikerült maradéktalanul teljesítenie.
2011-ben létrehoztak egy feederes versenyekre vonatkozó nemzetközi szabályrendszert, melyet most nagy vonalakban ismertetünk.
— A jelenleg érvényes szabályzat szerint tilos a rövid előkés, fűzött csalis method szerelék használata. Fontos a versenyzők közötti 15 méteres távolság betartása, hogy a szomszédok lehetőleg ne zavarják egymást. Értékeléskor csak a kijelölt rajthelyen belül kifárasztott, megszákolt halat veszik figyelembe. A feederes versenyeken csak rezgőspicces botok használhatóak. A kapások érzékelésére a bot spiccén kívül nem alkalmazható egyéb eszköz, például zsinórra helyezett vagy elektromos kapásjelző. A bot nem lehet 4,5 méternél hosszabb. Természetesen egyidejűleg csak egy bevetett bottal lehet horgászni, egy horoggal, a kijelölt helyen viszont tetszőleges számú készség készíthető elő. Ezeket úgy kell elhelyezni, hogy a part vonalától hátrább legyenek, még a spiccük sem érhet a víz fölé. Az orsó méretére, a főzsinór és az előkezsinór átmérőjőre nincs szabály. A horogelőke hossza legalább 50 cm kell hogy legyen, a horog legfeljebb 10-es méretű lehet. A végszereléken tilos belső vezetésű csúszókosarat használni, a főzsinóron pedig a kosárnak felfelé szabadon kell csúsznia. Ennek egyik oka az önakasztás esélyének csökkentése, a másik pedig az, hogy a főzsinór esetleges szakadásakor a horgon levő halnak ne kelljen hosszabb időn keresztül magával vonszolnia a kosarat. Még csak annyit, hogy az etetőkoszt bejuttatására kizárólag a szerelékünk etetőkosara használható.
Az etetőkosztra vonatkozó szabályokról most nem beszélünk, mert ez a téma egy külön írást is megérdemel. Mindebből tehát láthatjuk, mivel jár manapság versenyhorgásznak lenni, és hogy nem könnyű eleget tenni az összes szabálynak. Mindenesetre jelentős eredmény csak így érhető el. Attilának ez sikerült, ezúttal is gratulálunk neki!
