- Szabó Attila felvételei

A királyhalmi bekötőút menti diófákon feketére fagyva, élettelenül csüngnek a barkák, jelezvén: az áprilisi fagy felmérhetetlen károkat okozott. Az almásokban látható ugyan virágzó ág, de elmarad a virágzást kísérő méhdöngicsélés.

Hol vannak a méhek?

Fogas Vilmos királyhalmi gyümölcstermelőtől kérdezzük ezt. Hogy hova tűntek az elmaradhatatlan szorgalmas és rendkívül fontos vendégei a virágba szökkent gyümölcsösnek.
- Sajnos, az idén ezen a környéken nem sok tennivalójuk van a méheknek - mondja beletörődve a megmásíthatatlanba házigazdánk. - Az idei háromnapos áprilisi fagy Horgostól Tavankútig elvitte a gyümölcstermés 80 százalékát, de van olyan terület, ahol a kár eléri a 95 százalékot is. Virágzanak ugyan a gyümölcsfák, de a virágban feketére fagyott a bibe, a méheknek nincs mit beporozniuk, így az idén egykettőre elintézzük az almaszedést. Szinte minden fa megsínylette a mínusz 4-8 fokot, de legjobban az őszi- és a sárgabarack, meg az alma. Ipari meggyből lesz talán valamennyi. Én 3 és fél hektáron termesztek kizárólag almát, az egész gazdaságot erre a termesztésre állítottam be. Intenzív termesztési módszerekkel, a fajták okos kiválasztásával az alma termesztése még ma is kifizetődő, a klasszikus módszer azonban nem hoz hasznot. Követve a bennünket körülvevő, gyorsabban fejlődő és hatékonyabban támogatott országok tapasztalatait, kísérve a szakirodalmat, rájöttem, hogy sűrű ültetéssel, öntözéssel, olyan sortávolság betartásával, amely lehetővé teszi a gépi megmunkálást, ma is kifizetődő almával foglalkozni. Persze mi termelők sose tervezzük be az égiek akaratát, pedig köztudomású, hogy a szabadégi mezőgazdasági termelésben ősidők óta a természeté az utolsó szó.

Tegyenek már valamit a kár enyhítésére!

- Miért hallgatnak a hivatalos szervek, sőt a sajtó is erről a rendkívül súlyos helyzetről, amelynek következményét a fogyasztók is megsínylik, hiszen feltehetően sokkal drágább lesz a piacon a gyümölcs?
- Erre a kérdésre jómagam is szeretném tudni a választ - mondja Fogas úr. Itt nálunk még hébe-hóba hivatalosan is megemlítik a fagykárt, a belgrádi sajtószervek azonban tudomást sem vesznek róla. A felmérés elsősorban az állam dolga lenne, hiszen ez természeti csapás, de eddig semmi sem történt. Mivel én vagyok a helyi Prima termelőszövetkezet elnöke, mi indítványoztuk a kár bejelentését, továbbítjuk a tartományi és köztársasági mezőgazdasági illetékeseknek, s ha nem hisznek a mi adatainknak, hát mérjék ők fel, csak tegyenek már valamit a kár enyhítésére. Félő, hogy a közeli választások jobban foglalkoztatják az éppen pozícióban levőket, mint a mi fagykárunk, de mi nem állunk el a kár bejelentéséről. Egyszer már valakinek fel kell figyelnie a mezőgazdaságra, hiszen ez az egyetlen húzóágazata az ország gazdaságának, ráadásul olyan ágazat, ahová az államnak nem kell nagy pénzeket beruháznia. 2000 óta egyetlen olyan mezőgazdasági miniszter volt, aki értett is a dolgához, és tett is valamit, mégpedig Ivana Dulić Marković. Az ő idejében épült ki a királyhalmi hűtőház, az első olyan létesítmény, amit színtiszta magyar településen magyar termelők kaptak. No, azóta olyan nyögve nyelősen mennek a dolgok a mezőgazdaságban. Az ésszerűtlen privatizációval tönkretették Vajdaság élelmiszeriparát, fejlesztési tervek híján aztán mindenki csinálja egyenként, ahogy tudja és bírja. Pedig nem igaz, hogy a kisgazdaságokat fel kell számolni, mert nem rentábilisak. Volt szerencsém ellátogatni Dél-Tirolba, ahol az alma csúcstermelése folyik. Persze, számunkra egyelőre elérhetetlen az, ahogy ők termelnek, de sok mindent eltanulhatnánk tőlük. Náluk például természetes az összefogás, a szövetkezetekbe tömörülés. Így egyforma lehetősége van annak is, aki hobbi szinten fél hektáron termeszt almát vagy tíz hektáron és abból él. Nekem tavaly átlagosan 40 tonna almám termett hektáronként. Kiszámítottam, hogy tisztán az előállítási költség 17,5 eurócent kilónként. Hűtőházban tárolom ősszel a termést, de nem azért, hogy tavasszal majd magasabb árat kapok érte, hanem azért, mert ősszel sokkal nagyobb a piacon a felhozatal, kevesebbet lehet értékesíteni.

,,Lassan majd hozzánk is elér egy más, jobb világ''

Intenzív termelésre beállított almaültetvény, mezőgépek, hűtőház az udvarban is. A gazda láthatóan továbbadja majd a családon belül a gyümölcsészet tudományát!
- Bár úgy lenne! - mondja Fogas Vilmos. - Három lányom van, kettő már férjnél van, nekik köszönhetően hat unokám is van, és ők számomra az igazi gazdagság. Én vérbeli termelő vagyok, azok voltak a szüleim is, a gyümölcsös magját tőlük örököltem. Remélem, közülük majd valaki beleszeret ebbe a hálátlan munkába, de én hiszek abban - én azt mondom a gyerekeknek is -, hogy eljön majd az idő, amikor ismét nemcsak kifizetődő, hanem öröm és elégedettség is lesz mezőgazdasági termelőnek lenni. Már most másként élünk mi is falun, mint az őseink, látja, az egyik vejem teniszpályát csinált az unokáknak, hát lassan majd hozzánk is elér egy más, jobb világ, amelyben helyére kerülnek a dolgok. Addig is jó volna, ha megtanulnánk összefogni, tovább gondolkodni a pillanatnyi önös érdekeinknél, elsősorban saját érdekünkben. Akkor talán még egy ilyen aggasztó fagykár következményeit is könnyebben tudnánk - közösen - hárítani - mondja meggyőződéssel Fogas Vilmos gyümölcstermesztő.