Miközben sorban állunk az egyik piaci bódé előtt, rám kérdez egy idősebb hölgy: hol vette ezt a szép blúzt? A válaszomra, hogy turkálóban, a következő, egy kissé csodálkozó megjegyzés érkezik tőle: Valóban? Én oda szégyellek bemenni!
Időnként megjelennek olyan újságcikkek, amelyek azt sugallják, az emberek azért öltözködnek a használt ruhák boltjából, mert szegények, és másra nem telik nekik. Pedig ez egyszerűen nem igaz! Aki ezt leírja, még sohasem járt second hand üzletben, mert különben látta volna a vásárlóközönséget. Minden rétegből akad vevő. Mint ahogyan ma már a turkálókban is többféle holmi van. A vállfázott, az egyenként árazott, az akasztókon levő kilós és a nagy ládákban felhalmozott, valódi bálás. Sőt, a másodkézből származó cuccot forgalmazó helyekre sem jellemző a lepukkantság, hiszen legalább akkora bennük a rend és a tisztaság, mint a vadonatúj ruhákat árusító butikokban. A kínálat általában színek szerint csoportosítva sorakozik a vállfákon, ám táskák, cipők és kiegészítők között is válogathatunk. Persze, így is akad, aki hozzá nem nyúlna mások levetett gönceihez, a turkálók igazi szerelmeseit viszont elsősorban nem az olcsóság, hanem a különlegesség utáni vágy vonzza.
Bizonyára mindenki más-más okból látogatja ezeket a helyeket, de a legtöbben azért, mert olyan egyedi, márkás, az ízlésüknek megfelelő ruhadarabokat találnak, amilyenek másnak nincsenek. Amilyenek nem jönnek szembe velünk még tíz példányban az utcán. Én például mindig valami „lívisre” akadok, ahogyan a kedvenc turimban dolgozó ismerősöm szokta mondani, amikor a kiválasztott darabot odaviszem a pulthoz.
Szóval felesleges arról filozofálni, hogy a nyugatiak levetett, megunt holmijait viseljük, mert amit mi kinövünk, kihízunk vagy megununk, azt is általában odaadjuk a különféle segély- és egyéb szervezeteknek, amikor ruhagyűjtést hirdetnek a rászorulóknak. Sajátos költség- és környezetkímélő körforgás ez.
Szerintem a turizás olyan életérzés és filozófia, amelyhez sajátos hangulat és sok-sok idő kell. Akinek nincs türelme, az el se kezdje, mert ha csak öt perce szaladunk be valahova, akkor biztosan nem találunk semmit. Egyébként sem bukkanunk soha arra, amire éppen szükségünk volna. Az sem az igazi, ha az elárusítónak elmondjuk, mit szeretnénk, és ő kikeresi nekünk.
Rám például nyugtató hatással van, hiszen a felborzolt, pattanásig feszülő idegeimre a legjobb orvosság egy kiadós turkálás. Ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki!
