A kosárlabdának Topolyán gazdag hagyományai vannak: 1965-ben Kiss Ferenc József vezetésével kosárlabda-iskola alakult, kezdetben 60-70 fiatal játékossal. 1966. február 25-én a női csapat kivált az Egység együtteséből. 1967-ben a junior csapat a harmadik helyen végzett az országban, egy évre rá pedig a 17 éves átlagéletkorú együttes megszerezte az országos bajnoki címet is. A klub aranykorszaka a 60-es évek végére és a 70-es évek elejére tehető. Később a főszponzor szerepét a Topiko töltötte be, a vezetőséget átszervezték, új edzők érkeztek a klubhoz. Minden idők legnagyobb topolyai edzője Kiss Ferenc József volt, akinek köszönhetően a női kosárlabda egyre népszerűbbé és elismertebbé vált Topolyán. 1989-től 1993-ig a Topiko az I. B ligában szerepelt, majd feljutott az I. A ligába. 1994-ben a Csáki Lajos Általános Iskola tornatermében 1000 néző előtt lépett pályára a jugoszláv és a bolgár női válogatott, s a hazai válogatottban két topolyai játékos is helyet kapott. 1998 derekán Mladost néven még egy kosárlabdaklub alakult a városban, de két klub ilyen kis helységben képtelen volt működni. A krónikus pénztelenség következtében 2000-ben a női kosárlabda teljesen megszűnt Topolyán, a szünet azonban nem volt hosszú, s három év elteltével, 2003-ban OKK Topolčanka néven létrejött a ma is sikeresen működő női kosárlabdaklub.
— 2003-ban a nulláról indultunk — mondta Harkai Hunor, a Topolčanka Női Kosárlabdaklub segédedzője, sportmenedzsere. — Az 1992-ben született lányokkal kezdtük a munkát, 2005-ben az országos pionírbajnokságon bronzérmet nyertünk, az államközösség bajnoki tornáján pedig a negyedik helyen végeztünk. 2007-ben a lányok a felnőttek között bekerültek az I. szerb ligába. Emlékszem, 14 éves lányaink kerekre meresztett szemekkel néztek át a másik térfélre, hogy 18-20 éves lányokkal kell megmérkőzniük, de a mindennapi edzés eredményre vezetett. Topolyának nincs egyeteme, így a középiskola befejezése után játékosaink nagy része más városban folytatja tanulmányait és más klubba igazol át. Ezért is hajtjuk őket fiatalabb korukban, s néha egész korán bekerülnek a felnőtt csapatba. Erős védelemre alapozunk, hiszen ha a fiatal jó védőjátékos, akkor gyors ellentámadásokból nagyon sok pontot szerezhetünk. Nemcsak a felnőtt csapatunk, hanem az utánpótlás-korosztályunk is ezt a játékstílust képviseli. Amikor a fiatal játékos bekerül a felnőtt csapatba, már semmi sem szokatlan számára, hiszen már korábban megtanulta az egész pályás agresszív letámadást, s ezzel a módszerrel sokkal tapasztaltabb csapatokat is le tudunk győzni — mondta Hunor.

Hamarosan megkezdődik a pontvadászat
Hamarosan rajtol az I. B liga északi csoportja, melynek a Topolčanka is tagja. Az elmúlt idényben a topolyai csapat az I. szerb liga második helyét szerezte meg, s így joga van a tíz tagot számláló,  magasabb rangfokozatban való indulásra.
— Leendő ellenfeleink közül legerősebb talán az I. A ligából tavasszal kiesett szabadkai Spartacus, mely tapasztalt játékosaival a mezőny legnagyobb esélyesének számít. Az I. szerb liga bajnoka, a Ruma 92 együttese 2-3 játékossal erősödött föl, de nagyon jó játékosokat szerzett magának a liga újonca, a zentai Basket Star is, tapasztalt kosarazókkal erősítve fel a keretét. Akár főszerepet is játszhat a ligában. A Kovinnak mindig erős csapata van, kérdéses azonban, hogy az elég gyenge lábakon álló verseci Hemofarm tud-e adni kölcsön játékost a kevevári csapatnak. Az újvidéki Proleter és a nagykikindai Gimnázium csapatait legyőzhetőnek tartom. A Szenttamás második csapata nagy valószínűséggel nem indul el a pontvadászatban, s az is kérdéses, hogy a Jugobanat egyáltalán pályára lép-e. Az I. szerb ligát saját nevelésű lányokkal játszottuk végig, kiesési gondjaink sohasem voltak. A klubpolitika szerint saját utánpótlás-bázisunkból neveljük ki a játékosokat a felnőtt csapat részére, s csak 2-3 tapasztalt játékost igazolunk le más kluboktól. Számunkra szomorú hír, hogy a Spartacus kiesett a Szuperligából, tőlük ugyanis mindig kaptunk kölcsön két olyan játékost, akik nálunk meghatározó szerepet töltöttek be. Most ugyanabban a ligában játszunk, így elestünk ettől a lehetőségtől. Ezért gyorsan cselekednünk kellett, hiszen mégiscsak magasabb rangfokozatban szerepelünk, nehezebb mérkőzések várnak ránk. Az I. B liga tavalyi bajnokcsapatából, a Szenttamás együttesétől leigazoltuk a 4-es és 5-ös poszton egyaránt bevethető Ivana Smiljanićot, valamint szintén a szenttamási csapattól kölcsönkaptuk az irányító Petrás Lídiát. Hárman elhagyták a klubot: Ivana Kovačev az Egyesült Államokban folytatja tanulmányait, de nem számíthatunk a Spartacustól kapott két kölcsönjátékosra: Milica Popovra és Sanela Suturovićra sem, akik visszatértek Szabadkára. Suturović volt az elmúlt idényben a legponterősebb játékosunk, a nagykikindai Gimnázium elleni mérkőzésen 42 pontot szerzett. Lehetőségünk van még 2-3 játékost leigazolni, de nem sietünk vele, mivel jelenlegi csapatunkat is nagyon jónak tartjuk — mondta Harkai, aki a vezetőedző Mirko Kujundžićtyal együtt irányítja a lányok munkáját. Kettejük munkáját további két segédedző (egy-egy Bácskossuthfalván és Topolyán) segíti.

A fiataloké a jövő
Az 1998-ban született generációra is nagyon büszkék a topolyaiak. Ők kétszer bizonyultak Vajdaság legjobbjának, és a lányok nagy része már a felnőtt csapatban is meccsenként 15-20 percnyi játéklehetőséget kapott. Ezt a fiatal csapatot megpróbálják együtt tartani, habár ez egyáltalán nem könnyű, mivel sokan már a középiskolát sem Topolyán kezdik. Kérdéses, hogy máshol milyen feltételek állnak a játékosok rendelkezésére, s kapnak-e annyi játéklehetőséget, mint Topolyán. A klubban rendkívül fontosnak tartják a folyamatosságot.
— Vannak klubok, ahol nem edző, hanem a csapatkapitány edzi a csapatot. Nagyon nehéz olyan edzőt találni, aki komolyan áll hozzá a dolgokhoz. Sok edző csak az eredményt tartja szem előtt. Nem gondolnak arra, hogy még ha az eredmény kárára is, de a fiatalabb játékosokat tapasztalatszerzés céljából próbálják meg beépíteni a csapatba. Ez fontos lenne az edzők számára, különösen akkor, ha több évig maradnak egy klubnál. Azok az edzők, akik nem így csinálják, s több évig maradnak a klubnál, tönkreteszik a felnőtt csapatot, hiszen néhány játékos távozása esetén a keletkezett űrt nem tudják kikkel pótolni. Nálunk meghatároztuk, hogy melyik edző, melyik korosztállyal foglalkozik. Ez úgy működik, hogy például a felnőtt csapat edzője megmondja az utánpótlás szakág edzőjének, hogy neki két év múlva egy irányítóra lenne szüksége. Itt az eredmény annyira nem érdekes, a lényeg az, hogy a felnőtt csapat számára addig ki kell nevelni egy irányítót. Ez a folyamatosság nagyon kevés klubban működik Szerbiában. Régebben egy Spartacus vagy egy Vojvodina a környező kisebb helységekből serdülőkorban összeszedte a lányokat, dolgozott velük pár évet, és már meg is volt a felnőtt csapat. Ma már sok kis helységben megszűnt a kosárlabda és nincs játékos, akiből válogatni lehetne — vázolja az állapotokat a sportmenedzser.

A falvak kiváló utánpótlásbázisnak bizonyultak
2008-tól nemcsak Topolyáról válogatták a lányokat, hanem a környező falvakban (Gunarason, Bácskossuthfalván és Pacséron) is kosárlabda-iskolát tartottak. Első évben hetente két alkalommal járt ki egy edző az említett településekre: megszerettette a lányokkal a sportágat, megtanította velük az alaptechnikát, kiválasztotta a legtehetségesebbeket, s ők később beutaztak Topolyára a pionír csapat edzésére. A klub kezdetben heti három alkalommal biztosította számukra a beutazást.
— A falvakban talán egy kicsit nagyobb tempóban dolgozunk, mivel közepes játékos nem érdekel bennünket, csakis olyan jöhet számítása, aki később meghatározó szerepet tölthet be a Topolčankában. Gunarason már nem tevékenykedünk, mivel ott kis létszámú iskola működik és nem tudtuk összekötni az edzéseket más helységekkel. Bácskossuthfalva és Pacsér jó választásnak bizonyult, mivel e két települést Krivajával, Tomislavcival és Karađorđevóval is összekötöttük, s a tehetséges játékosokat Bácskossuthfalvára irányítottuk. Négy év alatt két lány (egy 98-as és egy 99-es születésű) bekerült a felnőtt csapat keretébe, fiatalabb pionír csapatunkat négy 2000-ben született lány erősíti az említett területről. A korábban bajnok, fiatalabb pionír csapatunk tizenhat játékosából nyolc faluról érkezett. Sajnos, jelenleg a bácskossuthfalvi és a pacséri edzések veszélybe kerültek, mivel a terem használatáért ezentúl fizetnünk kellene. A tagsági díjból (havonta 300 dinár a kosárlabda-iskolában és 500 dinár a versenykategóriába) az útiköltséget fedezem, a teremért nem tudok fizetni. Az útiköltség nagyon drága, s nekem folyamatosan ingáznom kell a község települései között. Egyik településen sincs női tömegsport, a kosárlabda jól működött, a jövő azonban kérdésessé vált. A legnagyobb vesztesek a gyerekek lesznek, ha e két településen megszűnik a női kosárlabda — mondta Harkai.
A korábbi topolyai nagyvállalatok nagy része magánkézbe került, a tulajdonosok egyelőre nem fektetnek be a sportba, így a csapat jelenleg főtámogató nélkül harcol a mindennapokkal. Topolya község és a topolyai helyi közösség azonban lehetőségeihez mérten segíti a csapatot, a klub vezetősége pedig pályázatokból is próbál pénzhez jutni.

A folyamatosság mindenekelőtt
Az első csapat célja a biztos bennmaradáson kívül a folyamatosság biztosítása. A fiatalokat fokozatosan beépítik a felnőtt csapatba, s már most azt nézik, hogy 2-3 év múlva a mostani fiatalokból kik alkothatják a jövőbeni felnőtt csapat gerincét. Ez azonban nem könnyű, hiszen egyre nehezebb megszerettetni a sportot az ifjú nemzedékkel. Míg korábban negyven kislány jelentkezett a kosárlabda-iskolába, addig az idén mindössze huszonhat.
— 2004 óta vagyok a klubban, de még egyszer sem jött oda hozzám valamelyik kislány azzal, hogy őt a tornatanára küldte el edzésre. A tornatanároknak jobban kellene figyelniük arra, hogy a fiatalok járnak-e sportklubba, kiből lehet jó játékos. Más, ha egy vadidegen ember (jelen esetben én) megy be az osztályba és toboroz játékosokat, mint ha a tornatanár tenné ezt. A Nikola Tesla Általános Iskolában Stevan Ilibašić volt a tornatanárom. Ő annyira megszerettette velünk a sportot, hogy nagyon kevés olyan gyerek volt, aki nem sportolt — mondja Harkai.
A Topolčanka pionírjai (az 1998-ban születettek és fiatalabbak) csakúgy, mint a fiatalabb pionírok (a 2000-ben születettek és fiatalabbak) a Vajdasági Minőségi Ligában kezdik meg a pontvadászatot. Mindkét korosztály célja az első három közé kerülés.
— Az utánpótlás korosztályban nagyon fontos a kosárlabda bemutatása és megkedveltetése. Számukra még nem is annyira a győzelem a fontos, hanem inkább az, hogy az edzésen gyakoroltakat a mérkőzésen is pontosan végre tudják hajtani. Utánpótlás korosztályban a tartományban mindig az öt legjobb csapat között vagyunk, és a munkánknak köszönhetően már a szövetségben is olyan kép alakult ki rólunk, hogy tőlünk egy-két játékost be lehet hívni a különféle korosztályos válogatottakba. Az 1998-as korosztályból hárman vannak a válogatottban, a 99-ben születettek közül a bácskossuthfalvi Dajana Popović a válogatott egyik legponterősebb játékosa, a 2000-es generációban pedig két játékost adunk a válogatottnak, de nagy esély van rá, hogy egy harmadik kislány is magára húzhatja a címeres mezt. Ők a szűkebb keretben vannak, de van még 5-6 kislány, aki a bővebb keretben szerepel. Ez mind azt mutatja, hogy jó irányba haladunk — véli Harkai Hunor, a Topolčanka Női Kosárlabdaklub segédedzője, sportmenedzsere.
A bajnokság október 13-án kezdődik. Az első ellenfél kiléte azonban még nem ismeretes, mivel a liga sorsolását a napokban tartják. Az együttessel kapcsolatos tudnivalók megtalálhatók a www.topolcanka.org.rs oldalon.