Szigorú követelmények a közszféra reformjára
Az Európai Unióba vezető út bizony nem egy fáklyásmenet. Az Unió ugyanis folyamatosan szigorú követelményeket állít a csatlakozni vágyó országok elé. A politikai, jogi, illetve gazdasági feltételek nagy része nem azért okoz gondot a mindenkori kormány számára, mert a teljesítésük kivitelezhetetlen. Hanem azért, mert néhány újabb tollvonás, néhány újabb beiktatott törvény nagyon is sértheti a társadalom jelentős részének az érdekeit.
Tehát a kormány nagy konfrontációra kényszerül a lakossággal, ha valóban tartani akarja magát az Európai Uniónak és a Nemzetközi Valutaalapnak tett ígéreteihez. Ennek megfelelően az IMF, vagyis a Nemzetközi Valutaalap még a tavasszal figyelmeztette Szerbiát, hogy az államkassza hiánya az idén meghaladhatja a GDP 8 százalékát, ha nem csökkentik a nyugdíjakat és a közszféra béreit. Ez a figyelmeztetés már a Szerbiára korábban ráháruló kötelezettségek miatt történt. Mint ismeretes, a Szerbia és a Nemzetközi Valutaalap között 2011-ben megkötött új hitelkonstrukció alapkövetelménye az volt, hogy a szerb kormánynak viszonylag rövid idő alatt teljes egészében el kell végeznie a közszféra európai szabványoknak megfelelő teljes reformját, többek között a vállalatok, az egészségügy, az oktatásügy és a nyugdíjrendszer teljes átalakítását.

Ígéretek vannak, a tettek elmaradtak

A feltételek teljesítése a szerb kormány számára egyelőre nehéz fela-dat. A megszorítások számos esetben céltalanok, miközben az állam folyamatosan túlköltekezik. A Nemzetközi Valutaalap a kormány túlköltekezése miatt tavaly befagyasztott egy 1,3 milliárd dolláros kölcsönt. A Világbank most kész újabb segítséget felajánlani Szerbia számára. A közszférát átfogó szigorú reformjára azonban továbbra is szükség van. A Nemzetközi Valutaalap újabb figyelmeztetését és hitelfelajánlását követően Aleksandar Vučić miniszterelnök-helyettes kijelentette, hogy Szerbia még az idén megkezdi a nyugdíjrendszer és a közszféra átalakítását. Mlađan Dinkić pénzügyminiszter szerint a közszféra bérei és a nyugdíjkifizetések teszik a költségvetési kiadások felét. A bérek és nyugdíjak befagyasztását vagy éppen csökkentését azonban nem tervezik, mert ez visszavetné a belső fogyasztást. Hosszú távon ezért a szerkezeti átalakítás az egyetlen megoldás. Nagy kérdés azonban, hogy a strukturális reform mit fog jelenteni a gyakorlatban. Az eddigi reformmódszerekkel ugyanis még nem sikerült áttörést elérni.

Reformálni, de hogyan? 

A valóság, azaz az ország reális pénzügyi helyzete, illetve kilátásai még az optimistábbak számára is elkeserítő lehet. Gazdasági reformokra nemcsak azért van szüksége Szerbiának, mert a nemzetközi pénzügyi felügyeletek megkövetelik, hanem azért is, mert az ország gazdasága hosszú-hosszú évek óta nem tudja eltartani a közszférát, és nem tudja elviselni a nyugdíjreform terheit. Szerbia 2010 óta próbálja megszilárdítania a fiskális fegyelmet, eddig azonban nem nagy sikerrel. A politika energiája minden évben az óriási költségvetési hiány csökkentésére, illetve a költségvetés képzeletbeli zsákjának foltozgatására megy el. A hiányt általában a privatizációból eredő bevételekből, a különféle állami cégek eladásából, valamint nemzetközi pénzintézetektől igényelt makrogazdasági segélyekből próbálja pótolni a kormány. Teszi mindezt egy szinte működésképtelen ipar, gazdaság és lesújtó gazdasági mutatók közepette. Egyes közgazdászok a kis- és középvállalatok további tehermentesítésében, illetve a közszféra drasztikus létszámleépítésében látják a kiutat. Ha az előttünk álló fél évben valóban mélyreható reformokra kerül sor, akkor a vásárlóerő reális növekedésére, továbbá a gazdasági mutatók lassú javulására talán 2014-ben számíthatunk.