Nem a film keltett bennem felháborodást. Hiszen ki ne szeretné Rocky Balboát? Hanem a mennyiség. Nem beszélve arról, hogy a múlt héten még a Colombianával példálózott nekem a nagyapám, hogy az egyik adón az elején tartottak, a másikon meg már a vége felé járt. Felmerült bennem a kérdés, vajon miért tükröződnek ennyire a műsorok. Engem, aki nem rendszeres tévénéző, annyira nem ráz meg, de tatámnak nyugdíjasként a tévé a fő szórakozása. Imádja a filmeket. Főleg a jó akciófilmeket meg a drámákat.
Ezek a tévében mind olyan filmek, amelyeket műholdas és kábeles adókra szántak. Manapság viszont az ember inkább behuppan az ágyba, és nem a távirányítót, hanem a laptopot nyomkodja. Ma már nem a tévé a módi, hanem az előfizetéses internetes médiaszolgáltatók. Pont ugyanazon az elven működnek, mint nagytatám színes tévéje, csakhogy személyre szabhatóak, exkluzívak és — nyugodtan elmondhatjuk — sokkal drágábbak. Persze mindennek megvan az ára, és ez csekély összeg ahhoz képest, hogy az ismétlődő Indiana Jonesokba is bele lehet őrülni…

De ha belegondolunk, a tartalmak nagy része a Netflix repertoárján is vagy feldolgozás, vagy újraszínezett régi klasszikus. A televízió ideje mégis lejárt! Minél kevesebb tartalom marad a standard műholdas verziónak, annál több az ismétlés benne, és közben több nézőt toboroz az online változat.

— Nem bánom, nagyon jó film! — sóhajt nagyot a tatám. Ő sem gondolja komolyan, de mit tehetne szegény? Az internettől viszolyog, számítógéppel még nem volt dolga. Együttérzően kérdezem tőle, hátha tudok tenni érte valamit.

— Nem akarsz Netflixet?

Rám néz, legyint egyet.

— Gyerekem, nyolcvanéves vagyok. Nekem azok már semmi újat nem tudnak mutatni!
És lám, milyen igaza van!

(Forrás: MTTK — Newsroom Communicator)