Angyal Lilla még csak ötéves volt, amikor a tánc belépett az életébe. Az örökmozgó, csantavéri kislány szülei tudták, hogy a sport már kiskortól kezdve fontos szerepet tölt be az ember életében.
Lilla esetében ez egy szerelem volt, mondhatni, első ritmusra, méghozzá olyannyira, hogy kétszer is első helyezett lett a világbajnokságon.
A táncos és immár koreográfus Lilla elsőként a páros táncok műfajába kóstolt bele, de az igazi táncosi karrierje a Tátika nevű versenyen indult el, melyen háttértáncosként lépett fel egy barátnőjével. Ezt követte hétévesen a Kozmix Táncklubbal való találkozás, itt nyolcadik osztályos koráig táncolt. Olyan tapasztalatot és gyakorlatot sikerült szereznie, hogy úgy érezte, kipróbálja magát a szabadkai Stars Táncstúdióban.
 Angyal Lilla (fotó: Artila Photography) |
— Nagyon fegyelmezett próbákkal és profi hozzáállással találkoztam a Starsban. Ott tanultam meg leginkább, hogyan kell az emberekkel viselkedni, hogyan lehet tanítani őket. Hetente három alkalommal próbáltunk egy-másfél órát, de a nagyobb versenyek előtt természetesen gyakoribbak voltak a találkozások. A mai napig működik a klub, és még mindig nagyon szeretem a tagjait, tiszteljük egymás munkáját, rengeteget tanultam tőlük, például a tánchoz való hozzáállásomat is. Meglátszódott a mozgásunkon, ha nem vettük elég komolyan ezt az életformát, és ilyenkor kisebb-nagyobb büntetéseket kaptunk a tanártól. Ez azt vonta maga után, hogy idővel teljesen másként viszonyultunk a tánchoz, elkezdett működni bennünk az önkontroll. Tudtam, hogy a saját érdekemben mondok le bizonyos dolgokról, és ez meghozta a gyümölcsét, hiszen általában mindig felállhattam a dobogóra a párommal vagy a csoporttal. Valamiért soha nem vonzott az, hogy szólóban táncoljak, duóban mindig jobban odatettem magam, az volt az én terepem — mesélte Lilla.
Azon túl, hogy a mozgás és a tánc alakformáló tevékenység, számos más kedvező hatása is van, például az, hogy fejleszti a ritmusérzéket és a gondolkodást, hiszen olyan rutinossá válik a koreográfiák elsajátítása, hogy már nem kell gondolkodni a mozgássorozaton. Lilla szerint valójában mindegy, hogy a fiatalok mit választanak, csak az a lényeg, hogy sportoljanak.
— Nagyon fontos, hogy rendszeresen mozogjanak, éppen ezért született meg bennem négy évvel ezelőtt az ötlet, hogy saját táncklubot indítsak, és átadjam a tudásomat. Valójában mindig is erre vágytam, így megalapítottam a My Dance táncklubot. A próbák a Takács Gáspár-teremben folynak, és jelenleg több mint negyven gyerekkel dolgozom. A legfiatalabb három és fél éves, a legidősebb pedig nyolcadik osztályos. Két részre osztottam a csoportot, heti háromszor táncolunk hiphop és diszkó stílusban. Fontosnak tartom, hogy a klubon belül jó hangulat alakuljon ki, a gyerekek ne gúnyolódjanak, ne közösítsék ki egymást. Rengeteg időt rászántam arra, hogy elmélyedjek a gyermekpszichológiában, és közelebb kerüljek az optimális neveléshez. Nálam nem lehet káromkodni a próbákon, kiabálás helyett szeretek mindent megbeszélni, és a teljesítményt illetően szigorúnak tartom magam, mert mindenkitől elvárom a 110 százalékot. A versenyeken nem másokhoz hasonlítom őket, hanem saját magukhoz, mert szeretném, ha mindig a legtöbbet hoznák ki magukból. Sokkal jobban izgulok miattuk, mint annak idején magam miatt, amikor aktívabban táncoltam. Nagyon élvezem a velük való munkát, és nyitott vagyok az újoncokra is, akik évente két alkalommal tudnak csatlakozni hozzánk.
