Mindent összevetve viszonylag kevésszer jártam ez eddig a Temesköz mindenkori fővárosában. Temesvárott. Pedig sokkalta közelebb van/volt hozzánk, mint hinnénk. És nem csak légvonalban! Szellemi habitusában meg főleg.
„A 18. századra a legjelentősebb városok közé emelkedő Temesvár gazdasági, politikai szerepének erősödésében számos nemzetiség és felekezet meghatározó szerepet játszott, és ennek köszönhetően multikulturális várossá vált” (Forrás: Muemlekem.hu).
A Béga-parti városban lencsevégre kapott objektumokat ezúttal egy vállalkozó kedvű fotográfus sorstársam, a közösségi médiában fellelt helyszíni bejegyzésére — idézem: „A Temesvár gyárvárosi zsinagóga málladozó falaival évtizedek óta üresen áll. Mór stílusban épült, egy régebbi zsinagóga helyén. Josef Kremmer vállalkozó építette, Baumhorn Lipót tervei alapján és 1889-re készült el” — reflektálva kerestem elő országjáró archívumomból. Vonatkozó mappám a 2016. július 9-ei dátumot viselte. Kemény öt és fél év telt el azóta. Jelen tényállás szerint: szinte örökkévalóság!
S ha már vallomásra kértem egy cseppet a múltat, a dolgok tematikus teljességéhez a kissé távolabb eső belváros színeit és fényeit őriző albumot is illendőnek találtam fellapozni. Mert meglelém azokat is. Mármint a fotókat. Az ottani, ugyancsak neológ és ugyancsak műemlékké nyilvánított (idősebb) zsinagógáról, mely 1863 és 1865 között épült. Eklektikus stílusban. Orgonáját a Wegenstein Lipót és Fiai Orgonagyár készítette 1899-ben. A gyárvárosi közösségéét egy évvel később. 1900-ban.
A város zsinagógái közül egyedüliként ma is használatban lévő, 1906 és 1910 között historizáló eklektikus stílusban megalkotott, mór elemekkel ékesített józsefvárosi zsinagógához akkortájt nem jutottunk el.
Tehát van/lesz még bőven mit felfedezni! Csak indulhassunk el végre. Újra.
Fényképezte: Martinek Imre