Az aszalásra különösen alkalmasak a nagy szárazanyag-tartalmú, magas cukorfokú, vastag húsú, kis magvú és jól elválasztható héjú fajták, melyek a dehidratálás után is rugalmas, szaftos állagúak maradnak. A világ aszalóiparában történelmileg kiemelt az ente típus, míg Közép- és Délkelet-Európában a stanley és a čačaki nemesítésű fajták (pl. čačanska lepotica (Čačak szépe), čačanska rodna (čačaki bőtermő), nada) az ismertek, mivel jól száríthatók, és a termőhelyi szélsőségeket is jobban tűrik. Szerbiában az elmúlt évtizedekben a stanley különösen az aszalás „alapfajtájává” erősödött.

Az aszalt szilva természetes módon koncentrált forrása az élelmi rostnak, a szorbitnak, a káliumnak, a K-vitaminnak és több polifenolnak. A rost és a szorbit együttes jelenlétének klasszikus emésztéssegítő hatása van: a szorbit ozmotikus aktivitása vizet húz a bél lumenébe, a rost pedig volument és szubsztrátot ad a mikrobiótának. Az aszalt szilva és a belőle készült lé így a székrekedés enyhítésében bizonyítottan hasznos — az utóbbi rostot nem, de szorbitot bőséggel tartalmaz. Természetesen a konzumált mennyiségre oda kell figyelni, a túl gyorsan megemelt adag (pl. 100 g felett) puffadást vagy hasmenést okozhat az érzékenyeknél a FODMAP-tartalom miatt. (A FODMAP egy betűszó, mely különféle szénhidrátokat jelöl.) A fokozatos bevezetés (napi 2–3 szemmel indulva) a legtöbb embernél jól tolerálható.

A klasszikus aszalás célja a víztartalom csökkentése úgy, hogy az állag rugalmas maradjon, az aromák koncentrálódjanak, és a termék hosszan elálló legyen. A válogatott, optimális érettségű gyümölcsöt mosás, esetenként kocsányozás után tálcákra terítik. A szárítás történhet napon vagy manapság kényszerlevegős alagútkemencékben. A mag a legtöbb hagyományos technológiában a szárítás után kerül ki. A kívánatos nedvességtartalom rendszerint 18—23%, ez adja a bőrszerű, de képlékeny textúrát. A késztermék visszanedvesítéssel  homogenizálható, majd csomagolás előtt többnyire pasztőrözik. Tartósítószert általában nem igényel. Az iparág előírásai külön kitérnek a nedvességhatárokra, a méretosztályokra és a hibahatárokra. A modern minőség- és tápértékmegőrzés kulcsa az alapanyag érettségi fokának és a szárítási görbének a hangolása. A legújabb vizsgálatok bebizonyították, hogy a minőséget elsősorban az érési stádium, illetve az alkalmazott hő- és légáramprofil befolyásolja.

Szerbia a szilvatermesztés világtérképén az egyik meghatározó szereplő: a FAO adatai szerint a világ élmezőnyéhez tartozik a termelésben (2022-ben több százezer tonnát szállítottunk külföldre). A nyersanyagbázist Šumadija és Nyugat-Szerbia hagyományos szilvaültetvényei adják. A fajtakörben a helyi hagyományú požegača mellett a stanley és a čačaki fajtacsoport dominál — ezek közül különösen a stanley terjedt el az aszalóiparban. Az ipari aszalás földrajzi gócpontjai közt említhetjük Osečinát (Valjevo térsége) és a Nyugat-Szerbiában működő üzemeket. A szerb termés jelentős része exportcikk lesz, tradicionálisan a regionális és az orosz piacokra. A nagyvállalatok mellett kiterjedt a kisebb feldolgozók hálózata is (különféle szárítottgyümölcs-portfólióval), így könnyebben ki lehet elégíteni a piaci igényeket (magos/magtalan, füstölt aromájú, pasztőrözött, csokoládébevonatos vagy paszta-/prune-paste készítmények). A szerb szektor kettős kihívással szembesül. Egyrészt az éghajlati szélsőségek — mint a tavaszi fagyok, aszályos nyarak — az alapanyag-ellátás ingadozását okozzák. Ez precíziós ültetvénymenedzsmentet (metszés, víz- és tápanyag-gazdálkodás, fagyvédelem, jégháló) és korszerű postharvest logisztikát kíván. Másrészt a nemzetközi piacon a kaliforniai és a francia (Agen) szilvák erős márkaértékkel bírnak. A szerb válasz erre a fajtahasználat finomhangolása lehetne (pl. čačanska rodna, nada mint célzottan szárítható típusok), továbbá a minőségbiztosítás (egységes nedvesség-, méret- és textúrakonzisztencia), a biotanúsítványok bővítése és a földrajzieredet-kommunikáció.

A mindennapok során a napi 4—6 szem (kb. 40—60 g) jó kiindulópont: zabkásában, joghurtban, salátában, húsok töltelékeként vagy természetes édesítőként (prune-pasta) süteményekben. Ezáltal csökkenthető a hozzáadott cukor és zsír mennyisége. Emésztési nehézségekkel küszködőknél érdemes lassan emelni az adagot, és bőséges folyadékot fogyasztani. Sportolóknak az aszalt szilva gyorsan elérhető szénhidrát- és káliumforrás, utazóknak jó „okosnasi”. Az aszalt szilva a tradicionális tartósítás diadalát ötvözi a modern, funkcionális élelmiszer-szemlélettel. Néhány szem aszalt szilva egyszerre nyújt jó ízélményt, hasznos tápanyagokat és hagyományt.