* Kinga, mesélj egy kicsit magadról! Hányadéves vagy, és milyen szakon? Miért éppen ezt választottad? 

— Újvidéken születtem, az újvidéki Természettudományi Kar másodéves hallgatója vagyok, okleveles biológusnak tanulok. Már az általános iskolában érdeklődni kezdtem a természettudományok iránt: főleg a biológia és a kémia nyerte el a tetszésemet. Ezért iratkoztam egészségügyi középiskolába. Három évig a Petnica Kutatóközpont diákja voltam, és alkalmam volt megismerkedni a biológiával mint tudománnyal. Így alakult ki bennem fokozatosan az a tudat, hogy a világot körülöttünk nem lehet, illetve nem is volna szabad antropocentrikus, azaz emberközpontú szemszögből figyelni. Mint középegészségügyis diák állandó szemtanúja voltam a minket körülvevő világ mesterséges felosztásának: erre példa az állatokat, baktériumokat a „rossz”, illetve a „káros” jelzőkkel ellátni. Számomra mindig az volt a cél, hogy feltárjam, megértsem egy folyamat (legyen az egy betegség vagy akár az anyag körforgása) velejét, nem gondolkozván azon, vajon milyen közvetlen hatása is lehet ennek az emberekre. Így vált számomra világossá, hogy a természet titkait szeretném kifürkészni az élővilág terén.

* Az egyetem mennyire szervezte át a hétköznapjaidat? Sokat kell tanulnod? 

— Szemeszterenként négy—hat tantárgyam van, mindegyiken belül kötelező elméleti és gyakorlati résszel. Megtörténhet, hogy kacifántos az órarend, így naponta többször is be kell menni az egyetemre. Ez főleg a gólyáknak okozhat gondot, az idősebbek lassacskán hozzászoknak. Sok az anyag, idejében el kell kezdeni tanulni. Az új bolognai tanterv szerint rengeteg a kollokvium, az írásbeli tudásfelmérő, egy tantárgyon belül akár négy-öt is lehet. Ezáltal a diákoknak lehetőségük van részekben, azaz parciálisan vizsgázni, ami igencsak megkönnyíti a tanulást. Ami a tantárgyakat illeti, színes a kínálat: botanika, zoológia, molekuláris biológia, mikrobiológia, fiziológia…

* Eddig milyen nehézségekkel kellett megküzdened?

— Gondolom, a legtöbb vajdasági magyarnak, aki itthon folytatja tanulmányait, a szerb nyelv okozza a legnagyobb gondot. Az én esetemben az ellenkező történt: nem volt akadály a nyelvváltás, annak ellenére sem, hogy mind az általános, mind a középiskolát magyar nyelven fejeztem be. A magyar gyönyörű és egyedi nyelv, de ez sajnos ahhoz vezet, hogy a magyar anyanyelvűek nehezen tanulnak idegen nyelveket. Mi a titok? Megvan a lehetőség, hogy kétnyelvű környezetben nőjünk fel, ezt szerintem mindenképp ki kell használni. Igyekezni kell szerb nyelven olvasni könyveket, esetleg szerb nyelvű műsorokat nézni a televízión, illetve elmaradhatatlan a beszéd és a kommunikáció fejlesztése.

* Mik a terveid? Itthon szeretnéd folytatni a tanulmányaidat?

— Mindenképp külföldön. Úgy vélem, itthon átfogó alaptudást nyerhetek, de ez valójában a legelső lépés. Hosszú távon kutatóbiológus szeretnék lenni. Ez a foglalkozás sokkal több a szimpla tények megtanulásánál, hiszen kritikus és kreatív gondolkodást igényel. Úgy vélem, országunkban jelenleg sajnos nem léteznek megfelelő feltételek ennek a célnak az eléréséhez.

A tiszakálmánfalvi Kiss Gergely másodéves egyetemista az újvidéki műszaki karon:

— Középiskolás koromban nagyon megszerettem az informatikát és az egyéb számítógépes tantárgyakat, ez alapozta meg a későbbi terveimet. Akkor történetesen még nem tudtam, milyen szakirányt fogok választani, de mindenesetre olyasmivel szerettem volna foglalkozni, aminek köze van a programozáshoz, a matematikához és a mérnöki tudományokhoz. Ahogy elérkezett a középsuli vége, már javában készültem az egyetemi felvételire — így jutottam be a számítástechnika és automatika szakra. Három szemeszterrel később azt kell mondanom, nem csalódtam a döntésemben, mert ez az irányzat minden elvárásomnak megfelel.

* Mennyi idődet veszi el a tanulás?

— Erre még én sem tudom a választ, mert egyrészt nem mérem az időt, másrészt meg nap mint nap új dolgokkal foglalkozom, főleg internetről vagy különféle magazinokból gyűjtöm az új információkat. Persze ott vannak a könyvek is, de jobban szeretem, ha azokat az előadások során ismerem meg. Nem kötelező ugyan mindegyikre bejárni, de én mégsem lógok az órákról, a rendszeresség számomra nagyon fontos. Az elméleti órák mellett gyakorlatiak is vannak, ami egy további lehetőség a tananyag elsajátítására. Sok időt töltök az egyetemen, vannak napok, amikor reggel 7-től bent vagyok, és megesik, hogy akár éjfélig is eltart egy-egy konzultációs óra. Sokkal pörgősebb egy egyetemi tanév, mint bármelyik középiskolai, és valóban oda kell tennie magát az embernek, hogy elérje a kitűzött céljait.

* Egyetemistaként milyen akadályokkal kellett megküzdened?

— Kezdetben eléggé megviselt a sűrű órarend, főleg a korai ébredések voltak nehezek. Emellett a teszteket és a kollokviumokat hétvégén kellett megírni, ami, valljuk be, senkinek sincs ínyére. Most már azonban meg sem érzem mindezt, de az elején nem volt egyszerű. Mivel magyarul végeztem el a villamossági szakközépiskolát, egy kicsit tartottam attól, hogy milyen lesz majd szerb nyelven tanulni. Néhány hét után viszont már egészen jól belejöttem, a vizsgák és az órák szerbül folynak, és már úgy érzem, semmivel sem nehezebb, mintha magyarul tanulnék. Eddig még semmilyen negatív élmény nem ért a nemzeti hovatartozásom miatt.

* Hol és hogyan látod magad néhány év múlva?

— A terveim még egy kissé homályosak, igazából megint ott tartok, hogy tudom, mivel fogok foglalkozni, de még nem tudom, milyen formában. Harmadéven gyakorlati oktatás kezdődik, amikor cégek adnak erre lehetőséget. Ez akár egy potenciális munkahely is lehet, vagyis a gyakorlatnak megvannak a maga előnyei. Másrészt az egyetem is nyújt új tapasztalatokat, mert az idén asszisztenssegéd vagyok a számítógép architektúrája nevű tantárgy keretében, így részt veszek a tanításban, ami szintén izgalmas. Külföldön is szeretnék tapasztalatot szerezni — ezt egy mesteri képzés formájában képzelem el —, de ezek egyelőre csak távlati tervek.