''Ha táncunkat nézed, szívünk szavait hallod” - olvastam a minap az interneten, s eszembe jutott egy régi szabadkai ismerősöm, aki körülbelül 6-7 éves lehetett, amikor legutóbb láttam. Emlékeztem rá, hogy már akkor is rendkívül hajlékony volt, és szülei már akkor mondogatták, hogy ezt a kislányt be kellene íratni valamilyen tánciskolába. Azóta sajnos nem kerestem fel őket, így hát elhatároztam, hogy megteszem.
Örömmel fogadtak, főleg, amikor elmondtam nekik, hogy mi járatban is vagyok arrafelé. Meglepetésemre Lehócki Tímea, a kislány már nem is volt annyira kicsi. Göndör haja viszont ugyanolyan szép, mint régen.
- Hány éves vagy most, és mi történt veled, amióta nem találkoztunk? Elkezdtél táncolni? - kérdeztem, s Timi őszinte mosollyal a következőket mondta:
- Én már tizenkét éves vagyok, és jelenleg a Majsai úti Általános Iskola ötödik osztályába járok. Amikor legutóbb találkoztunk, még nem tudtam, hogy egyszer táncolni fogok, de állandó mozgásban éltem a mindennapjaimat. Nyolcéves koromban a szüleim beírattak a Tornado táncklubba, ahol modern táncokat tanítanak, és azóta tagja vagyok a csoportnak.
- Hogy haladsz a tánccal? Szereted?
- Jaj, nagyon szeretem! Igyekszem mindig jól csinálni. Tanárnőm, Madarász Renáta is látja rajtam az igyekezetet, és ezért is visz bennünket mindig versenyekre Szeles Bélával, a klub tulajdonosával együtt. Heti három alkalommal van táncoktatás, de ha készülünk valamilyen fellépésre, akkor négyszer is próbálunk. Úgy érzem, szépen haladok, és ez az eredményeimen is meglátszik.
- Milyen eredményeket értél el eddig?
- Az elmúlt négy évben számos versenyen részt vettem már, de amire a legbüszkébb vagyok, az az, hogy Adán, a modern táncok országos bajnokságán három kategóriában is aranyérmes lettem. A hip-hop solo, duo és couples kategóriában is aranyérmet szereztünk, ki is tettem magamért, pattogtam, mint a bolha.
- Ezzel nagyon megleptél! Ez nagyszerű! De mondtad, hogy hetente háromszor vagy négyszer van táncoktatás. Nem megy ez a tanulás rovására?
- Igyekszem helytállni mind az iskolában, mind a táncon, mert nekem ez fontos, és nem szeretném abbahagyni. Igaz, néha nagyon ki vagyok fáradva, de úgy érzem, a tudásomat egyszer majd kamatoztatni tudom.
- Vajon hogyan szeretnéd kamatoztatni?
- Ezt nem tudhatom előre, de jó lenne, ha egyszer tánctanárnő lehetnék. Még csak ötödikes vagyok, úgyhogy rengeteg dologtól függ még a jövőm. Még van időm arra, hogy eldöntsem, mi lesz az életemmel...
- Értem. És hogy állsz a lámpalázzal? Nagyközönség előtt nem szoktál zavarban lenni vagy félni attól, hogy elrontasz valamit?
- Egyszerűen imádok táncolni, és amikor táncolhatok, akkor csak én vagyok, a zene és a mozgás. Olyankor nem számít az, hogy milyen sokan néznek, igyekszem a maximumot nyújtani. Persze, mindenkiben van egy kis drukk fellépés előtt, de azt idővel le lehet győzni. Akkor szokott leginkább gombóc lenni a torkomban, amikor hallgatjuk az eredményhirdetést. Olyankor mindenki nagyon ideges, és reménykedik valamilyen díjban.
- Hol lesz a következő fellépésetek, versenyetek?
- Készülünk egy versenyre, amit Óbecsén fognak megrendezni. Ez valójában a modern táncok világbajnoksága lesz, melyet eredetileg Görögországban rendeztek volna meg, csak tűzeset miatt át kellett helyezni a verseny helyszínét. És most nagy lendülettel készülünk a versenyre, egyéni kategóriában én fogom képviselni az országot.
- Gratulálok neked, és kívánom, hogy a világbajnokságon is szép eredményt érj el, elvégre az országunkat képviseled! Én is megpróbálok ott lenni, és szurkolok majd neked, hogy ismét aranyérmes legyél! - mondtam Timinek, akinek ragyogott az arca, szeme, és mosolyogva köszönte meg a látogatást.