A versenytánc alatt a sportszerűen űzött társastáncot értjük. 1997 óta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is sportként tartja számon. Nem is csoda, hiszen csakúgy, mint az atlétáknak, a versenytáncosoknak is kitűnő kondícióban kell lenniük. A tánc erőnlétet és rugalmasságot igényel, és a versenyeken ezeknek a tulajdonságoknak a legjavát kell felmutatni.
Szerbia számos országhoz hasonlóan minden évben tábort rendez a versenytánc válogatottjának. Itt szerzett jogot a Drobina Norbert-Suzana Vojnić Purčar-páros a március 26-án Moszkvában megszervezett latintánc-világbajnokságon való részvételre.
Drobina Norbert 1996-ban született Szabadkán. Jelenleg a topolyai Csáki Lajos Általános Iskola nyolcadikos tanulója. Ötévesen kezdett el táncolni, és azóta több száz dobogós eredménnyel büszkélkedhet. A szabadkai Fiesta Plus Táncklub tagja, párja Suzana Vojnić Purčar, akivel már kilenc éve táncol együtt.
- Milyen élményekkel tértetek haza a világbajnokságról?
- Számtalan szép élménnyel gazdagodtunk. Testközelből láthattuk a világ legnagyobb és legjobb táncosait. A példaképemnek, az orosz válogatott egyik tagjának is szurkolhattam. Felemelő érzés volt őket élőben látni, és nemcsak az interneten gyönyörködni a tehetségükben. És természetesen hallatlan élmény volt közöttük táncolni. Sok különleges emberrel találkozhattunk. Nagyon izgalmas volt a három nap, és remélem, hogy a moldáviai Kishinevben októberben megrendezésre kerülő standardtánc-világbajnokságra is eljuthatunk.
- Mikor és milyen céllal kezdtél el táncolni?
- Ovis koromban kezdtem el táncolni, ennek már idestova tíz éve. Anyukámék tudta nélkül kezdtem bele. Amikor megkezdődött a tanfolyam, megmutattam a hirdetést édesanyámnak, de ő nem volt elragadtatva a beiratkozás ötletétől. A következő hónapban azonban hívatták, mert fizetni kellett volna - én ugyanis akkor már keményen edzettem.
- Viszonylag fiatal vagy az eddigi eredményekhez, a táncmúltadhoz képest. Hogyan kezdődött versenyzői pályafutásod?
- Hatévesen voltam első ízben vajdasági szintű versenyen. Második helyezést sikerült elérnem az akkori párommal. Nagyon megtetszett a versenyszellem, az, ahogyan az egész lezajlott. Jó volt küzdeni, és még jobb érzés volt nyerni mások ellen. Ez az egész lelkesített, hogy mindig jobbra és többre törekedjem.
- Ez a sport az általad elért színvonalon már kompromisszumokat igényel. Milyen lemondásokra van szükség az eredményekhez?
- Heti négy alkalommal utazom Szabadkára edzeni, és ez rengeteg szabad időmet felemészti. Ilyen szempontból le kell mondanom a szórakozásról, és sokszor a pihenésről is.
- Szinte alig marad időd a tanulásra. Lehet-e egyáltalán egyeztetni az iskolai tanulmányokat, az edzéseket és mindemellett az utazgatást?
- Nagyon nehéz, főleg azért, mert az idén ballagok. Rengeteg tanulnivalóm van. Nagy a hajtás az utolsó félévben, hiszen még egy kisérettségi is vár ránk, úgyhogy még arra is fel kell készülnünk. Sokszor iskolából hazaérve már rohanok is a vonatra, és csak éjszaka érek ismét haza.
- Jövőre már középiskolás leszel. Hol tervezel továbbtanulni?
- A szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium sportszakára szeretnék bejutni.
- Ez azt is jelenti, hogy könnyebb lesz majd megoldani az edzéseket? Kevesebbet kellene utaznod?
- A tervek szerint a gimi kollégiumában laknék, és akkor sokkal könnyebb, kevésbé fárasztó lenne az életem.
- Mely versenyeredményed a legkedvesebb számodra?
- Hát erre elég nehéz válaszolni. Csoportosítani tudnám leginkább az eredményeimet. Amelyek legközelebb állnak a szívemhez: a vajdasági cím megvédése 10-nél is több alkalommal, az országos 2. hely megvédése 7 alkalommal, a nemzetközi versenyen való 1. helyezés, és természetesen a moszkvai világbajnokságon elért eredmény.
- Milyen élményekkel térsz haza egy-egy megméretésről?
- A legtöbb versenyt azért is várom, mert ott barátokkal találkozhatok. Jókat szórakozunk, beszélgetünk, és ez is szép élmény marad a versenyek után. De amikor az ember a dobogón áll, kezében a kupával vagy nyakában az éremmel -mellyel elismerik tehetségét, fárasztó, nehéz munkáját -, ahhoz fogható élmény nincs is.
- A lányoknak tetszik-e, hogy versenytáncos vagy?
- Tapasztalatom szerint a táncos fiúkat nagyon szeretik a lányok, mivel intelligensen és úriember módjára viselkednek. Ezt nem nagyképűségből mondom, nem is beképzeltségből - ez valóban így van. A tánc, legfőképpen pedig a versenytánc kellő tiszteletadásra nevel bennünket. Nem mindegy, hogy hogyan viszonyulunk a partnerünkhöz. Tisztelnünk kell egymást a parketten. Ezt mind a tánc neveli belénk.
- Vannak-e hosszabb távú terveid?
- Évek óta sportgimnáziumba szeretnék menni, onnan pedig a belgrádi sportegyetemre. Tornatanár, táncedző és táncbíró szeretnék lenni.
- Valójában mit jelent számodra a tánc? Mit kapsz tőle?
- Mindent. Kevés annál felszabadítóbb érzés van, mint amikor teljesen átadhatod magad a zenének, a táncnak. A külvilág olyankor megszűnik létezni számomra. A megnyugvás, az izgalom, a csapat, a szellemi és lelki feltöltődés, a kikapcsolódás - egyszóval: életforma. A tánc számomra a levegő, a szenvedély.