Kiszombor Makótól délnyugatra, a Maros bal partján, a torontáli háromszögben, a román határ közelében, a szegedi, makói, nagyszentmiklósi és óbébai út találkozásában terül el. Mint a nemrégiben Törökkanizsán megtartott, Határtalan Aranka-köz címmel szervezett tanácskozáson kiderült, érdemes útba ejteni ezt a települést, tizenkét műemlékkel büszkélkedhet ugyanis, mely Csongrád–Csanád megye értéktárában is szerepel.
A konferencián Borsi Sándor szobrászművész, helytörténet-kutató két műemlékről beszélt bővebben, a többit csak megemlítette, mert — mint mondta: tessék eljönni hozzánk, és megnézni! Nos, én most ennél is kevesebbre vállalkozom, csak a kiszombori körtemplomot vagy rotundát kísérelem meg bemutatni. Ebben két kiadvány van a segítségemre. Az egyik az összejövetelen kapott füzet, mely a helyi Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtára részeként jelent meg, valamint Marosvári Attila A kiszombori rotunda című műve, melyre a világhálón bukkantam rá. A rotunda vagy körtemplom, mint a neve is mondja, különleges, kör alakú építmény, melyből Magyarországon már összesen csak kettő látható, de a történelmi Magyarország területén is mindössze három. A kiszombori, melynek belső, hatszögletes középteréhez hat boltozott, félköríves fülke csatlakozik, jelenleg különválasztva áll a mellette lévő templomtól, de ez nem mindig volt így.
Az évszázadok során az át- és hozzáépítések folytán egy nagyobb templom részévé alakították át, és az eredeti funkcióját többször elvesztette. Korai történetéről kevés írott forrás áll a kutatók rendelkezésére, az első adat egy 1334-beli pápai tizedlajstromban olvasható. 1744-ben kápolnát építettek hozzá, melyet 1776-ban egy „10 öl hosszú, 5,5 öl széles és 3,5 öl magas” hajóvá bővítettek. Minden bizonnyal ekkor festették a mennyezetére a barokk freskókat. A rotundaszentélyt a következő, igencsak hosszú időszakban is durva beavatkozások érték — ezeknek a részletezésétől helyszűke miatt eltekintünk —, melyek felbecsülhetetlen károkat okoztak.
A templom 1939. évi átalakítása nem csupán a freskók feltárását és restaurálását hozta magával, de magának a rotundának a műemléki szempontokat is figyelembe vevő helyreállítását is eredményezte, noha a leválasztása végül 1980 és 1983 között következett be. A feltehetőleg a XII—XIII. század fordulóján épített s a XIII—XIV. századi freskókkal ékesített körtemplom ma már ismét eredeti állapotában fogadja az érdeklődőket.
A kiszombori körtemplom — akárcsak a vele rokonítható karcsai, gerényi, kolozsmonostori és talán jánoshegyi — továbbra is a magyarországi román kori építészet meg nem oldott rejtélye. Máig nem tudni biztosat a keletkezése okáról, építői személyéről, akik a kor bevett sablonjaival szemben egy határozottan keleties, bizáncias jellegű épületet emeltek. A keleties hatását támasztja alá az a tény is, hogy épségben vészelte át a török hódoltság másfél évszázadát, s a hódítók nemcsak megőrizték, de talán használták is az épületet.
A kiszombori körtemplomot tehát máig titkok és talányok övezik, melyek talán még inkább erősíthetik különlegességét. Belső terével, párkányaival, életfáival, ablakaival és színes faliképeivel lenyűgöző hatással van a belépő látogatóra.
Fogadjuk meg Borsi Sándor szobrászművész, helytörténész tanácsát, és nézzük meg magunk is. A mellékelt fotók az ő prezentációjából származnak, melyet a konferencián mutatott be.
