— Az igazi változást az hozta meg, amikor Sóti Ernő, az Aranykapu Művelődési Egyesület elnöke, néhai férjem, aki nemrégiben távozott közülünk, megálmodta az itt látható felújításokat. Természetesen a tervek megvalósításához az anyagi forrás előteremtése mellett a közösség támogatására és sok-sok ember önkéntes munkájára volt szükség — mesélte Sóti Éva, az egyesület művészeti vezetője. — A tervrajzok 2018-ban készültek el, a következő évben pedig elindult az építkezés. Kosárfonóműhelyt létesítettünk, egy látványos kiülőhelyet, renováltuk hátul az istállót, ahol azokat a szerszámokat helyezzük el, amelyek a földmunkákkal és az állattenyésztéssel kapcsolatosak. Ebben a Csoóri Sándor Alap, a Bethlen Gábor Alap és Ada Község Önkormányzata támogatott bennünket. Meg kell említenem a budapesti Vajdasági Baráti Egyesületet, mely a tavalyi karácsonyi jótékonysági rendezvényén összegyűjtött pénz egy részét nekünk szánta. Így készülhetett el a tájház napsugaras homlokzata, az új kapu és a zsalugáterek az ablakokra. A ma itt megjelentek közül nagyon sokan önkéntes munkával járultak hozzá a tájház működéséhez, renoválásához, takarításához. Úgy gondoltuk, hogy mindezt egy kis ünnepség keretében köszönjük meg a támogatóinknak és a segítőinknek. Az eseményt a Mesterségek Napja a Tájházban elnevezésű kiemelt rendezvényünkkel kötöttük össze, melyet mindig szeptember harmadik hétvégéjén tartunk meg. Ez egy családi összejövetel, mely a magyar népi kultúra tárgyalkotói és szellemi értékeinek megismerése, tovább éltetése jegyében telik el. Olyan mesterembereket hívunk meg, akiknek a szakmája már nem igazán népszerű vagy divatos, mint például a kovács, a bőrdíszműves, a kötélverő, a gölöncsér, de a gyermekek számos más régi foglalkozást is kipróbálhatnak, gyöngyöt fűzhetnek, szőhetnek, nemezelhetnek, csuhébabát készíthetnek, mézeskalácsot díszíthetnek, hogy csak néhányat említsek a lehetőségek közül. Emellett tésztát dagasztunk lepénynek, melyet az udvarban lévő kemencében sütünk ki, a látogatókat pedig hagyományosan lucskos káposztával vendégeljük meg.

Az adai tájház

Beszélgetésünk során Éva magát a tájházat is bemutatta. Mint mondta, a lakóépület 1900-ban jött létre, hármas elosztású, ami az adai és a környékbeli emberek hagyományos építkezési módja volt. Elöl van a tisztaszoba, majd a konyha és a lakószoba következik, de nem maradhatott el a hosszú gang sem. A tisztaszoba berendezése az 1910-es évek hangulatát tükrözi, a lakószoba pedig az 1930-as, ’40-es évek világát mutatja be.

A tájház udvarában valóban hatalmas volt a nyüzsgés, minden asztalnál akadtak érdeklődők, a teret pedig belengte az üstben készülő ebéd fenséges illata. Mint később kiderült, nemcsak az illata, hanem az íze is kiváló volt. Mire a tányérok kiürültek, addigra a kemencéből kivették az első tepsit.

Korongozás

Istenes Irént faggattam, hogyan készül a lepénynek, lángosnak való tészta.

— A legnagyobb titka az, hogy türelem kell hozzá. Minden kiló liszthez egy élesztőt, egy kanál sót és fél liter langyos vizet teszünk. Én most 5 kiló liszttel dolgoztam, melyhez négy élesztő is elég. A tésztát mindig kézzel dagasztom, legyen bármekkora mennyiség. Betakargatjuk, megvárjuk, hogy duplájára keljen, és lehet szaggatni. Azt sütünk belőle, ami tetszik, lepényt zsírban vagy kemencében, lángost vagy éppen kenyeret, mert ez valójában kenyértészta. Zsírral, lekvárral vagy tejföllel megkenve lehet enni, mert olyan a tészta, hogy édeset és sósat egyaránt tehetünk rá.

Istenes Irén

Irénke azt is elmondta, hogy a kemence rendkívül jól működik, már vagy tízszer sütöttek benne, lángoson vagy lepényen kívül egyszerű kiflit és hájas kiflit is.

A jelenlévőket a Magyar Nemzeti Tanács nevében Perpauer Attila, az önkormányzat képviseletében pedig Tóbiás József, a községi képviselő-testület elnöke köszöntötte. Dr. Szőke Anna, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnöke hangsúlyozta, hogy a tájházak olyan titkokat rejtegetnek, amelyek felfedezésre várnak. Azt ajánlotta a családoknak, hogy hétvégi programként járják be a tájházakat, nemcsak az adait, hanem a Vajdaságban található többit is, mutassák meg őket a gyerekeknek, meséljenek nekik az ott található tárgyakról, az őseik életéről. A helybelieknek pedig azt kívánta, legyen élet a tájházukban, szervezzenek ott sok-sok eseményt.

Sóti Éva

Az alkalmi műsorban az Aranykapu tagjai léptek fel, a Pöttöm népdalkórus, Lepár Emese és Komáromi Lepár Krisztina, valamint a Kopogtató néptáncegyüttes Sterbik László és a Csörömpölő Zenekar kíséretében.

Részlet a műsorból

Miután a köszönőleveleket is átadták, a jelenlévők folytathatták a kézműveskedést, megtekinthették az adai napsugaras oromzatú házakról összeállított fotókiállítást, és táncházi zenére is szórakozhattak.  

Részlet a műsorból