Csaknem kétszáz, főleg vajdasági táborozó lakta be a kelebiai erdőt, illetve érkeztek még Kárpátaljáról, Erdélyből és Magyarországról is. Az augusztus 1-jétől 11-éig tartó tábor minden napja nagyjából ugyanazokból a programokból állt, de a cserkészek elmondása szerint mindegyik egészen más volt. A 7 órai ébresztő és a zászlószertartás után következik a reggeli, melyet az ebédig különféle tevékenységek követnek. Az ebéd után jön a jól megérdemelt fél- vagy egyórás pihenő, majd újabb programok kezdődnek. Este 7 órakor vacsoráznak a cserkészek, majd készülődni kezdenek a hőn szeretett tábortűzre, mely után már csak a zászlószertartás és a takarodó van hátra. A táborvezetők odafigyelnek arra, hogy meglegyen a nyolcórás pihenés, hiszen másnap is nagy feladatok várják a cserkészeket.

Magyar Dániel (a szerző felvételei)

Magyar Dániel, a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség mozgalmi vezetője gazdasági felelősként volt jelen, és elmondta, hogy a táboron belül van egy őrsvezetőképző és egy kiscserkész-őrsvezető altábor, továbbá mindkettőnek egy mintatábora, ahol a vezetők megpróbálják az elméletet átültetni a gyakorlatba. Ezenkívül működik a GH, vagyis a konyha is, mely a cserkészek jóllakottságáról gondoskodik.

— 186 résztvevőnk van, ebből 31 hat és tíz év közötti kiscserkész, a nagycserkész-mintatáborban 36 lakó volt tizenegytől tizennégy éves korosztályig, az őrsvezetőképző táborban 39, a kiscserkész-őrsvezető táborban pedig 8 jelölt dolgozott. A kiképzők nem pusztán résztvevők, hanem a programok irányítói is. Többnyire fiatalok vannak itt együtt. A vezetőképző táborosok azt gyakorolják, hogyan kell vezetni egy kisebb közösséget, illetve az őrsi foglalkozások mellett kézműves-tevékenységek is gazdagítják az itt eltöltött napokat. Az év folyamán szerzett elméleti tudást ki tudják próbálni a gyakorlatban is. Erre a célra való például az akadálypálya vagy a tábori építmények elkészítése, mindent fából és kötélből kell kivitelezniük. Az idősebb cserkészektől elvárjuk, hogy készítsenek maguknak padot, asztalt, lavór- vagy csajkatartót, hiszen ezek a kísérőelemek az őrs kényelmét segítik elő. Számháború, rohampálya és olyan stratégiai játékok állnak a táborlakók rendelkezésére, amelyeket nagy létszámban lehet játszani. Mivel elkaptuk a területet Kelebia önkormányzatától, cserébe felajánlottuk a segítségünket, mely abból állt, hogy két alkalommal irtást végeztünk abból a célból, hogy kerékpár-pihenőhelyeket lehessen kialakítani. A táborban elő kell teremteni azt a kényelmet, amely otthon magától értetődő. Valójában az is a célja ennek az egésznek, hogy kimozdítsuk a gyerekeket a kényelmi állapotukból, hogy valamiféle rendszert és önállósodást tanuljanak.

Szabó Hunor arról számolt be, hogy a táboron belül az idén sikerült először elindítani a felnőttképzést, melyen 10-15 cserkész vett részt. A szervezők bíznak abban, hogy a képzés által olyan településeken is aktivizálni tudják a cserkészetet, ahol még nem létezett. A tizenkilenc évestől az ötvenévesek korosztályáig is van olyan egyén, aki szeretné meghonosítani a cserkészetet Tóthfaluban, Kishegyesen, Bácsfeketehegyen vagy Magyarkanizsán.

A felnőttektől megtudtuk, hogy nagyon örülnek az utánpótlásnak, és tapasztalatuk szerint az a legjobb, ha egy fiatal avatja be a másik fiatalt a cserkészvilág rejtelmeibe. Elnézve a tábor nagy létszámát, nem kell attól tartani, hogy megszűnik a vajdasági magyar cserkészek közössége.

Megkértünk néhány fiatalt — az úgynevezett utánpótlást —, hogy mondja el nekünk, mit szeret a legjobban a táborban.

Máté, Lara és Dániel

Lara: — Nyolcéves vagyok, immár második alkalommal veszek részt a táborban, ahova Horgosról érkeztem. Sok új barátot szerzek itt, és azt élvezem a legjobban, hogy a természetben játszhatok velük.

Dániel: — Egy éve vagyok cserkész, és ez volt a harmadik ottalvós táborom. Számomra a csendes pihenő a nap fénypontja, illetve nagyon lekötnek a programok.

Máté: — Temerinből érkeztem, és valójában a cserkészet népszerűsítője is vagyok, hiszen több barátom tőlem szerzett tudomást arról, hogy miből is áll a cserkészet, mik a szépségei.

Csanád, Viktória és Orsolya 

Viktória: — Horgosról jöttem, és már több éve rendszeres résztvevője vagyok a cserkésztábornak. Számomra a természethez való viszonyulás a legvonzóbb a cserkészéletben.

Orsolya: — Tizenhárom éves vagyok, Szabadkáról érkeztem, és hétéves korom óta cserkészkedem. Leginkább a jó társaság csalogat ki a természetbe, és a tábortűz a kedvencem, mert jó hangulata, valamint összekovácsoló ereje van.

Csanád: — Négy éve cserkészkedem, és nekem is a tábortűz a legjobb része egy-egy napnak.

Az igazán nyári időjárás, a közös cél és a természet szeretete gondoskodott arról, hogy a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség az idén is egy sikeres táborral erősítse a gyerekek közötti köteléket. 

A rendezvény Kelebia Önkormányzata, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Magyar Nemzeti Tanács, valamint helyi termelők támogatásának köszönhetően valósult meg.