A személyiségfejlődés társadalmi vetülete - a szokványostól a devianciáig
A deviancia útjaira tévedt szocializálódás - mint láttuk - agresszív érzéseket szül, amelyek minden körülmények között távozni igyekeznek a személyiségből. Hogy milyen irányt vesznek, azt számtalan személyiségbeli és környezeti tényező határozza meg. Bármerre irányulnak is - befelé vagy kifelé -, rombolnak és megsemmisítenek, mert kontrollálhatatlanokká válnak a személyiség számára. Gyakran lehetünk tanúi a kifelé áramlásnak, aminek eredménye a fiatalkorú bűnözés megnövekedése.
Továbbhaladva a deviancia útjain
- az agresszió kifelé fordulása
Napjaink sokat megtapasztalt világjelensége a fiatalkorú bűnözés elharapózása. Mára már sok próbálkozás történt annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy miért és hogyan alakul ki a fiatalokban a szabályszegő, törvénysértő magatartás. Mi okozza azt, hogy az azonos életforma és feszültségek között élő fiatalok közül egyesek normaszegővé válnak, mások pedig megtalálják a helyüket a közösségben? Egy dolog látszik mindenki által alátámasztottnak, mégpedig az, hogy a deviáns viselkedésformák leggyakrabban a serdülő- és ifjúkorban jelennek meg, az identitásváltozás nagy fordulatainak idején.
A személyiségszerkezet sérültségét kifejező deviáns viselkedés sokféle bűntényben nyilvánulhat meg: szökés, csavargás, lopás, bandákba sodródás, az erőszak különféle formái, életellenes cselekmények stb., melyeknek közös tényezője a személyiségfejlődés kétségtelen zavara, amely miatt a fiatal szembekerül a társadalmi követelményekkel. Amikor a fiatal a bűncselekményt elköveti, már csak a végeredményét látjuk annak a folyamatnak, amely a tettig elvezette. Az előzmények feltárása során sok tényezővel találjuk magunkat szemben, amelyek hajlamosítanak a bűnözésre. Ilyenek a gyermek érzelmi életének a fejlődésében bekövetkező sérülések - mindazok a tényezők, amelyeket a korábbiakban felvázoltunk. A sérülések következtében a fejlődő személyiségszerkezetben nem alakul ki a megfelelő érték- és normarendszer, gyenge marad a lelkiismeret kontrollja. A gyermek feszültségtűrése alacsony marad, nem tudja késleltetni vágyainak megvalósítását, gyerekesen mohó marad, a frusztrációkra azonnali agresszióval képes csak válaszolni. És még sorolhatnánk tovább.
A deviáns magatartást okozó további tényezők között megtalálni a család oldaláról gerjesztett hajlamosító tényezőket. Mint korábban már említettük, elsősorban az anya-gyermek kapcsolat zavara az, amely egy életre meghatározó a személyiség szocializálódása szempontjából. Az anya rejtett vagy nyílt személyiségzavara közvetlenül akadályozza a kiegyensúlyozott érzelmi élet alapjainak a megteremtését. Ugyanilyen irányba hat a családi értékek labilitása, a kis közösség értékrendszerének a következetlensége, ami abban nyilvánul meg, hogy a ma elfogadott és jutalmazott szabálybetartást holnap szabályszegésként bünteti a család. A normaszegővé való fejlődés útjaira visznek el az azonosulási folyamat törései, ezt pedig a példaadó személyek hiánya, gyakori váltakozása és eltérő értékrendje eredményezi. Vagy éppenséggel a minta elérhetetlensége. Gyakran ugyanis a szülők olyan tökéletességi elvárásokat támasztanak, amely elvárások nem a gyermek képességeihez és lehetőségeihez idomulnak. A nevelésmód brutalitása, ridegsége, az elhanyagoló szülői attitűd, a szigorú és következetlen nevelésmód, az antiszociális, függőségi betegségben szenvedő, bűnöző szülői viselkedésminta szinte teljességgel lehetetlenné teszi azt, hogy a személyiségfejlődés ne a deviancia útjain haladjon tovább. Mint ahogyan a személyiségérést az a családi légkör is az egyensúlytalanságba hajszolja, amelyben a gyermeket bűnbakként használják a szülői összetűzésekben.
Ha mindezek a családi minták a tágabb környezeti hatásokkal - deviáns kortárscsoportok, következetlen, jövőt biztosítani nem tudó társadalmi értékrendszer stb. - egyetemben az adoleszcenskor befejeztéig a fejlődés útján megjelennek, a normaszegés mint konfliktus-megoldási eszköz jelentős helyet fog elfoglalni a személyiség kelléktárában. A bűnözés nem én-idegen területként jelenik meg az agresszió kifelé történő levezetésében. A rombolás, a brutalitás, a megsemmisítés, a rablás, a gyilkosság természetes velejárójaként élődik meg a mindennapi életnek.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a bűnöző fiatal sokszor nagyon jól ismeri a bűntető törvénykönyvet, de nem érzi magára kötelezőnek. Ez az érzelmi fogyatékosság abban áll, hogy az értékek és normák tudását nem kíséri érzelmi meggyőződés, a tilalmak nem válnak a személyiség belső szabályozó eszközeivé. Ezért nem éli át a szorongást, amelyet a belső normarendszerrel rendelkező ember mindig érez, ha szándékai ütköznek erkölcsi értékeivel. Nincs megfelelő előrelátási képessége, ezért nem látja szándékai megvalósításának a realitásban meglévő akadályait, nem szorong, csupán utólag fél, amikor szembeállítják tettének következményeivel, a büntetéssel. A bűnöző fiatal lelkiismerete gyenge, ezért kontrollálatlan formában távoznak belőle az agresszív érzések, amelyek szocializálatlan levezetése mindenkinek kárt okoz - nagyon sokszor visszafordíthatatlan kárt.
(Folytatjuk)