Minden más országos esemény eltörpült Stohl András büntetőperének árnyékában. Magyarországot nem az foglalkoztatta, hogy a tavalyi szörnyű iszapömlés következményit többé-kevésbé sikerült eltüntetni, hogy csaknem húsz család költözött be Kolontáron az állami költségen felépített házakba, hogy Devecseren is ez történik a napokban, sőt az sem volt slágertéma immáron, hogy Magyarország az Európa Unió soros elnökeként kivívta az öreg kontinens országainak az elismerését (Horvátország jórészt neki köszönheti, hogy hamarosan az EU rendes tagja lehet), de még a magyar kajak-kenu válogatott fényes belgrádi teljesítménye se, amivel ismét Európa legeredményesebb ''lapátoló” nemzetévé nőtte ki magát.
Most Stohl András-Buci a sláger. Mindenki igyekszik valami ''extrá”-t megtudni róla, valami szívfacsarót, lehengerlőt vagy eddig még nem publikált (hazug) információt. Ebben természetesen a bulvársajtó és -televízió jár elöl, ontja az exkluzív híreket, ha kell, ha nem. De miért is vált ilyen érdekessé ez a különben ismert és korábban elismert színész-műsorvezető? Tavaly május 8-án hajnalban Budapestről Fót felé tartott gépkocsijával, áttért a szemközti sávba, és összeütközött két szabályosan haladó személyautóval. A négy sérült közül az egyik maradandó károsodást szenvedett, kocsijuk totálkáros lett. S tegyük hozzá a leglényegesebbet: Stohl András részegen vezetett, vérében kábítószert mutattak ki. A balesetet ő sérülés nélkül megúszta, s amikor eljutott a tudatáig, hogy mit követett el, segítségnyújtás nélkül otthagyta a helyszínt. Barátnőjét hívta telefonon, ő jelent meg az országúton (később azt is igyekezett elfogadtatni, hogy nem ő, hanem a barátnő vezetett...).
A tárgyalás folyamán elismerte ugyan bűnösségét, de igyekezett úgy beállítani magát, mint egy azok közül az emberek közül, akik a szörnyű hajsza, a kíméletlen élettempó áldozatai, s az alkohol meg a drog is azért került a keze ügyébe... Az utóbbi időben igyekezett az országban minél nagyobb részvétet kiváltó előadásokat tartani magáról, a barátnőjéről, kislányairól, arról, hogy mennyire fél a börtöntől, attól, hogy az áristomban megerőszakolják majd a cellatársak. A fiataloknak szóló üzenete pedig az volt, hogy óvakodjanak az alkoholtól és a kábítószerektől, inkább tanuljanak, sportoljanak, hasznos szabadidős elfoglaltságot találjanak maguknak...
A tárgyaláson a színész védői igyekeztek úgy beállítani a balestet, hogy az egyik szerencsétlenül járt áldozat sérülései nem maradandó jellegűek, hanem enyhébbek, s erre újabbnál újabb szakértői véleményezést kértek a bíróságtól. Időközben pedig a színésztársadalom egy része is kinyilvánította rokonszenvét Stohl iránt, mégpedig úgy, hogy - főleg ismét a bulvársajtóban - lépten-nyomon megpróbálta bagatellizálni az ügyet. Olyanok álltak mellé, mint Bodrogi Gyula (az egyik legközelebbi ismert vadásztársa), Kulka János, Alföldi Róbert, Kern András, Törőcsik Mari vagy Garas Dezső. Kétségkívül imponáló névsor. A kérdés viszont, hogy miért éppen ők és milyen ''ügy” érdekében. Tudniillik azt senki sem vitatja, hogy Stohl András vétkes, megérdemli büntetését. A bíróság dolga dönteni a per alapján arról, hogy milyen büntetést szab ki a vádlottra. Az elsőfokú eljárás során egyébként Stohlt 2 év és 4 hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték, 5 évre bevonták a vezetői jogosítványát és három évre eltiltották a közügyek gyakorlásától.
A kétoldalú fellebbezések után másodfokon a Budapesti Ítélőszék tárgyalta a Stohl-ügyet. A színész itt is szívszorító pillanatokat szerzett híveinek: teljes megbánásáról biztosította a tisztelt bíróságot, állítólag 1 millió forintot helyezett ügyvédi letétbe annak az idős férfinak, aki maradandó károsodást szenvedett a cserbenhagyásos gázolásban. Melynek az előidézője Stohl András volt. A másodfokú bírósági tárgyaláson főleg erről esett szó, természetesen a fentebb említett színésztársak részvételével (akik közül Kulka Jánost kiutasította a teremből a tanácsvezető bírónő, mert feltűnően csámcsogott a rágógumival!), ami egyértelmű nyomásgyakorlásnak tűnt a bírósággal és a közvéleménnyel szemben is. Az eredmény: a másodfokú eljárás nem ítélethirdetéssel zárult, hanem halasztással. Szeptember elején folytatódik a per. Addig lehet ''puhítani” a nyilvánosságot meg bíróság jogtudorait is. Legalábbis ő így vélekedik.
Felmerül azonban egy olyan általános erkölcsi kérdés, nyilván nemcsak e cikk írójában, hanem másokban is: hogyha a tavaly májusi közlekedési vétséget nem Stohl András, a Tűzvonalban című sorozat népszerű szereplője követi el, hanem mondjuk egy Bognár Elemér vagy Boros Áron hétköznapi polgár, akkor a sajtó telesírná-e az országot a gyerekeik sanyarú sorsával és jövőjével meg a barátnő további kilátástalan helyzetével.
Nem, az teljesen elképzelhetetlen és kilátástalan lenne. Ők már régen a börtönben ülnének. Megérdemelten. Merthogy a törvény előtt nincs különbség a jogegyenlőség vonatkozásában. Vagy legalábbis nem volna szabad lennie!