home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
A szeretet az egyetlen út
Fehér Márta
2021.07.11.
LXXVI. évf. 27. szám
A szeretet az egyetlen út

Nagyon hosszú ideig, míg a Jóisten ki nem gyógyította belőlem, hatással volt rám az a gondolat, ha valaki az autójával furcsa módon megelőzött, hogy siess csak, majd megbüntet a rendőr. Most már azért imádkozom, hogy se vele, se az útjába kerülőkkel ne történjen semmi baj. Szent Péter és Pál apostolok ünnepén, június 29-én tartotta templombúcsúját Kispiac. Széll József plébánossal beszélgettem.

Istennel és az ő végtelen szeretetével mindig a legváratlanabb pillanatokban találkozik az ember. Ez történt velem, amikor ezen a forró, június végi délutánon a vidám, hangos búcsúi forgatag után beléptem a kispiaci Szent Péter és Pál-templomba, ahol az atya sem csak a siető újságírót fogadta bennem.


Széll József plébános

* Ünnepi hangulatban van?

— Igen, szép nap ez a mai. Tartalmas volt a délelőtti szentmise, melynek prédikátora, Leist József palicsi plébános az örömről beszélt, a boldogságról, buzdított, hogy ezt a két apostolt lélekben jobban megismerjük. Sugárzott az örömtől, nyitottá tette a szívünket, a figyelmünket, a lelkünket az apostolok, Szent Péter és Pál, illetve általuk Jézus felé. Azért is kértem, hogy itt találkozzunk, a templomban, ne a búcsútéren, ahol most hangos zene szól, és a beszélgetés is nehezebb volna.


A kispiaci Péter—Pál-templom

* Egy pap esetében különösen fontos, hogy az üzenete pontosan megfogalmazva kerüljön a hallgatóság elé.

— Fontos, hogy amit mondunk, mindenkit meg tudjon érinteni, a szívéhez szóljunk. Mindig az lenne a legbölcsebb és leggazdagítóbb, ha mi magunk és a hallgatóság is átélné, hogy nem is mi beszélünk, hanem maga az Isten szól általunk.


A Szent Péter és Pál apostolokat ábrázoló oltárkép

* Péter és Pál apostolok napja még mindig piros betűs ünnep az emberek, a hívők szívében?

Ez parancsolt ünnep, nemcsak templomunk, hanem egész egyházközségünk védszentjei ők. A nagy ünnepek egyike a búcsú napja, a védszentjeinké, akikre a Jóisten külön rábízta a mi sorsunkat. Ez egy nagyon fontos dolog, sokszor hangoztatom a híveimnek, hogy jó megismerni a szentjeinket, jó barátokat szerezni Isten közelében, akik ha nem is tudatják velünk, de harcolnak értünk, a boldogságunkért, azért, hogy valóban megszeressük az Istent.


Ünnepi virágcsokor az oltár előtt

* Mer még a ma embere ráhagyatkozni Istenre?

— Nem könnyű, mert az ellenségünk, a kísértő mindent megtesz, hogy gyengüljön bennünk az Istennel való kapcsolat. Ha ráhagyatkozom Istenre, azzal vágyat kérek tőle, hogy vágyakozzak az ő szent és magasztos életére, hogy az ő élete érvényesüljön, és ne az életem vele szemben, mert ez a kapcsolat akkor erőteljesebbé, kifejezettebbé válik közte és köztem. Gyermeki bizalmat kér — mint ahogyan a kisgyermek, amikor meglátja az apukáját, odaszalad hozzá, sőt, látszik rajta, hogy vágyakozik, hogy az apuka felemelje, magához ölelje, hogy érezze a szeretetet. A szeretet egy maradandó ajándéka Istennek. A gyermek számára is maradandó, amikor magához öleli az apukája, és megéli, hogy mennyire szereti: visszaemlékszik erre olyankor is, amikor úgy tűnik, az apukája haragszik rá, holott lehet, hogy egészen más benső dolgok bántják. És esetleg fordítva, most őbenne fakad fel a vágy, hogy érezze az apukája, hogy ő mennyire szereti, és ha látja, hogy az apukájában megtörténik az a felszabadulás, akkor ugyanazt éli meg, hogy milyen jó volt akkor és milyen jó most is. Tehát hogy nemcsak ő kapott, hanem ő is ajándékozott.


Templombelső

* Péter és Pál apostolok életéből mit emelne ki?

— Ők is olyan halandó emberek voltak, mint mi. Hibáztak, és bűnt is követtek el. Az Istenre való ráhagyatkozás segítette őket abban, hogy megvilágosodjanak, hogy ezt meg kell bánniuk, mégpedig azért, hogy szabaddá váljanak. Sokszor, amikor elhangzik, hogy bánjuk meg bűneinket, ott van az emberekben az érzés, hogy azért, mert megbántottam az Istent, megbántottam az embert. De igazság szerint ezáltal mi váltunk a lelkünkben szegényebbé, mert a bűn szegényíti az ember lelkét. Már nem vagyok annyira képes a jóra, arra, hogy jót tegyek. Megteszem, de nem azzal a könnyedséggel, azzal az örömmel, hogy én most ezt azért teszem meg, hogy örömet szerezzek. Bizonyára Jézus azért is mondta, hogy legyünk olyanok, mint a gyermek, aki könnyebben el tudja felejteni a fájdalmat, a sértést, mint mi, felnőttek. Jézus látta az apostolokban, hogy van bennük sok gyengeség, de hajlamosak, készek a jóra. Isten ezt akarja felszínre hozni bennünk, hogy érezzük, milyen értékesek vagyunk számára. Ahogyan ki is mondja Isten, hogy fontos vagy nekem, nekem is szükségem van rád. Miért vagyok én fontos a Mindenhatónak, aki mindent megtehet, miért van rám szüksége? — tesszük fel a kérdést. Azért, mert föl akar használni abban a jóban, amelyet el akar érni ebben a világban — hogy már itt, a földi világban megtapasztaljuk a jót. Fel akarja ébreszteni bennünk még jobban a vágyat, hogy vágyakozzunk az igazi szép és jó életre, melyet megígér fiában, Jézus Krisztusban. Az irántunk való tökéletes, végtelen szeretete azt mutatja, hogy nem akar bennünket ebből kihagyni. Így volt az apostolokkal is. Annak ellenére, hogy tudta, Péter majd megtagadja. Vagy még előbb, amikor Jézus — mint azt az ünnep evangéliumában olvashatjuk — megkérdezi, minek tartanak engem az emberek? A felsorolás után arra a kérdésre, hogy és ti kinek tartatok, Péter lelkesen azt mondja, te vagy a Messiás, az élő Isten fia. Az ember azt gondolná, hogy erre megérdemelt egy dicséretet. Jézus viszont azt mondja, hogy ezt nem a test és a vér nyilatkoztatta meg neked, hanem az én Mennyei Atyám. Tehát egyrészt óvni akar bennünket, hogy elbüszküljünk, másrészt pedig, hogy legyünk tudatában, a Mennyei Atya ennyire szeret bennünket, hogy felhasznál, hogy megvalljuk, kicsoda Jézus Krisztus. Ezután Jézus áttér arra a beszédében, hogy de hamarosan Isten fiát megkínozzák, keresztre feszítik. Péter pedig félrehívja az Urat, és azt mondja, ments Isten. Erre Jézus — nem felégetni kívánván Péterben az előbbi vallomást, örömet, hanem felvilágosítván, hogy egy pillanat alatt az emberi lélek mennyire hatással tud lenni a változásra — azt válaszolja, távozz tőlem, sátán, mert emberi módon gondolkodol. Nagyon fontos megjegyeznünk, hogy nem Péterre mondja, hogy sátán. Az embert nem lehet soha ördögnek nevezni, de ki van téve az ősbűn következményéből a veszélynek, könnyen, pillanatok alatt. A hajdújárási búcsún beszélgettünk a pap testvérekkel, és az egyik atya felhozta témának, hogy hogyan lehet megmagyarázni egy kisgyermeknek az eredeti bűnt. Nekünk, felnőtteknek is világosabbá válik, hogy mit jelent, ha felidézem, hogy a teológiai kar tanáraként Bábel Balázs kalocsai érsek milyen szép példával illette: Képzeljétek el, van egy hatalmas erdő. Mész beljebb és beljebb az erdőben, csak fák és madárdal vesz körül, ám egyszer csak meglátsz egy szép, kis házat. Az embert a kíváncsiság ráveszi, hogy megnézze, mi van ebben a házban, és amikor bemegy, látja, hogy hatalmas mennyiségű kincs, arany, igazgyöngyök, mindenféle csillogó drágaság. S mi az első gondolata? Nem az, hogy hozok, hogy az enyémmel is gazdagabb, szebb legyen, hanem az, hogy viszek belőle. Péter nem volt tudatában annak, hogy rosszat kíván — nem Jézusnak, hiszen az ő kínszenvedése és kereszthalála emberileg tekintve szörnyű volt, hanem nekünk, mégpedig azt, hogy nem leszünk megváltva. Ezért mondta Jézus, hogy távozz tőlem, sátán, hiszen a gonosz kísértette, hogy adja fel, íme, még a barátok is kérik. Ám Jézus nem adja fel, mert Isten annyira szeret bennünket, az irántunk érzett szeretetét nem tudja megvonni tőlünk, akármilyenek is vagyunk. Vagy ott van Szent Pál! Tüzes lelkű ifjú, aki küzd és harcol ősei hitéért, bár ismeri a Szentírást, a messiási jövendöléseket. A hév mégis azt hiteti el vele, amikor Jézus követőiről hall, hogy ez nem Istentől van, ezért valahogy el kellene hallgattatni. Ott van Szent István vértanú megkövezésénél, helyesel. De amikor maga Jézus megvilágosítja, megérti, hogy Istennek a tervével szemben ne menjünk, mert az már nem isteni. Elfogadja a damaszkuszi úton, bizonyára abban a sötétségben át is éli, hogy milyen sötétség borul az emberi lélekre, ha nem él együtt Istennel. Még mélyebben átelmélkedi Jézus tanítását, nagyon szépek és tartalmasak a levelei, ajánlatos kezünkbe venni, és olvasni. Jézus egyszer azt mondja, lesznek majd az utolsó napon, akik azt mondják, de hát a te nevedben tettük ezt vagy azt, de ő azt feleli majd, nem ismerlek. Ez is olyan megdöbbentő! Ám ha mélyebben átgondoljuk, megértjük: igen, az ő nevében, de nem együtt vele. Pedig ez a lényeg, hogy együtt Jézussal.

A szerző felvételei

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..