• Az általános iskolát befejezve és a pályaválasztás előtt állva melyik volt az az út, melyen tovább szerettél volna menni?

— Vonzottak a fodrászattal kapcsolatos tevékenységek. Ezért döntöttem úgy, hogy amennyiben lehetőségem lesz rá, fodrász szakra iratkozom. Szerettem volna ezen szakma rejtelmeit és taktikáit elsajátítani.

Abban az évben, amikor a középiskolai iratkozásra került a sor, kiderült, hogy nem nyílik magyar nyelvű fodrász tagozat. Kellemetlenül érintett ez az információ, és egy kissé talán meg is törtem. Gyötrődtem, hiszen egy álmom látszott összeomlani...

Sok álmatlan éjszaka után jutottam arra az elhatározásra — egy kedves ismerősöm által —, hogy beiratkoztam egy tanfolyamra, amely során betekintést nyerek a fodrászat rejtelmeibe. Hat hónapon keresztül, hetente több alkalommal előadásokon vehettem részt, ugyanakkor gyakorlati oktatásban is részesültem. Csantavéren, Csizofszki Ildikó szalonjában töltöttem a gyakorlati időmet, és még fél évig maradtam a szolgálatukban. Ott szorgoskodhattam és tanulhattam a szakmát, ezt ezúton is köszönöm neki.

• Mi motivált annyira, hogy ne add fel, menj végig a kijelölt úton?

— A szépségipar kiskorom óta vonzott. Naponta néztem a tévéműsorokat és sorozatokat, melyekben hölgyeket szépítenek meg, és szinte teljesen átformálják őket.

• Mivel foglalkozol még a fodrászat mellett?

— A szalonban töltött gyakorlat alatt sok hölggyel volt alkalmam találkozni. Ápoltnak és kiegyensúlyozottnak láttam őket. Beszélgettem velük és megkérdeztem tőlük, mit jelent számukra a szépítkezés. Sokan említették a műkörömépítést, hiszen a mai világban már az a furcsa, ha egy nőnek természetes, mintázatlan körmei vannak. Ezen felbuzdulva eldöntöttem: elsajátítom ezt a foglalkozást is. Rengeteg gyakorlással egyre szebben és precízebben tudtam dolgozni. Hatalmas hangsúlyt fektetek az apró részletekre, és kizárólag minőségi termékekkel dolgozom. Elengedhetetlen a szabad kézzel való rajzolás. Mindenféle mintát képes vagyok már megrajzolni, a legkisebb felületű körömre is, immáron négy éve. Szeretem ezt a részét a munkámnak.

• Ez még nem minden. Hogy jött képbe a műszempilla-építés?

— Természetesen a női hiúság volt, ami arra késztetett, hogy megtanuljam ezt a részét is a szépségiparnak. Egyrészt önmagam miatt, hiszen nagyon rövid pilláim vannak. Megtanultam tehát felhelyezni a 3D-s szempillákat szépen, egyenként. Ezt két éve művelem, és egyre nagyobb az érdeklődés iránta.

• Mi a véleményed arról, hogy a szépségiparban dolgozók előbb-utóbb ügyfeleik lelki bizalmasaivá válnak?

— Fontos számomra, hogy meghallgassam a vendégeim gondjait, bajait. Tudom, hogy mindazt, amit elmesélnek, bizalmasan kell kezelnem, mert nem vet jó fényt egy nőre és egy hozzám hasonló szakmát űző egyénre, ha kibeszéli a vendége dolgait. Szívesen meghallgatom a hozzám szépítkezni járó nőket, és ha tudom, tanáccsal is ellátom őket.

• A hozzáállásod és a karaktered nagyon sok embert vonz köréd. Elégedett vagy az állandó vendégeid számával?

— Teljes mértékben. Az elmúlt néhány év alatt meglehetősen sokan kerestek fel. Csodálatos érzés, hogy visszatérő vendégeim vannak. A szépségipar is egyre jobban fejlődik, különféle új módszereket alkalmaz. Ezekből néhányat magam is elsajátítottam. Örömmel tölt el, és bearanyozza a napom, hogy a vendégeim elégedetten távoznak tőlem. Hatalmas elismerés ez számomra, mely azt igazolja, elismerik a munkámat és visszavárhatom őket. Soha nem fogom megbánni, hogy ezt a szakmát választottam.

A saját szépségszalon megnyitása egyelőre beteljesületlen álom marad, ám van egy olyan érzésem, hogy jó úton haladok a megvalósítása felé. Ezt a vendégeimnek és a családomnak egyaránt nagyon köszönöm!