A szecesszió világnapjának megünneplése ilyen bőséges kínálattal remek alkalom, hogy népszerűsítsük ezt az egyedülálló, csaknem 150 éves építészeti irányzatot, mely hírét vitte a városnak és Palicsnak az egész világba. Ez egyúttal az évnek az a napja is, amikor megállunk egy pillanatra, és tekintetünket a magasba emeljük a város utcáin. Megemlékezünk Szabadka és Palics gazdag építészeti és művészeti örökségéről és azokról, akik ezt tervezték, építették. Gondolták, hogy a városháza, a Raichle-palota és a zsinagóga mellett további száz, a szecesszió idejéből való épület és építmény van a városban, valamint Palicson? Komor Marcell, Jakab Dezső, Raichle Ferenc, Hajós Alfréd, Kocka Géza, Vadász Pál, Strassburger Izidor, Gombos Lajos, Mačković Titus és társaik tollából született meg a víztorony, a nagyterasz, a zenepavilon, a női strand, a Conen-villa, az Emlékkút Palicson, a Szabadkai Kereskedelmi Bank palotája (ma a Laguna könyvesbolt épülete a Korzón), az Osztrák–Magyar Bank palotája (a zsinagóga mellett), a Magyar Általános Hitelbank palotája (a sárga épület a városházával szemben), az Arany Bárány szálloda (a hadseregotthon épülete), a Dömötör-palota (a városi múzeum épülete), Sztojkovics Dusán palotája (a Hausbrandt kávéház épülete), Sonnenberg Salamon bérháza (a magyar konzulátus épülete), Leovics Simon bérpalotája (a vasútállomással szemben), Roznofszky József palotája (Strossmayer utca) és több állami, illetve magán- vagy bérház Szabadkán.

A konferencia résztvevői

Szabadka 2013 óta tagja az európai szecessziós városok hálózatának. A tavalyi évvel ellentétben, amikor csak egynapos volt, az idén a rendezvény három napig tartott, és a város szinte minden kulturális intézményében megrendezték. Az első napon egy szakértői konferenciát tartottak a városháza dísztermében, ahol a szecesszióhoz kapcsolódó előadások hangzottak el az építészet, a művészet és más tudományos témákban – különös tekintettel a nők szerepére a korabeli Szabadkán. A program második és harmadik napján kiállítások, filmvetítés, könyvbemutató várta az érdeklődőket a város különböző pontjain. Az önkormányzat felhívására a helyi kulturális intézmények, alapítványok és szervezetek tartalmas programot állítottak össze. A rendezvénnyel így minden korosztályt megszólítottak, de oktató jellege is volt a három napnak.

Városi séta a szecesszió jegyében

Az idei megemlékezés központi eseménye A szépség mindennapjai – nők, művészet és életérzés a szecesszió korában című konferencia volt. Az előadásokat neves, magyarországi és hazai szakemberek tartották. A nyitóelőadáson dr. Oszkó Ágnes Ivett, a Magyar Építészeti Múzeum művészettörténésze a szecesszió leglátványosabb és legkülönlegesebb művészeti formájáról, a vitrázsokról mesélt. Az üvegablakok nemcsak díszítőelemek voltak, hanem a korszak művészi gondolkodásának fontos hordozói is. Színeik, motívumaik ma is felelevenítik a századforduló világát. A művészettörténész húsz éve foglalkozik üvegművészettel. Előadásában kifejtette, hogy mi jellemzi a szecessziós vitrázsokat, majd a szecesszió témáiról beszélt, melyekben a nő is szerepet kap. Valkay Zoltán építész a magyarkanizsai tulipános házakról tartott előadást, külön figyelmet szentelve Szappanos Béla házának. A szecesszió aranykorában élt vidéki ember is hozzátett egy nagy téglát a vajdasági szecesszióhoz. A palicsi Emlékkútról is rengeteg történetet hallhattak a szecessziós építészet szerelmesei. Biacsi Karolina kőszobrász-restaurátor, aki jelenleg a kút felújítását végzi, elmondta, hogy Bíró Károly szabadkai polgármester az Emlékkúttal szeretett volna emléket állítani a nagy építkezések befejezésének 1912-ben, melyek a múlt századfordulón meghatározták a város arculatát az elkövetkező néhány száz évre. Levéltári kutatások alkalmával a restaurátor megtalálta Komor Dezső és Jakab Marcell vázlatait és terveit, így a kút eredeti formájában lesz újra felállítva. Vissza fognak kerülni rá Kosztolányi Dezső gondolatai és a polgármester méltatása is. Dr. Szatmári Judit Anna viselettörténet-kutató előadása rámutatott, hogy a századforduló elképzelhetetlen lett volna a szecessziós divat nélkül. Abban az időben Párizsban 1700 divatszalon működött, ahol évente négy nagy nemzetközi divatbemutatót tartottak. Ezek a viseletek jutottak el Magyarországra is – bécsi közvetítéssel. Amíg Párizsban a divat nagymértékben függött a kereskedelemtől (egy-egy ruha sorozatgyártása), addig a Monarchiának is megvoltak a saját divatcégei és szabályai, de azok a tökéletes kivitelezésre helyezték a hangsúlyt. Vidékünkön tehát személyre szabott, precízebb kivitelezésű, egyedi darabok készültek.

Az idei megemlékezés központi eleme egy 1901-ben kiadott oklevél volt. A német nyelven kiállított elismerést a szabadkai Sztantics György a berlini 75 kilométeres gyaloglóbajnokságon nyújtott kiváló teljesítményéért kapta. A szabadkai futó elsőként haladt át a célvonalon 8 óra 46 perc 24 másodperc alatt. Az oklevél díszítése jó példa arra, hogyan használták az iparművészetben a női alakot, hiszen ez a dokumentum központi eleme. További női motívumokra mutatott rá Szabadka szecessziós épületein Tóth Borisz idegenforgalmi közgazdász. Az érdeklődők szervezett séta keretében indultak el a városházától a múzeumig, útba ejtve Szabadka legimpozánsabb, a múlt század elején emelt épületeit.

A triduum első délutánján a városi múzeumban könyvbemutató és tematikus tárlatvezetés volt. Bemutatták a dr. Baldavári Eszter és dr. Virág Zsolt szerkesztésében megjelent 800 oldalas és több mint 5 kg súlyú, díszes kötetet. A 600 épületet ismertető könyv olyan impozáns palotákról és épületekről szól, amelyek a szecesszió jegyében épültek a Magyar Királyságban az 1893 és 1918 közötti időszakban. A szecessziós nap végén a zsinagógában megszólaltak a vadászkürtök. A vajdasági vadászkürtösöket üstdob és orgonaszó kísérte.

Sztantics György oklevele

A rendezvénysorozat a következő két napban filmvetítéssel és kiállítással folytatódott a Raichle-palotában és a városi múzeumban. A Raichle-palotában levetítették Siflis Zoltán Szecessziós Szabadka című filmjét, valamint kiállították a híres, szabadkai építész, Raichle Ferenc házának egyik korabeli díszítőelemét, a kerámiaszívet. Ezzel egyidejűleg a múzeumban megtekinthető volt a Kiscelli Múzeum vendégkiállítása a divat változásáról. Tematikus sétát is tartottak a kortárs galériában a szecesszió idejében élt nőkről, de irodalmi estet is rendeztek a városi könyvtárban, szintén e jellegzetes irányzat jegyében. A háromnapos ünnepség keretében megnevezték a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány pályázatára érkezett legjobb alkotásokat is. A szecesszió témájában öt témakörben hirdettek pályázatot rövid digitális tartalmak (Reels) készítésére. A 16 benevezett pályaműből Görög Ivor egypercese dicséretben részesült, Dózsai Adélé pedig második helyezett lett. 2026 legjobb szecessziós kisvideóját a zentai Közgazdasági és Kereskedelmi Iskola marketingszakköre készítette.

Bíró Károly

Szabadkai szecesszió