* Említette, hogy a 2010. és a 2011. esztendő jó volt a mezőgazdasági termelés szempontjából. Miért?
— Igen, két-három évvel ezelőtt jól termett a búza és a kukorica is annak, aki megadta a növénynek azt, amire szükségük van, vagyis ha betartotta a termelési agrotechnika szabályait. Csak példaként említem meg, hogy a kukorica az említett esztendőkben hét tonnát termett holdanként, de a kenyérnekvaló termésével is elégedettek lehettek a gazdák, mert az átlaghozam meghaladta a 30 métermázsát holdanként. Természetesen nemcsak a termés volt megfelelő, hanem a terményárak is. Így aki jól gazdálkodott, az bizony jelentős haszonra is szert tehetett. Tavaly azonban egészen más volt a helyzet. A nagyon nagy szárazság ugyanis a termelésre is rányomta a bélyegét.

* Térjünk rá az idei évre! Az aratást elvégezték, a hozamok jónak mondhatóak, de amint az lenni szokott, ha jó a termés, akkor viszonylag alacsonyak a felvásárlási árak. A Köztársasági Árutartalékok 20 dinárt fizet egy kilogramm búzáért, a piacon pedig 16 dinárt adnak a felvásárlók ugyanezért a terményért.
— Hiába fizet többet az állam, a termelő sajnos nem tudja az Árutartalékoknak közvetlenül eladni a terményét, hanem az úgynevezett felvásárlóknak, akik 16 dinárt fizetnek érte, majd 20 dinárért továbbadják az államnak. Itt van a kutya elásva. A kereskedők — akiknek semmi közük sincs a termeléshez — fölözik le a hasznot. A felvásárlási árral is játszottak az illetékesek, mert az aratás előtt azt mondták, hogy a búzáért 16 dinárt fizetnek előlegbe, de mint később kiderült, ennyi lett a végső ár is.

* Hogy termett az idén a búzája, és hogyan oldotta meg a tárolást?
— A hozamra az idén se lehet panaszom, mert a parcelláimon a kenyérgabona 35 mázsát termett holdanként. De hiába a jó termés, amikor a tavalyi katasztrofális esztendő kimerítette a termelőket, ezért sokan az aratás után kénytelenek voltak átadni a terményüket, hogy friss tőkéhez jussanak. Tavaly ugyanis az állam bonokat adott a gazdáknak, melyen üzemanyagot vásárolhattak, így egy liter gázolajért 60 dinárt kellett fizetniük, az idén pedig a földművesek csak teljes áron, hozzávetőlegesen 150 dinárért vásárolhatnak üzemanyagot, és ebből az összegből az állam később 58-60 dinárt visszajuttat nekik. Ez jelentős különbség! 

* Váltsunk témát! Milyen kapásokat termeszt?
— A kapásnövények közül kukoricát, napraforgót, szóját és cukorrépát termesztek. Az ipari növények közül azért vetek cukorrépát, bár ez nem jellemző a magángazdaságokra, mert a feldolgozó már februárban meghatározza a felvásárlási árat, és így már előre elvégezhetem a számadást. A szerződés aláírása után azonnal tudtuk, hogy az édesgyökérér kilogrammjáért 4 dinár 80 parát fognak fizetni. Szóval utána már csak a mennyiség elérése a fontos. Kifizetéskor az árat a hozamon kívül a gyökér cukorfoka is befolyásolja. Természetesen vannak kedvezmények, ha a termelési alapanyagokat a feldolgozó által szerezzük be. Szóját viszont azért termesztek, hogy legyen tüzelőanyagom — a szárát felbálázom, a szójababot pedig szójadarára cserélem, és azzal etetem a jószágokat.

* Milyen a kapások állapota azután, hogy a csapadékos tavaszt egy hihetetlenül száraz forró időszak követte?
— Nem panaszkodhatom, jóllehet a jégeső minket is érintett, de szerencsére nem okozott jelentősebb károkat a növényekben. Az aratás előtti vihar egy nagyobb területen megdöntötte a napraforgómat és a kukoricámat, de nehézség nélkül be lehet majd takarítani. A határt járva ellenben azt tapasztalom, hogy a tavaszi szántásba vetett kapások gyöngébbek. A nagy hőség sajnos megmutatja, ki hogyan viszonyult a termelőmunkához. Ha belátható időn belül nem esik jelentősebb mennyiségű csapadék, akkor bizony a későn szántott és vetett, illetve a tápanyagtartalomban szegényebb parcellákon minimális termésre lehet számítani. A kötöttebb talajban a növény szenved ugyan a nagy hőségben, de a föld megtartja a nedvességet, ezért ott kisebbek lesznek az aszály okozta károk. Ami az agrotechnikát illeti, el kell mondanom, hogy annak szabályait mindenki annyira tartja be, amennyire csak tudja, illetve amennyire a pénze engedi. Nem mindegy továbbá, hogy a növény a termelési idő alatt mennyi tápanyagot kap. A jobb minőségű talajon a növények ellenállóbbak a szélsőséges időjárási körülményekkel szemben. Én a termesztés folyamán igyekszem betartani mindazt a tanácsot, amit a szakemberek javasolnak. A parcelláimat a szervesanyag-tartalom megtartása érdekében rendszeresen istállótrágyázom — a trágyát szalmáért kapom cserébe. Mint említettem, a körülményekhez képest jó állapotban vannak a parcelláim, mégsem számíthatok jó terméshozamra: a sokéves termelői gyakorlatom alatt láttam már ilyenkor szebb növényeket is.