A magyar szalámigyártás világszerte elismert, különösen a Pick, a Herz és a Gyulai márkák révén, melyek nemcsak gasztronómiai, hanem kulturális értéket is hordoznak. Annak ellenére, hogy a szalámigyártás alapjai, illetve a hús tartósításának módozatai már az ókori Rómában és Görögországban is ismertek voltak, a szalámi feltalálóinak a Baltikumból érkezett germán népet, a lombardokat, akkori elnevezésük szerint a longobárdokat tartják. A szalámi gyártásának technológiáját a mostani Magyarország területén átvonulva vitték Itáliába, amikor a VI. században dél felé vándoroltak.

A középkorban a szalámi készítése különösen az itáliai és a balkáni térségekben terjedt el. Az olasz városállamokban (például Milánó, Nápoly, Firenze) a szalámikészítés művészetté vált, és innen terjedt tovább Közép-Európába. A magyar területeken a török hódoltság és a balkáni népek révén honosodott meg a száraz, füstölt kolbászok és szalámik hagyománya. Európában az olasz eredetű szalámit igazából a magyar ipar tette híressé a XIX. században. A magyar szalámikészítés az 1848-as szabadságharc után kezdett meghonosodni az Osztrák—Magyar Monarchiában. A ránk maradt történelmi dokumentumok alapján, Petrichevich–Horváth Miklós szerint az első szalámikészítők ebben a térségben az olasz gesztenyesütők voltak, akik rájöttek arra, hogy a Kárpát-medencében a magyarok nagyon sok sertést hizlalnak télire, azok minősége pedig jobb az olasz sertésekénél, és olcsóbbak is. Ebből eredően a magyarországi szalámikészítést jövedelmezőbbnek vélték, mint az olaszországit, ezért itt telepedtek meg, megalapozva ezzel a magyar szalámiipar létrejöttét.

A magyar szalámi, mivel zsírosabb sertés húsából készült, omlósabb, ízletesebb és puhább volt, jellegzetes fűszerezéssel. Az első „magyarosított” szalámit 1850-ben Pesten gyártotta az olasz gesztenyesütő, Piazzoni. Nagyjából ilyen körülmények között vágott bele a szalámikészítésbe a Pick család. Pick Márk egy szegedi, zsidó család első gyermeke volt, aki kereskedőnek tanult, majd gabonakereskedő lett. 1869-ben boltot nyitott szülővárosában, ahol telente néhány mázsás tételben kezdett szalámit készíteni, hasonlóan más termény- és paprikakereskedéshez. Egyébként nem Pick Márk volt az első szalámigyáros Szeged városában, de az általa alapított családi üzem vált a magyar élelmiszeripar egyik meghatározó vállalkozásává. A halászlé és a paprika mellett neki köszönhetően lett a téliszalámi is Szeged egyik jelképe. 1883-ban a szalámi készítését különválasztotta cége többi üzletágától, és olasz szakmunkásokkal kezdte meg a gyártást. Szalámigyárának manufakturális termelése a századfordulóra már évi 25—30 vagonra emelkedett. 

Az első néhány évtizedben a Pick szalámit lóbélbe töltötték. Ezt később cellulózalapú anyag váltotta fel. Pick szalámijának különlegessége a finom fűszerkeverék és a héj külső részén a fehér nemespenész-bevonat volt, melyet a dolgozók ecsettel kentek simára. A szalámikészítés lényege, hogy a húsdarálás, a fűszerezés és a töltés után lassú érlelési folyamaton megy át a termék. A húsalapanyag többnyire sertés, de előfordul marha, szarvas vagy vaddisznó is. A fűszerezés jellegzetes elemei a só, bors, fokhagyma, paprika és bor.

Az érlelés célja, hogy a hús víztartalma csökkenjen, miközben a természetes tejsavbaktériumok és a nemes penész kialakítják a szalámi sajátos ízét és állagát. A modern technológiákban a hőmérséklet, a páratartalom és a levegőmozgás szabályozása elengedhetetlen.

A szalámi két fő típusa a nyers, érlelt (pl. Pick téliszalámi) és a főtt-füstölt, mely rövidebb ideig tartósítható, és enyhébb ízvilágú.

A világ országaiban sajátos szalámifajták alakultak ki:

Olaszország: a szalámik őshazája, itt készül például a salame milano, a napoli és a finocchiona, melyekhez gyakran használnak bort, ánizst vagy édes fűszereket.

Spanyolország: a legismertebb a chorizo, mely paprikás, füstölt ízű.

Franciaország: a saucisson sec finom, enyhén fűszeres, általában penésszel bevont szalámi.

Németország és Ausztria: itt inkább a füstölés dominál, például a salami hausmacher vagy a krakauer.

Magyarország: a világ egyik leghíresebb szalámigyártója, saját, védett eredetű termékeivel.

Napjainkban a szalámigyártás egyaránt őrzi a hagyományokat és alkalmazza a legmodernebb technológiákat. A gyártók laboratóriumi körülmények között ellenőrzik a mikrobiológiai folyamatokat, miközben a hagyományos érlelés és füstölés továbbra is kulcsfontosságú.