Alkotásait Vajdaság több településén és Magyarországon is kiállították. Nem választja szét a zenét és a képzőművészetet, azt mondja, a kettő kiegészíti egymást, és egyik sincs a másik terhére. Csupán egyetlen dolog zavarja a sokoldalú szabadkai művészt: nem elég hosszú a nap ahhoz, hogy mindenre jusson elég ideje. A zenén és a képzőművészeten kívül az irodalom és a színház iránt is érdeklődik. Szereti a természetet, és az emberi sorsok is foglalkoztatják.

* A Képzőművészeti Találkozóban milyen feladatok várnak önre ebben az évben?
— Az intézményben mindannyian több dologgal is foglalkozunk, köztük természetesen a kiállításszervezés az egyik legfontosabb feladat. Ezenkívül besegítek a grafikai műhelyünk munkájába, melynek Jasmina Jovančić Vidaković a vezetője. Ezért a munkáért nagyon lelkesedem, mert általa találkozhatom az alkotókkal, művészekkel. Nagyon élvezem ezt a foglalatosságot, izgatottan várom. Ennek keretében egy új projektumot dolgoztunk ki Négyzet munkacímmel. A benne részt vevő művészeknek egy 50 x 50 centiméternyi alkotást kell készíteniük. Nem lesz megadva a témája, csupán az elkészült grafikák mérete. Ez köti majd össze a művészeket. Ezzel a projektünkkel az idén és a jövő évben is foglalkozunk majd. Havonta egy-egy találkozót tervezzük, mindegyikre több tíz művészt várunk. Az elkészült alkotások közül valamennyit itt hagynak, ezáltal gazdagítják a grafikai műhelyünket. Később nagyszabású kiállítást rendezünk az összegyűlt  munkákból. Izgatottan várom a Múzeumok Éjszakáját is, mert akkor olyan emberek is eljönnek hozzánk, akik nem rendszeres látogatói a Képzőművészeti Találkozónak. Egy kiváló újvidéki művészt is bemutatunk majd ezen a rendezvényen.

* Festőként, képzőművészként mi mindenen dolgozik mostanság?
— Évek óta arról álmodom, hogy olyan alkotásokat készítsek, amelyek mindegyikének szimbolikus üzenete van. Azt tervezem, hogy több mint hetven ilyen tartalmú képet festek, később pedig kiállítást rendezek belőlük. Alkotóként az állandó változtatás híve vagyok, mert attól félek, hogy megismétlem saját magam. Ezért most kevesebbet festek, inkább gondolkodom, és felkészülök, a munkát azonban természetesen nem hagyom abba. Arra törekszem, hogy mindig valami mással, valami újdonsággal rukkoljak elő, és más-más formába csomagoljam be a mondanivalómat.

* Milyen év vár a Szabadkai Filharmóniára?
— Pillanatnyilag ez terra incognita. Nehéz periódusban vagyunk. Állandó küzdelemre van szükségünk, de ezt már megszoktuk. Attól függ a sorsunk, hogy milyen hozzáállással találkozunk, milyen érdeklődés nyilvánul meg irántunk. Úgy vélem, a kultúra már régen nem volt ilyen nehéz helyzetben, de ez az állapot az egész országra jellemző. Mi, akik a művelődési intézményekben dolgozunk, nem állhatunk le, ezt nem tehetjük meg. Nekünk továbbra is alkotnunk, szerveznünk kell. Nem adhatjuk fel. Szorongatott helyzetünkre hivatkozva nem tétlenkedhetünk. Ha csak olyan projektekkel foglalkoznánk, amelyek anyagi hasznot hoznak, akkor átmennénk a szórakoztatásba. Akkor viszont mi lenne a kultúrával?

* Örömét leli-e a zenélésben? Zenekarával, a Cadabrával milyen terveket szövöget?
— Nagyon szeretem a hegedűt. Nagyon nagy boldogság számomra, hogy az utóbbi időben sokkal többet zenélhetek, mint korábban. Ezt a véletlen hozta így, de nagyon boldoggá tesz. A zene hatalmas örömet szerez nekem. Ami a zenét illeti, tulajdonképpen egoista vagyok: elsősorban saját magam megelégedésére zenélek, de természetesen az is boldoggá tesz, ha másoknak is tetszik és örömüket lelik benne. Tavaly alkalmam volt részt venni a szabadkai Népszínház kArc című irodalmi kávéházában közreműködni. A zene nyújtotta örömön kívül alkalmam volt jobban megismerkedtem a magyar társulat színművészeivel, ugyanakkor a magyar irodalom nagyjaihoz is közelebb kerülhettem. Ezen a téren ugyanis nem vagyok olyan tájékozott, mint szeretném. Ezt nagy élményként éltem meg. A zenekarommal, a Cadabrával is egyre több fellépésünk van. Zajlik az élet.