A doroszlói Brindza Beatrix szólóének kategóriában érdemelte ki az első helyezést, a bácsfeketehegyi Török Noémi második, Petre Teodóra pedig a harmadik helyen végzett. Ők a Zeneiskola Dalkötő leánykórusában is énekelnek. Az énekcsoportok mezőnyében a leánykórus is az első helyet érdemelte ki. A népzenei vetélkedőn egyébként több mint félszázan léptek fel a zsűri előtt. 8 hangszeres, 14 énekes és 4 táncos produkciót mutattak be a vajdasági középiskolások, a következő települések képviseletében: Óbecse, Muzslya, Szabadka, Temerin, Ada, Péterréve, Zenta, Topolya, Bajsa, Torontálvásárhely, Magyarkanizsa, Bácsfeketehegy, Doroszló. Kanalas Zsófia, a szabadkai Zeneiskola népdal szakos tanára szerint a megmérettetéseken elért eredmények ösztönzően hatnak a diákokra, új lendületre kapnak így a tanév végéhez közeledve.
— Erre a megmérettetésre nagyon sokat készültünk, gyakoroltunk a növendékekkel. Nagyon örülök tanulóink sikereinek, ugyanakkor folyton azt mondom nekik, hogy nem a helyezések, az eredmények a legfontosabbak, hanem maga a részvétel. Nagyon fontos, hogy a fiatalok fellépjenek, megmutassák mindazt, amit elsajátítottak. Kevesen ápolják már a népzenét, ez a szemlék nézőterén is látszik, a széksorok igencsak foghíjasak. Ezért is tartom nagyon fontosnak azt, hogy évről évre eljussunk a középiskolások népzenei vetélkedőjére. Ezáltal is hozzájárulunk a népdal, a népzene és a népi értékek népszerűsítéséhez. Ez főleg a fiatalok körében fontos.
A diákok az ilyen szemlék alkalmával megismerik azokat az embereket, akik ápolják a népdalt, ezekben a körökben mozognak. Természetesen örülök annak, hogy minden évben az élmezőnyben jeleskedünk. A középiskolások művészeti vetélkedője követőinek említenem sem kell Csizmadia Annát, aki a diákunk volt, most pedig fellépett a gálaműsorban is. Ő négy éven át mindig első helyezést ért el a népzenei kategóriában. Ugyanakkor mindig azt mondom a diákjaimnak, hogy a produkciójuk lehetne jobb is, mindig lehet egy kicsit csiszolni az előadásmódon. Úgy érzem, ezzel ösztönzően hatok rájuk, sőt, ők maguk kérik ki a véleményem, hogyan lehetne még jobban felkészülni a fellépésre, apróbb finomításokat eszközölni. Minden egyes fellépést együtt értékelünk. Megbeszéljük azokat a dolgokat, amelyeken javítani lehet. Jól fogadják az építő jellegű kritikákat, természetesen dicsérem is őket. Persze bárkivel előfordulhatnak apróbb hibák a fellépések alkalmával. Nem szövegtévesztési hibák — mert alaposan felkészülünk —, hanem olyanok, amit a nézők észre sem vesznek. A diákok már azt is hibának élik meg, ha a fellépésen nem úgy adják vissza a dalt, mint ahogyan az órákon kidolgoztuk. Akkor úgy érzik, hogy nem teljesítették a feladatot. Arra biztatom őket, hogy ha a fellépéseken csúszás történik, vagy valami nem a terv szerint alakul, legyenek talpraesettek, kerekedjenek felül a körülményeken. Az a nagy dolog, ha a diák talpon marad, harcol azért, hogy a dalcsokor végéig lendületes legyen, mutassa meg, mit tud. Az emberi hang kiszámíthatatlan is lehet. Egy megfázás is nehézséget okozhat. Bátor dolog egyedül, zenei kíséret nélkül kiállni a színpadra, és énekelni a nagyközönség előtt.
A Zeneiskola népdalénekeseire a tanév vége előtt még több fellépés vár. Hamarosan Debrecenben mutatkoznak be, a Határon Túli Magyarok Fesztiválján képviselik Vajdaságot. Természetesen a Durindón is részt vesznek, valamint készülnek az év végi vizsgákra. 
Felvételünkön a szabadkai Zeneiskola Dalkötő leánykórusa Kanalas Zsófia tanárnővel (jobbról az első).