Célja: nyomás alatt vizsgálni a teljesítményt. A kérdező megpróbálja kibillenteni a jelöltet nyugalmából, nem engedi, hogy az előre kipróbált, megtanult ,,konzervválasz"-ait adja: spontán és őszinte válaszadásra kényszeríti.
Hol alkalmazzák? Ahol maga a megpályázott munkakör is stresszel jár (pl. vezetői munkakörök, ügyfélszolgálat - panaszkezelés, személyi asszisztensi munkakör felsőbb vezetők mellett).
Egy vagy több interjúztató van jelen, feszült a légkör, a kérdések szinte záporoznak Önre, alig van ideje a végiggondolásukra és megválaszolásukra. Egyik kellemetlenebb, mint a másik, a kérdező pedig türelmetlen, barátságtalan, kiszámíthatatlan. Grimaszol, degradáló, lefitymáló megjegyzéseket tesz, közbevág, vagy nem is figyel, unatkozó arcot mutat, dobol az ujjával, esetleg megjegyzéseket súg a mellette ülő fülébe. Legszívesebben felállna és elmenne, miután rájuk borította az asztalt. Ilyesmit azért ne tegyen, ismerje fel a helyzetet, és alkalmazkodjon!
Ne hagyja siettetni magát! Válaszoljon röviden, de legjobb tudása szerint. Ha valami sérti az önérzetét, akkor ezt indulat, sértődöttség nélkül fejezze ki, a válaszadást tagadja meg.
A végén minden kiderül. Zárásként az interjúztató felfedi kérdezési stratégiáját, magyarázatot ad viselkedésére, elnézést kér a kényes kérdésekért. Barátságossá, érdeklődővé válik, hogy az interjút konstruktív hangulatban fejezhessék be. Higgyen neki, nem akart rosszat! Csak a dolgát tette.
A mélyinterjú
Néha több órát is eltart, kevéssé strukturált. Az interjúztató feldob egy témát, majd hagyja, hogy a jelölt ezzel kapcsolatban kifejtse álláspontját. Néha közbekérdez, elmondja saját véleményét, egyetért vagy vitatkozik.
Mikor alkalmazzák? Vezetői vagy egyéb, stratégiailag fontos munkakörökben (pl. az értékesítés területén), utolsó szűrőként (a végleges döntéshez).
Célja: megvizsgálni, hogy rendelkezik-e Ön a munkakör betöltéséhez szükséges alapvető folyamatok, rendszerek, elvek ismeretével. Az őszinte és barátságos stratégia egyik igen kedvelt változata.
Ne lepődjön meg, ha személyes vágyakról és élményekről, gyermekkoráról, diákéletéről, olvasmányairól, kedvteléseiről is kérdezik. Esetleg kikérik a véleményét a közérdeklődésre számot tartó kérdésekről is: pl. mit gondol az eutanáziáról, a halálbüntetésről. Olyan kérdésekre is számíthat, amelyek a megpályázott munkakörben felmerülő szituációkra, problémás helyzetekre kérdeznek rá: el kell képzelnie az adott szituációt, és elmondania, hogyan viselkedne abban az esetben. A kérdező feltételezi, hogy az Ön múltbeli viselkedése előrejelzi jövőbeni viselkedését. 
Ezen a ponton fontosnak tartok néhány praktikus szempontot különlegesen kiemelni:
* Tanuljunk meg hallgatni!
A legfontosabb információkat egy-egy rövid csönd, finom kivárás után kaphatjuk. Nem kell félni a csöndtől! Sok értékesítési tréningen tanítják azt az alaptézist, mely szerint: adott helyzetben az kerül ki ,,győztesen” az eladást lezáró ajánlatcsomag megtétele után, aki képes némán kivárni, amíg a vevő megszólal. És mint már említettem, az állásinterjú is értékesítés, önmagunk eladása.
* Figyeljünk!
És figyelmünket fejezzük is ki. Utaljunk arra, amit hallottunk, adjuk jelét annak, hogy emlékezünk arra, amit hallottunk. Testtartásunkkal akkor jelezhetjük ezt, ha enyhén előrehajolunk, kezünket lazán elegánsan tartjuk, apró fejbólintásokkal időnként megerősítjük a hallottakat, olykor pedig közbeszúrhatjuk: ,,értem”. A felsoroltak mind-mind megerősítik a kérdezőben, hogy figyelünk.
(Folytatjuk)