home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
A sejtelmes hangzású babapusztai kastély
Fehér Márta
2021.03.07.
LXXVI. évf. 9. szám
A sejtelmes hangzású babapusztai kastély

Igazi csemege mindenkinek, aki szereti felfedezni környékünk szépségeit. A közösségi oldalakon népszerű, visszatérő téma, és akárhányszor rábukkantam, bizony rám jött a mehetnék. Most végre eljutottam, és szívből ajánlom felkeresését, bebarangolását.

Ha a GPS-re hallgatok, talán soha nem találok oda. Még véletlenül sem szabad célállomásként Aleksa Šantić (Sári, avagy Babapuszta) települést megadni. Fernbach-kastély, Dvorac Baba pusta vagy 9. Maj néven kapható meg a helyes útirány. A sári általános iskola előtt elhaladva némi tekervény után, a vasúton áthajtva egy igencsak kátyús, keskeny aszfaltúton szlalomozva néhány kilométernyit, az embert átjárja a békebeli ’80-as évekre rátelepedő enyészet. Elhagyatott házak, benőtt buszállomás mellett döcögve a távolból jobb oldalon korszerű disznófarm tűnik fel, balról romos, századfordulós mezőgazdasági épületek mögött magasodik egy torony. Az ott már Bács-Bodrog vármegye és Zombor város főispánjának, az apatini származású Fernbach Károly nagybirtokosnak 1906—1907-ben épült kastélya. Romjaiban, szétlopva és szeméttel tele is impozáns.


A kápolna — egykor gyönyörű lehetett

A bejárati ajtó után, a tágas előcsarnokon, a nagy üvegfalon és a nyitott teraszon túl, azonnal szembetűnik a lenyűgöző hatalmas botanikus kert — a tulajdonos büszkesége. Az ide érkező vidám vendégek számára, akik esetleg útközben a szomorú szemű zsellérgyerekek bámész csoportjába botlottak, a park a megkönnyebbülést, a kastély pedig az oltalmat jelenti. Miután a rézveretes bejárati ajtók becsukódtak, a vendégek egy egészen más világban voltak, elszigetelve a kenyértermő vidéken is éhezőktől. Az előcsarnokban balra kápolna, jobbra az egykori „vadászebédlő”, valamint a délutáni napsütésben fürdő üveges veranda. Középen, áthaladva az előcsarnokon, a teraszra, majd a pompás parkba jutunk, ahol a világ minden tájáról származó ritka növényekben gyönyörködhetünk — írta Bela Duranci a Híd folyóirat 1979. novemberi számában.


A stációképeket kivésték a falból — az maradt meg, ami vésés közben megsérült

Több óra hossza is kevésnek bizonyul bejárni a hatalmas, bekerítetlen, felügyelet nélküli épületet — pontosabban azt, ami megmaradt belőle. Megfakult előcsarnok, kiszaggatott vezetékek után maradt falsebek, vakolat nélküli boltívek. Biztonságosan megmászható csigalépcső, mely a toronyba vezet fel — pontosabban egy foghíjas falépcsőig, mely megállít a csupán néhány méterre levő, óriási víztartály alatt. Aztán üvegekkel, szeméttel teli hűvös, óriási pincék. Csupán itt-ott, foltokban felsejlő művészi piktormunkát őrző szobák, termek, csempéktől megszabadított konyhák, fürdők. Felettük a szabadon besütő nap, hiszen a mennyezet a legtöbb helyen beszakadt vagy megbontották, így csak óriási gerendákat és porladozó, méretes deszkákat kerülgetve haladhatunk tovább. Borostyán benőtte emeleti és földszinti teraszok, kápolna telekaristolt stációképekkel, a többségét sikerült szakszerűen kivésnie valakinek, freskómaradvány angyalszárnyakkal, hatalmas ablaknyílások, tok és ablak nélkül, kandallók hűlt helye, megrepedt homlokzatdíszek. Falevelekkel, szeméttel teli szökőkút, szabadon burjánzó, gondozatlan park, égbe törő, hatalmas fákat fojtogató, vastag gyökerű borostyánokkal, kidőlt kerítések, elhordott téglák nyomai, megannyi látnivaló.


A stációképeket kivésték a falból — az maradt meg, ami vésés közben megsérült

A röpke délután folyamán több látogatóval is találkoztam, beszélgettem. Egyikük elmesélte, hogy hajdanán, a kommunizmus aranykorszakának nevezett időszakban a kastély körül egy népes kis település volt, ahol a bátyja pékként dolgozott hosszú éveken át. Május 9. birtok néven az Aleksa Šantić kombináthoz tartozott, az egykori uradalmi birtokot ugyanis államosításkor a szövetkezet vette át. Később a gazdasági épületeket körbenézve e kor emlékeivel is találkoztunk: jártunk raktári dokumentumokkal, fáradt olajjal, vetőmagdobozokkal, ott hagyott ruhákkal, kanalakkal, szerszámokkal, szekrényekkel, asztalokkal, sörösüvegekkel, cigarettásdobozokkal, felszakított padlóval tátongó portahelyiségben, irodákban, orvosi rendelőben, hangárban, istállóban...


Borostyánok szorításában

Szemmel láthatóan gazdálkodnak még néhányan a környéken, erről tanúskodik az itt-ott felszántott föld, a legeltetés után bevonuló kecske- és juhnyáj. Szegényes házak és gazdasági udvarok árválkodnak az út mentén, kutyák ugatnak ránk, aztán észreveszünk egy nénit, aki tűzifát szed össze a baromfi uralta kertben. Azt mesélte, 1985-ben jött ide szezonmunkásként Boszniából, az volt csak az aranyélet, munkáscsaládok sokasága élt és dolgozott itt. Ha hisszük, ha nem, mozi, bolt, kocsma, pék működött, buszjárat közlekedett, majd jött a privatizáció, és ki mit bírt, széthordott, a település pedig kihalt. Most ha négy házban laknak, ő a közeli disznófarmon kapott munkát, a kenyeret maga dagasztja, és ha kell neki valami a boltból, bebiciklizik Sári központjába. Senki nem törődik azzal, ki mit „hasznosít” a jelzáloggal terhelt egykori major területén — erősíti meg, amit a látottak alapján gondoltunk. Sok turista keresi fel a kastélyt, bólogat kérdésemre.


Szabad ég alatt

A Csonoplya északkeleti határában fekvő birtokot Fernbach Károly apja vásárolta meg még 1850-ben. A korabeli birtokok központja a major volt, ahonnan a gazdaságot irányította a birtokos. Ezek jellegzetes épületegyüttesek voltak, általában a birtokos lakóházából (kúria), azt övező díszkerttel, gazdasági épületekből és ott dolgozók lakóépületeiből álltak. Gondosan kiválasztott helyen épültek. Helyéül több szempontot vizsgáltak. Elsősorban, hogy oda megfelelő kocsiút vezessen, lehetőleg a birtok központjában, kisebb dombon, erdő vagy patak mellett helyezkedjen el. Fernbach Bálint majorja teljesen megfelelt ezeknek a szempontoknak. Közvetlenül a Csonoplya—Pacsér országút mellett feküdt, egy lankás részen, alatta fakadó erecskével. A lakóházát díszkert övezte, kisebb szőlőültetvénnyel és gyümölcsössel. A díszkertet egyesek szerint 1870-ben, mások szerint 1881-ben kezdték kialakítani. A gazdasági épületek és a béresek lakásai távolabb álltak a lakóháztól, amelytől sövénnyel, kerítéssel voltak elválasztva — írja Szlávik Károly a Bácsország 2014/4. számában. Fernbach Károly a birtokon 1906—1907-ben Hikisch Rezső (míg Bela Duranci szerint Raichle J. Ferenc tervei alapján), Bechler Jakab pacséri vállalkozó kivitelezésében, a régi lakóépület helyén gyönyörű kastélyt épített. A kastélyt övező díszkertet 10 kat. holdra bővítette, gyönyörű angolparkot létesített, ritka fafajtákkal ékesítve. Tanulmánya szerint a csonoplyai birtokot Fernbach Károly a felesége, Karácson Dóra, madár- és természetvédő becenevéről nevezte el Babapusztának, még a közeli Bácsér vasútállomás nevét is Babapusztára változtatták.

A kastélyt 1997-ben műemlékké nyilvánította a szerb kormány, és a péterváradi tartományi műemlékvédelmi intézet hatáskörébe tartozik.

Az íráshoz készült képgalériát internetes kiadásunkban tekinthetik meg.


Mindent visszafoglal a természet 


Mint a mesében — csigalépcső vezet a toronyba


Hulló vakolat és törmelék


Látkép fentről


Egymást támasztva


Az egykori pompa apró emlékei


Műemlék


Boltívek


Enyészet


A babapusztai Fernbach-kastély

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..