Első hallásra meredeken hangzik egy ilyen állítás, de ha jobban belegondolunk, van az elméletnek némi valóságalapja. Elég csak arra gondolnunk, hogy az általunk használt eszközök többsége is — részben vagy teljesen — Kínában készült. Az sem vitatható, hiszen jórészt igaz, hogy a hatalmas, ázsiai ország a felemelkedése során a külföldi technológia „lemásolásával” érte el az eredményeket. A lemásolás szó helyett sok esetben durvább kifejezést használnak, ami a lényegen talán nem sokat változtat. Kína legfőbb vetélytársa, a világ első számú szuperhatalma fokozatosan veszít fajsúlyából. A már korábban is megfogalmazott jövendölések szerint Kína akár le is taszíthatja a trónról az Amerikai Egyesült Államokat. A régi-új amerikai elnök, illetve az őt segítő apparátus nyilván tisztában van azzal, milyen jövőbe mutató trendek jellemzik korunkat, miközben próbálják visszaszerezni a nagyhatalmi pozíciókat, gátolni a vetélytárs felemelkedését.

Viszont, akárcsak a technológia esetében, a vetélkedésben alkalmazott eszközök használata során is lemásolhatók azok az intézkedések, amelyek hatékonynak bizonyulnak. Kína például régebben kritizálta, de mostani lépései jelzik, hogy készen áll hasonló taktikákat alkalmazni, amikor vámokkal, korlátozásokkal próbálják gyengíteni pozícióit. Az egyik világszerte ismert gazdasági portálon jelent meg egy olyan információ, amely szerint egyes diplomaták azon viccelődnek, hogy Washingtonnak be kellene perelnie Pekinget szellemi tulajdon ellopása miatt, mert folyamatosan lemásolják az amerikai korlátozásokat. Peking egyik legerősebb fegyvere ugyanis ma már az, hogy uralja a ritkaföldfémek piacát. Ez abból is látszik, hogy amikor Peking először korlátozta a hozzáférést a ritkaföldfémekhez, az ahhoz vezetett, hogy Trump szinte azonnal csökkentette a Kínára kivetett vámokat. Pekinget pedig felbátorította, hogy az amerikai cégek, főleg az autógyártók, mekkora pánikba estek, hiszen a ritkaföldfémek ma már a korszerű technológiák alkalmazása során nélkülözhetetlen összetevőnek számítanak.

Kína és az USA viszonya összetett és feszültségekkel terhelt. Elsősorban a kereskedelmi háború, a technológiai versengés és a geopolitikai befolyásért vívott harc jellemzi. A két ország közötti együttműködés hiánya globális kihívásokat okoz. Megdöbbentő azonban a kulcsfontosságú ipari cikkek kritikus alapanyagának, a ritkaföldfémeknek a Kína általi kvázi monopóliuma, mely ma már egy valódi aduász a kommunista párt kezében. 2024-ben Kína a világ összes ritkaföldfém-bányászatának csaknem 70 százalékát mondhatta magáénak. Az arány évtizedes távon is folyamatosan növekszik, a trend nehezen fordítható meg. Az Egyesült Államok ehhez képest a világ ritkaföldfém-kitermelésének 12 százalékát tudhatja magáénak. A legtöbb gazdaság nagymértékben függ a ritkaföldfémek kínai importjától. Németország importjának 91, az Egyesült Királyság 89, míg az Egyesült Államok importjának 78 százaléka közvetlenül Kínából érkezik.

Érdemes megjegyezni, hogy a ritkaföldfémek — a nevükkel ellentétben — egyáltalán nem ritkák. Országunkban és a környező államokban is vannak lelőhelyeik. A bányászat és az esetleges termelés felfuttatása azonban koncentrált erőforrás-menedzsmentet, óriási kezdeti beruházásokat és sok időt igényelne. Arról nem is beszélve, hogy a lakosság egy része is tiltakozna ilyen bányák létesítése esetén. A fejleményekből látjuk, hogy a ritkaföldfémek feletti kontrollja által a vörös sárkány Washingtont is megszorongathatja. A közeljövő eseményei mutatják majd meg, hogy a szorításból ki lehet-e szabadulni, vagy csak alkalmazkodni lehet a Peking által diktált körülményekhez.