Felháborodásuk jogos, a helyzetük kilátástalan. Nincs az évben olyan nap, amikor ne kellene vagy a sár, vagy a por miatt bosszankodniuk. Jelenleg az elmúlt hónapok során hullott bő csapadék keseríti meg a mindennapjaikat. Az őszi esőzés, a hó, majd a kora tavaszi, szokatlanul nagy esőzés szinte lehetetlenné teszi az utcában a közlekedést. Az itt élő emberek, jóllehet az elmúlt negyven év alatt többször kifizették a helyi járulékot, továbbra is ki vannak szolgáltatva az időjárás viszontagságainak és a sáros utca okozta összes kellemetlenségnek. Fogságban élnek a saját otthonukban.

Ígéretekben nincs hiány

A Ferenci Ibolya utca a város egyik legrendezettebb helyi közösségének, a kisradanovácinak a szívében található. Körülötte aszfaltos utak mindenütt. A polgárok már több ízben kérték a városatyákat, betonozzák ki az ő utcájukat is, hiszen erre minden feltétel adva van, de a hosszú évek próbálkozásai eddig mind kudarcba fulladtak. Hiába volt az aláírásgyűjtés, a média bevonása, a polgármesterhez, Városrendezési és Városfejlesztési Intézet vezetőségéhez írt levél, a lakossági fórumok és a számos telefonhívás — az utca maradt a régi, mára már tűrhetetlen állapotában.
Néhány nappal ezelőtt a Városrendezési és Városfejlesztési Intézet újonnan kinevezett igazgatónője, Snežana Penčić kijelentette: az idén nyáron végre aszfalt kerül a Ferenci Ibolya utcába. A lakók örülnek, de nem tudnak hinni az igazgatónőnek. Ez érthető is, hiszen oly sok éven keresztül becsapták őket, mellőztek minden beruházást az utca kb. egy kilométeres szakaszán...

Kiszolgáltatva, mentő, tűzoltó és taxi nélkül

Az utca egy része — a Lifka Sándor és a Középső utcát összekötő, alig százméteres szakasz — már több mint tíz éve megkapta az aszfaltburkolatot. A többi része azonban — 76 házzal — tavasszal és ősszel igazi sártenger, télen fagyos, mély barázdákkal, nyáron pedig olyannyira poros, hogy a házakban nem lehet szellőztetni. Az itt élőkhöz sem mentő-, sem tűzoltóautó nem tud bemenni, a mégis bemerészkedő járművek sorra elakadnak a helyenként térdig érő dagonyában. A fiatalabbak még valahogy feltalálják magukat, időnként kimerészkednek az udvarukból az autójukkal, de annyi kár keletkezik a gépkocsikon a járhatatlan út miatt, hogy a legtöbben mégis inkább gyalog közlekednek. Igen ám, de az utcában nagyobb számban élnek idős, beteg emberek, akik nem tudnak gyalogolni, s taxit sem hívhatnak, mert amikor megmondják az utca nevét, a taxisofőrök megtagadják a kérést. Senki nem vállalja annak a kockázatát, hogy járművével beleragadjon a sárba...

Víz az udvarban, pincében, garázsban...

Most, az olvadás után és a kora tavaszi, szokatlanul hosszú esőzés idején a Ferenci Ibolya utca lakói továbbra is mindennap megküzdenek az áldatlan körülményekkel. Hol itt akad el egy autó, hol amott folyik be a víz az udvarba, garázsba, pincébe, vagy éppen a vízóra aknájába. Mindez nem csupán bosszúságot okoz a lakóknak, hanem jelentős anyagi kárt is okoz. És így folyik ez már legalább negyven esztendeje...
Az utca széles. Két oldalán kiépült ugyan a gyalogjárda, ami alkalmanként még használható is. Van szennyvízcsatorna is, de a nyílását tömör vasfedéllel zárták le a „szakemberek” a rácsos fedél helyett, így a talaj- és az esővíznek nincs hová elfolynia. Megáll a felszínen, hatalmas tócsákat alkotva. Az utca teljes hosszán, mintegy 1000 méteren szinte lehetetlen az átkelés. Ilyen áldatlan állapotok uralkodnak ebben a leginkább urbanizált és rendezett helyi közösségben...
A Városrendezési és Városfejlesztési Intézet igazgatónőjének kijelentése új reményt ébresztett az utca lakóiban. Egyelőre még nem merik elhinni, de reménykednek a jó irányú változásban és a már nagyon régen kiérdemelt aszfaltburkolatban, amely jelentősen megkönnyítené a mindennapjaikat.