Elmondása szerint van még mit csiszolnia a teljesítményén, de a sport iránti szeretete olyannyira meghatározó, hogy nem kell féltenünk a pályakezdő síugrót.

* Hány évesen kezdtél el síugrani? Mi vonzott leginkább ebben a sportban?

— 2010 őszén, tizenegy évesen kezdtem el. Előtte nem igazán foglalkoztam ezzel a sporttal, de nagyon izgalmasnak találtam, és miután elkezdtem, minden egyes kis részletébe beleszerettem. Természetesen akkor is, és ma is a repülés vonzott leginkább — nagyon jó érzés.

* Hogyan kell elképzelni egy síugró életmódját?

— Elég összetettnek mondható. A hét minden napján van konditermi edzés, melyen az időszaknak megfelelő feladatokat végzünk, tehát a szezon eleji (tavaszi, nyári) felkészüléskor az erősítés a legjellemzőbb, a viszonylag nagyobb súlyokkal való munka, guggolás, koordinációs feladatok stb. A téli szezonhoz közeledve már kisebb súllyal edzünk, a gyorsaságfejlesztésen, szökdelésen van a hangsúly. Emellett persze edzőtáborokban is részt veszünk, különböző sáncokon. Nagyon fontos a koordináció, ezért mindenféle ügyességi játék jó kiegészítőnek mondható. A táplálkozás is rendkívül lényeges, egy síugrónak az az optimális, ha minél könnyebb. Jelenleg én is ezen dolgozom, mert van rajtam súlyfelesleg. Most az a legfontosabb célom, hogy elérjem a kitűzött testtömeget.

* Izgulsz a versenyek előtt? Lehet-e fent a toronyban barátkozni, ismerkedni a többiekkel?

— Nem mondanám magam egy nagyon-nagyon izgulós típusnak, de természetesen bőven van bennem drukk a versenyek előtt. Rám azonban szerencsére ez jó hatással van, és a versenyeken mindig tudok egy kis pluszt adni az ugrásaimhoz. Igen, lehet barátkozni, ha nem is a toronyban, de a szálláson a bemelegítés során mindenképp tudunk néhány szót váltani egymással.

* Mennyire vagy elégedett az idei szezonban elért teljesítményeddel?

— Őszintén szólva nem annyira vagyok megelégedve. Többet vártam magamtól. A szezon végi seefeldi világbajnokság viszont egészen jól sikerült. A célunk erre az idényre az volt, hogy bejussak a világkupaversenyre, vagyis a legjobb negyvenbe kvalifikáljam magam, de ez sajnos nem sikerült — a többi közt a súlyproblémám miatt.

* Vannak-e példaképeid? A csapatversenyek alkalmával kiknek szurkolsz?

— Nagyon szeretem Eva Pinkelniget. Rendkívül pozitív, mindig mosolygó egyéniség. Egy-két éve volt néhány csúnya bukása a sáncon, de nem adta fel, sőt, most a legjobbak között tartják számon. Már többször beszélgettem vele, nagyon motiváló személyiség. A csapatversenyeken mindenkinek szurkolok.

* Mik a terveid?

— Szeretnék a következő szezonban bekerülni a világkupába, és minél több pontot gyűjteni, a távolabbi jövőt illetően pedig minden vágyam a pekingi téli olimpiára való kijutás.