home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
A reményhal (meg utoljára)
Huzsvár József
2014.12.10.
LXIX. évf. 50. szám
A reményhal (meg utoljára)

Az év végi, tél eleji horgászatok a teremtő ajándékai, mert bizony sok év novemberében koppant már az ólom a hártyajégen. Az idei, utolsó előtti hónap csaknem 20 fokos hőmérséklettel csábította a halvadászok népes táborát még egy-két vízparti kiruccanásra. Mivel csapadékból is kevés jutott ebben az időszakban, bármelyik jónak vélt horgászvíz megközelíthető volt.

November utolsó napjaira már hűvösebb, esős időt jósoltak a meteorológusok, ezért valóban a ráadás ráadásának szántuk a vasárnapi Bálint–tavi csukázóversenyt.

A kora reggeli, sűrű ködöt még szellő sem terelte, de azért idejében megérkezett az összes benevezett versenyző. A gyülekezés velejárójának számító, nem túlságosan édes ébresztő kávé, továbbá a régi barátok találkozójakor elengedhetetlen, torokkaparó papramorgó és a kötelező vállveregetés után hozzáláttunk a találkozó hivatalos részéhez. Miután elfogytak a számok a sorsolókalapból, ki elégedetten, ki morgolódva elfoglalta a csendesen gőzölgő vízpartot.

A kiírás szerint kéttagú csapatok versenyeztek két egymás melletti helyen. Gábor, a csapattársam az eddigi tapasztalok szerinti közepes helyre sorsolt, időközben azonban a stégek felől levágták a parti nádsávot, így a ragadozó halak búvóhely nélkül maradtak. Figyelembe véve a beállt változást, a túlparti nádas alá dobtuk a szerelékeket. A társam piros bóbitás úszóinak bólogatása jelezte a csalihalak fürgeségét, az én kishalaim a zsinegeket cibálták, nagy igyekezetükben még a botokat is megremegtették.

Alig hallgatott el a kezdést jelző dudaszó, máris méréshez szólították a bírókat. Az első óra végéig hol a pálya elejéről, hol a vége felől jelentettek halat. Néhány perccel nyolc után végre megmoccant az egyik botom jelzőkarikája, de annyira határozatlanul, hogy sügérre gyanakodtam. Talán két percig is nyelettem, és csak a folyamatos oldalazó húzáskor rántottam rá a bottal. A hal azonnal visszarúgott, vehemensen védekezett, amiből mindjárt tudtam, hogy nem kis példány akadt a horgomra. A kimerítés után harsányan odainvitált mérők 1,95 kilósnak könyvelték el. A hal a fényképezés után visszakerült a vízbe, és nyugodtan tempózva távozott a közelünkből. A korai fogás az egyébként kevés hallal kecsegtető téli horgászat során megnyugtató és reménykeltő volt. Amikor az ember több órát vár az első kapásra, türelmetlenné válik, és rendszerint elsieti a bevágást. Az is tudnivaló a korábbi versenyekből, hogy két-három csuka már elegendő a jó helyezéshez. Előttünk állt még a megmérettetés hat órája, és már jó halunk volt. A következő két órában még kitartott a remény, hiszen a téli horgászat „legfogósabbjai” a déli órák. Nyugtalanító volt, hogy tőlünk két hellyel odébb, az egyik kisebb öbölből már két halat kivettek több mint hétkilónyi összsúlyban, illetve a pálya elejéről is jelentettek többkilós csukafogásokat. Mivel hosszú ideje nem észleltünk semmilyen mozgást előttünk, pótcselekvéssel múlattuk az időt: megkávéztunk, teáztunk. A csalihalakat virgoncabbakra cseréltük, és a lehetőségekhez mérten azon a néhány méteren belül áthelyeztük a szerelékeket, de semmi sem történt. Néhányszor már volt rá példa, hogy ezen a vízen egy halat sem fogtam, de legalább a sügérek néha-néha megcibálták a botot, vagy kis csukák szórakoztattak egy-egy karika táncoltatásával. Most azonban gyanúsan nagy nyugalom volt azon a szakaszon, vagy húsz különböző színű dugó sorakozott egy vonalban a túlparti nádas előtt. Néhány kísérletező kedvű sporttárs a tó közepét vette célba, sőt az inneni part alá is került egy-két buktató.

Dél körül már egyértelmű volt, hogy a csukák nem mozognak. Csak az fogott, aki előtt éppen akkor ott voltak, a többiek meg nézték. Az időjárás gondoskodott róla, hogy ne unatkozzunk: hideg szél vitte el a ködöt, és helyette eső zúdult az egyébként is kedvetlen, nyirkos tél eleji vasárnapra. Miután a zuhé továbbállt, még sügérfogással is megpróbálkoztam. Az apró küszt könnyű szereléken kínálgattam a parthoz közeli részeken, mígnem a verseny vége előtti percekben fogtam egy alig tenyerest. A megmérettetés végét jelző dudaszó szinte a megváltással volt egyenértékű, és nem csak a mi számunkra.

Az ebéddel egybekötött eredményhirdetésen és a búcsúzás során egyértelművé vált, hogy sokan ezen a vasárnapon búcsúztak az idei horgászszezontól. Pecásemberekről lévén szó egyáltalán nem biztos, hogy nem változtatják meg az elhatározásukat, ha jobbra fordul az idő, vagy legalábbis nem fagynak be a vizek.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..