A szerb gazdaság állapota a közelmúltban akkor került a figyelem középpontjába, amikor Aleksandar Vučić miniszterelnök-helyettes a tekintélyes NIN hetilapban arról nyilatkozott, hogy rémálmok gyötrik ebben a kérdésben. Nem sokkal később napvilágot láttak az első sajtóértesülések is arról, hogy a kormány a fizetések és a bérek befagyasztására készül.

Időközben az is kiderült, hogy a kormánykoalíció tagjai igen megosztottak ebben a kérdésben, s Jovan Krkobabić munkaügyi miniszter — ugyancsak a NIN-ben — a múlt héten kijelentette, hogy ő nem támogatja a bérek és a nyugdíjak megnyesését, egyúttal pedig arra is utalt, hogy vélhetőleg október folyamán előrehozott választások lesznek az országban.

Évek óta sok szó esik arról, hogy Szerbiában, a világgazdasági trendekkel ellentétben, jelentős mértékben szétnyílt a reálgazdaságban és az állami apparátusban dolgozók bére közötti virtuális olló, az utóbbiak javára. Mit is jelent ez a valóságban? A legutóbbi adatok szerint a szerbiai nettó átlagfizetés 39 197 dinár volt. Az állami szférában dolgozók átlagban 44 029 dinárt, a magánszektorban dolgozók pedig 37 373 dinárt kerestek. Az aránytalanságok azonban jóval kirívóbbak, ha például a nagy állami közvállalatokat vesszük nagyító alá: a harmincezer embert foglalkoztató áramgazdaságban a bruttó havi fizetés 112 280 dinár, a gázszolgáltató Srbijagasban pedig 97 511 dinár. Hasonló, sőt ennél is nagyobb bérek vannak egyik-másik önkormányzati alapítású cégben, illetve az önkormányzati, tartományi és köztársasági adminisztrációban. Nagyon sok magáncégben viszont alig érik el a nettó 25-30 ezer dinárt. Ezek az aránytalanságok még kirívóbban a legutóbbi statisztikai adatokból láthatók: az 1 716 499 szerbiai munkavállaló közül az állami intézményekben, cégekben 470 243-an, a magánszférában pedig 1 246 256-an dolgoznak.

A B92 hírtelevízió Két tűz között c. műsorának a vendégeként a szocialisták és a haladók két frakcióvezetője, Branko Ružić és Veroljub Arsić pedig abban értett egyet, hogy nincs értelme azt hazudni, hogy szépen élünk. Borislav Stefanović, a demokraták frakcióvezetője ugyanakkor az említett műsorban ötlettelenséggel vádolta meg a pénzügyminisztériumot, állítása szerint ugyanis a mostani kurzus a polgárok erszényének további zsugorítására törekszik.
Nem sokkal később ismételten megszólalt a B92 Kažiprst műsorában Alek-sandar Vučić, és egyenesen úgy fogalmazott, hogy a szerb gazdaság rogyadozik, sőt politikushoz képest meglepő őszinteséggel azt is hozzátette, hogy az ellenzéki kritikák jogosak, viszont a helyzet még annál is rosszabb, mint amit a politikai ellenfelei felvázolnak. Vučić szerint most érkezett el az ideje annak, hogy megfizessük az elmúlt évtizedek adósságait: Koszovót, a korrupciót, a közadósság növekedését, méghozzá azért, mert hosszú ideig az volt a közfelfogás, hogy többet lehet költeni és fogyasztani a termelés helyett. A műsorban a miniszterelnök-helyettes megerősítette azt az értesülést, hogy a kormánykoalícióban továbbra sincs egyetértés a bérek és a nyugdíjak lefaragása kérdésében.

Megszólalt ezzel kapcsolatban Mlađan Dinkić pénzügyminiszter is, és a kormánypártok józanságára apellálva az egymás közötti párbeszédet sürgette, a realizmus talajára helyezkedve pedig azt is hozzátette: kétségtelen, hogy csökkenteni kell a költségvetési hiányt. Egyébként a bérek és a nyugdíjak befagyasztását az IMF — a Nemzetközi Valutaalap — vetette fel, és arra is figyelmeztetett, hogy összhangba kell hozni a béreket az állami és a magánszektorban.

Az adok-kapok a múlt héten a parlamentben is folytatódott. Ivica Dačić miniszterelnök a képviselőkhöz szólva arról beszélt, hogy a válság legnagyobb terhét nem lehet a legszegényebb társadalmi rétegre hárítani, Dinkić pénzügyminiszter pedig arról monologizált, hogy nem fogja megengedni a görög forgatókönyv megvalósulását. Ha hinni lehet ezeknek a kijelentéseknek, akkor mintegy 400 ezer munkavállalónak és 1,5 millió nyugdíjasnak nem kell attól tartania, hogy csökken az amúgy is vérszegény jövedelme. Az állami apparátusban dolgozók viszont kénytelenek ezzel számolni. Dinkić miniszter mindezzel kapcsolatban azt jelezte előre, hogy várhatóan tíz százalékkal faragják majd le a köztársasági, a tartományi és az önkormányzati dolgozók bérét, az egészségügyben, a hadseregben és az oktatásban dolgozókét viszont nem érinti ez az intézkedés. Minden bizonnyal racionalizációra is sor kerül, ami a gyakorlatban munkahelyek tízezreinek a megszűnését okozza, s nemcsak az állami közintézményekben, hanem a veszteségesen működő, továbbra is állami tulajdonban lévő cégekben is. Ez utóbbiak esetében mintegy 25 ezren maradhatnak munka nélkül. A Blic napilap értesülései szerint 175 ilyen cég közül 75-öt fognak felszámolni, köztük olyan egykori mamutvállalatokat, mint amilyen a smederevói Želvoz, az IMT, a Fap, vagy a Jagodinai Kábelgyár. Ezek a vállalatok az államnak ugyanis évi 220 millió eurójába kerülnek, a feneketlen kút pedig tovább mélyül, mert az adósságok, s ezzel együtt a kamatok után fizetendő törlesztőrészletek is évről évre nőnek. Egyedül csak a belgrádi IMT-nek 170 millió eurós a tartozása, ennek az összegnek az egyharmada a kamatokból hízott ekkorára.

A fentiekből is látható, hogy az igen bonyolult gazdasági helyzet mellett a hatalmi elit megosztottsága is jócskán fékezi a súlyosbodó, s immáron egyre inkább az idő fogságába kerülő gazdasági válság megoldását. Az egészen bizonyos, hogy tarthatatlan a 2013-as költségvetés, szükség van a módosítására, mivel a jelenlegi ütemterv szerint októberben csak a bérekre újabb 15 milliárd dinárt kell majd elkülöníteni. Ehhez pedig módisítani kell a költségvetési törvényt, a dolgok mostani állása szerint viszont kétséges, hogy ehhez meglesz-e a szükséges 126 képviselő támogatása. Amennyiben nem lesz meg, az a kormány bukását, s új választások kiírását hozza magával.

A gazdaság állapotáról és a nélkülözhetetlen lépésekről szóló közéleti viták első áldozata a szerb nemzeti fizetőeszköz, a dinár volt: az elmúlt héten szinte mélyrepülésbe kezdett. Múlt pénteken a hivatalos euró/dinár középárfolyam átlépte a 114-es határt is, ami havi szinten 2,9 százalékos gyengülést jelent, vagyis a devizahiteleseknek is mélyebben kell majd az amúgy is sovány pénztárcájukba nyúlniuk.