Létbizonytalanság, örökös versengés és acsarkodás — így jellemzik saját helyzetüket, illetve a szerkesztőségek egymáshoz való viszonyát az újságírók. Legalábbis azok, akik egyáltalán hajlandóak voltak időt szánni rá, hogy leüljenek, és elmondják egymásnak, milyen gondokkal küzdenek, mely kérdéseket tartják fontosnak megvitatni, mely gondokat látják szükségesnek megoldani ahhoz, hogy végre a munkára koncentrálhassanak a sajtómunkatársak.
A szakmai fórumot a hiányzó párbeszéd megteremtése céljából a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete (VMÚE) és a Hungaromikrofon Újságírók Egyesülete rendezte meg június 24-én a Szakegyesületek és Társulatok Szövetségének székházában, Szabadkán. Azért látták indokoltnak a beszélgetős délutánt, mert az utóbbi időben napvilágot látott nyílt levelek, közlemények, reagálások mindegyike a vajdasági magyar tájékoztatás helyzetét tükrözi. Ezek okainak — a szakmai hibáknak és a cenzúra kérdésének — megvitatása kétségkívül szükséges, a hangsúly most mégis a közelgő médiaprivatizáción volt, valamint azon, vajon képes-e összefogni a vajdasági magyar újságíró-társadalom.
A beszélgetést Tóth Lívia, a VMÚE elnöke vezette fel, aki a várt érdeklődés hiányában kénytelen volt megállapítani, hogy nem sokan tartják fontosnak a párbeszédet.
Mivel a legnagyobb számban a Szabadkai Rádió szerkesztősége képviseltette magát, a legtöbb szó is róla esett. Németh Ernő főszerkesztő kifejtette, a Magyar Nemzeti Tanács Magyar Összefogás listáján való szereplést is azért vállalta el, hogy ezzel is a rádió sorsán próbáljon fordítani. Hatásköre azonban a Tájékoztatási Bizottság elnökeként sem terjedt ki a tényleges szakmai kérdésekben való megnyilvánulásokra, és mint ismeretes, a rádió megmentésére sem bizonyul meggyőzőnek a politikai akarat.
A tanácskozáson szó volt az egyes médiavállalatok bizonytalan finanszírozásáról, arról, hogy a Szabadkai Rádió esetében például a kinevelt riportereknek nem tudnak állást kínálni, így ők emiatt a konkurenciánál helyezkednek el. Németh a szakmai tapasztalata, valamint a külföldi (például az erdélyi) modellek alapján kidolgozott egy, a vajdasági gyakorlatba is átültethető stratégiát, mely mind a Szabadkai Rádió, mind a kistérségi rádiók további fennállását tudná szavatolni, ez idáig azonban nem sikerült érvényt szerezni ennek a tervezetnek.
Felmerült, hogy újra kellene gondolni az MNT médiastratégiáját. Az újságírók részéről kiemelt szempont, hogy ne kerüljenek bele olyan — a négy évvel ezelőttihez hasonló, szakmaiatlan, a napjainkban megfigyelhető médiafogyasztási tendenciákat teljesen mellőző — irreális elvárások, mint például a nyomtatott sajtó példányszámának 20%-os növelése. Tekintettel kell lenni arra, hogy manapság minden a digitalizáció felé halad, és ahelyett, hogy megpróbálunk az árral szemben úszni, inkább a megfelelő fejlesztéseken kellene gondolkodnunk. Meg kell akadályozni, hogy a különféle vajdasági magyar sajtóorgánumok egymással versenyezzenek, hiszen ez ellenségeskedéshez vezet, amit nem volna szabad megengedni. Olyan testületre is szükség van, amely a stratégiában megfogalmazott célokat számon kérheti az illetékeseken.
A részvevők a fórum végén megállapították, hogy szükség van a megbeszélések folytatására. A továbblépés alapja, hogy a szerkesztőségek az elkövetkező időszakban megfogalmazzák az őket érintő gondokat, illetve a vélt megoldásokat, hogy ezeket is szem előtt tartva szülessen majd döntés a vajdasági magyar sajtó jövőjéről.
Vitathatatlan, hogy a közszolgálati média meglétének feltétele a pénz és a politika, de ettől még nem adható más válasz a kérdésre, mely a modern demokrácia egyik alappillérét is kiegészíti: a politika irányítja a médiát vagy a média felügyeli a politikát?
| A Hét Nap szolidaritását fejezi ki a Szabadkai Rádió szerkesztősége iránt. Minden olyan kezdeményezést támogat, amely megoldaná a rádió további működését. |
