A budapesti Médiatudományi Intézet és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet közös rendezvényén mutatták be Zentán a Határon túli magyar nyelvű médiumok 2010/2011, valamint a Nemzeti identitás, asszimiláció és médiahasználat a határon túli magyarság körében 1999—2011 című médiatudományi kiadványokat. Mint elhangzott, a téma nemcsak az újságíróknak, hanem a médiafogyasztóknak is nagyon fontos.
Az első kötetben publikált, jórészt 2010-ben, de némely területeken 2011-ben lezárt felmérés célja a határon túli magyar médiumok helyzetének a feltérképezése volt a négy legnagyobb anyaországon kívüli magyar közösségben, Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken és Vajdaságban. A módszertan mindegyik régióban azonos volt: a kutatásvezetőknek össze kellett állítaniuk a magyar nyelvű, bejegyzett, működő tájékoztatási eszközök listáját, majd egy 60-70 kérdésből álló kérdőív kitöltése következett, amelynek eredményeit a kutatási jelentésben összegezték. A lekérdezés elektronikus úton, kérdezőbiztosok közreműködésével, szakmai konzultációk útján, illetve ezek kombinációjával történt.
Apró István, a budapesti Médiatudományi Intézet szakmunkatársa, a kötetek szerkesztője elmondta, a különféle országokban működő médiumok hasonló problémákkal küszködnek. Az anyagiak kérdése valamennyi szerkesztőség esetében az első helyen áll, és egyértelmű igény mutatkozik a magyarországi szakemberképzés megszervezésére. Egységes viselkedésmódnak bizonyult, hogy némely kérdéscsoportokra, például a gazdasági vonatkozásúakra, nem szívesen válaszoltak. Elhangzott az is, hogy az összegzés egy pillanatot rögzít, de ezzel a még nincs befejezve a munka, hiszen az adatbázist folyamatosan frissíteni kellene.
A második kutatás, amelynek 2011-ben történt meg az adatfelvétele, a médiafogyasztásról szól. Az ebből készült könyvet Dobos Ferenc jegyzi. A kérdezőbiztosok párhuzamosan dolgoztak a négy legnagyobb régióban, mivel a kérdőív igencsak hosszúra sikeredett, s a kitöltése másfél-két órát vett igénybe. A Vajdaságban például 550 személyt kérdeztek meg. Elsősorban arra voltak kíváncsiak, milyen viszonyban áll az anyanyelvű és a többségi média fogyasztása az identitás és a hagyományos értékrend megőrzésével. Egyértelmű — fogalmazott az előadó —, hogy a sajtónak, legyen az írott, elektronikus vagy internetes, nagy befolyása van az egyénre és a társadalmi folyamatokra. A kutatást papírra vető szerző olyan értékrend mellett foglal állást, hogy a nemzeti identitás minél teljesebb megőrzése a vizsgált területeken kívánatos, veszélyeztetése, illetve az anyanyelvű médiafogyasztás visszaszorulása kedvezőtlen fejlemény.
A kivetített grafikonok segítségével például arra a kérdésre is választ kaptunk, hogy ha két héten át csupán egyetlen hírforrást használhatna, melyiket választaná a határon túli magyarság. Nos, az első helyen a televízió, a másodikon az internet áll, a rádió viszont az utolsó helyre szorult az írott sajtó mögött.     
Mindegyik régióban magasan vezet a többségi nyelvű politikai, közéleti adások követése, vagyis a határon túli magyarság politikai információforrásként egyre inkább az államnyelvű műsorokat használja és követi. Sajnos, ez nemcsak a vegyes házasságban élőkre vonatkozik, hanem azokra is, akiknek az identitása úgymond érintetlen.
Az internet az elmúlt tíz évben a semmiből a második helyre küzdötte fel magát. Ha a klasszikus médiumoktól elfordulnak az emberek, illetve nyelvet váltanak, akkor az internettel kellene valami okosat, céltudatosat kezdeni, annál inkább, mert köztudottan a fiatalok körében a legnépszerűbb. A határon túli magyarok abban is különböznek az anyaországiaktól, illetve a homogén államokban élőktől, hogy az internetet főleg kapcsolattartásra használják. Ennek nyilvánvaló oka, hogy sok családtagjuk, rokonuk, ismerősük külföldön él. Generációs szempontból is érdekes helyzet állt elő, hiszen a nagymama is leül „szkájpolni” a Kanadában levő unokájával.
— Feltehetnénk a kérdést: miért baj az, ha más nyelven is nézik az emberek a televíziót és nem csak magyar újságot olvasnak? Biztos nem baj, de azon a nemrégiben napvilágot látott adaton is elgondolkozhatnánk, hogy 250 ezer magyar él Vajdaságban. Megnyugtathatjuk magunkat, de sokkal jobb lenne, ha megpróbálnánk megérteni az okokat, és visszafordítani a kialakult helyzetet. Előfordul, hogy az állam korlátozza a nyelvhasználatot, például a bíróságon vagy a rendőrségen a polgárok nem beszélhetnek az anyanyelvükön, mert az ügyintéző nem tud magyarul. Ez azonban kényszer, a médiahasználat viszont teljes mértékben önkéntes, vagyis erre a területre, amellyel befolyásolni lehet az embereket, fokozottabban oda kell figyelni — összegezte előadásának tanulságát Apró István médiatudományi szakmunkatárs.