home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
A nők szerepe 1956-ban
Talpai Lóránt
2021.10.23.
A nők szerepe 1956-ban

Az 1956-os forradalomról szóló filmkockákon vagy a pesti srácokról szóló filmeken számos esetben láthatunk mosolygó, lelkesen skandáló lányokat a 23-ai tüntetésen és fegyvert szorongató nőket is. Természetesen a látszat némileg csalóka. A forradalmak ugyanis általában a férfiakról szóltak. Így volt ez a magyar forradalom esetében is, a nők többsége szorongva várta haza férjét, gyerekét, sebesülteket ápolt, vagy élelmet próbált szerezni a családnak. Függetlenül attól, hogy a forradalomban aktív szerepet vállaló nők száma viszonylag alacsony volt, érdemes visszatekinteni arra, milyen is volt nőnek lenni 1956-ban és azután, a Kádár-rendszerben. Tóth Eszter Zsófia történész, társadalomkutató a téma kapcsán könyvet is írt és számos előadást tartott. Őt kérdeztem arról, mi késztette a gyengébbik nem képviselőit, hogy együtt vonuljanak a tömeggel.

* Ha az 1956-os forradalomra gondolunk, akkor általában a Corvin köz srácai, férfiak, forradalmárok jutnak eszünkbe. Természetes módon a nők szerepe utcai harcok esetén egy kissé háttérbe szorul, de attól még ők is részesei voltak a forradalomnak. Ön pontosan ezt a témakört járta körbe A Kádár leányai — Nők a szocialista időszakban című könyvében. Milyen volt nőnek lenni 1956-ban?

— Az 1956-os forradalomban is összetett a nők szerepe. 1956 befogadástörténetében, az ’56-os legendákban a nők szimbolikus alakként, hagyományos szerepkörüktől idegen, harcos amazonként vagy a felkelőket segítő főző- és ápolószemélyzetként, esetleg szeretőként jelennek meg. Ki ne emlékezne az október 23-ai tüntetés kezdetéről készült filmfelvételeken látható, ablakban álló, címeres zászlót lengető, fehér ruhás fiatal lányra? Az 1956-os fényképeket nézegetők szeme előtt esetleg még megjelenhet a géppisztolyt szorongató, felkelő lányok képe is, de arról, hogy e napokat miként élték meg a nők, sokkal kevesebbet tudunk. A harcos amazonokat és ápolónőket kivéve egy átlagos nő azt élhette meg, hogy újra kizökkent az idő. Közel voltak a II. világháborús tapasztalatok, így sokan lementek a pincébe, vagy kenyérért álltak sorba úgy, hogy mellettük lőttek. Több interjúalanyom is beszámolt arról, hogy féltek a forradalom napjaiban, mi lesz ennek az egésznek a vége.


Tóth Eszter Zsófia (fotó: Vadócz Dávid)

* A forradalomban szerepet vállaló nőket, csakúgy mint a férfiakat, két csoportba lehet sorolni: egyrészt a harcokat támogatókra, másrészt magukra a harcolókra. Mit tudhatunk és mit emelhetünk ki az egyik vagy a másik csoport kapcsán?

— Az ápolónők Florence Nightingale méltó utódaiként gondoskodtak a sebesültekről. Aztán az 1956 utáni megtorlás során sajnos őket is elítélték, például Sebestyén Máriát, Hosszú Marit, aki a Tompa utcai fegyvereseket segítette ápolónőként. A harcosok közül a leghíresebb Wittner Mária, aki Corvin közi fegyveresként, akár egy férfi, rettenthetetlen erővel szállt szembe a szovjet tankokkal, majd a megtorlás során rámért tizenöt éves büntetését teljesen kitöltötte, nem szabadult az amnesztiával. Bátor, erős nő volt akkor is.


Fotó: fotomuveszet.net

* Az ’56-os forradalomnak viszonylag gyorsan vége lett, és sajnálatos módon elkezdődött a megtorlás időszaka. Sok nőnek is el kellett menekülnie az országból, sőt voltak, akiket ki is végeztek. Milyen tragikus sorsokról tudhatunk?

— A megtorlás során hat nőt végeztek ki. Közülük a leghíresebb Tót Ilona, az orvos medika, aki a Péterfy Sándor utcai kórházban dolgozott. Egy ávéhásnak vélt személy meggyilkolásával gyanúsították meg, alaptalanul, viszont az eljárás során kínozták, beismerő vallomásra kényszerítették. Wittner Mária barátnőjét, Havrilla Bélánét azért végezték ki, mert fegyveres harcosként ott volt a Köztársaság téri pártház ostrománál. A Nyugatra menekülő 200 000 honfitársunk között is számos nő volt, gyakran kisgyermekekkel együtt, családostul menekültek, számukra nehéz volt a külföldi újrakezdés, egzisztenciájuk megalapozása az országhatáron kívül.

Fotó: magyarforradalom1956.hu

* Ön nem csupán az ’56-os forradalom kapcsán kutatta a nők helyzetét, hanem a szocialista éra számos időszakára visszatekintett már. Mi jellemezte egykor a nőket, és mennyiben változott meg jellemük a rendszerváltás után?

— 1945 után jelentős változás volt a nők tömeges munkába állásaként megjelenített folyamat, amikor gyárakban kezdtek dolgozni. Ez valójában a középosztálybeli nőkre volt jellemző, a képzetlen nők a háború előtt is dolgoztak cselédként, varrónőként, mosónőként. A családszerkezet átalakult, a kétgyermekes családmodell lett meghatározó, a gyermekre már mint a boldogság forrására, és nem potenciális munkaerőre tekintettek. A nőknek a második műszakban, vagyis otthon, a munka után is helyt kellett állniuk. A modern technológia, a háztartási gépek, mosógép, hűtőgép, robotgép elterjedése ezt segítette. A nők persze mindemellett szerettek abban a korszakban is csinosak és szépek lenni, divat volt a miniszoknya és a kontyviselet. Ha rátekintünk a mai életre, bár nagyon megváltozott környezetben, de a női élet kiteljesedése továbbra is a gyermekvállalás, a családi élet, szerencsés esetben sikerül emellett karriert is felépíteni, olyan munkát végezni, amelyben a ma lányai, asszonyai is örömüket lelik.


Fotó: Havrilla Béláné született Sticker Katalin és Wittner Mária szabadságharcos nők (MTI)


Kádár leányai könyv
 


Fotó: Tóth Ilona (neopaint.hu)

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..