Vége az Európa-bajnokságnak. Erre a hírre a nők többféleképp reagálnak. Az egyik tábor — talán a legnépesebb — azonnal pezsgőt nyit, hiszen kedvenc hímnemű egyedének végre ismét szabadok lesznek az esti órái, lehet majd feladatokkal megbízni, már nem elfogadható a kifogás a sör mellől, hogy: Drágám, ma meccs van, nem tudom elintézni, megvenni, elvinni, kitolni, felemelni. Ezek a nők gyűlölik a focit, nem értik, miért szaladgál sok izzadt férfi egy labda után, s ez miért érdekel milliókat. Az bántja őket, hogy a saját párjuk ilyenkor megszűnik létezni, arra a néhány órára valami fontosabbá válik, mint ők.
A nők egy másik csoportja azért sóhajt fel, mert a férfiak ismét szabadon töltik ezeket az órákat, pedig milyen jó is volt végre egy kicsit férfimentesen csak úgy ellenni esténként, olvasgatni, pakolást tenni az arcukra, körmöt pingálgatni vagy egy koktélt keverni, a lányokkal traccsolni.
S ott vannak azok a nők, akik szeretnek focit nézni. Tudják, mi az a les, felhorkannak egy-egy igazságtalanság láttán, a bírót legtöbbször kemény kritikával illetik: „Hát nem hiszem el, komolyan nem ad sárgát?!” vagy „Juuuj, mekkora színészi alakítás, Oscar/Pataki-díjat neki!”
A focikedvelő nőket szeretik a férfiak, igaz, leginkább haverként tekintenek rájuk, s azért a meccseket ettől függetlenül saját FÉRFI barátaikkal szeretik nézni.
Miért vált ennyire populárissá éppen a foci? S miért nem a kézilabda vagy a vízilabda? Miért tudjuk a focisták nevét fejből, a kapustól az utolsó védőig? Mit tud a foci, amit a többi sport nem? Ezen gondolkodtam, amíg az Eb meccseit néztem két szisszenés között, mely automatikusan hagyta el a számat minden egyes gólhelyzetnél, melyet a kedvenc csapataim kihagytak.
„Aki focizott, vagy aki valódi drukker, az tudja, a futball a győzteseké. Idegen a játék szellemétől például azt mondani, hogy inkább játsszunk jól, szépen, és veszítsünk, mint rossz játékkal nyerjünk. Nem. Nyerni kell. És ha nyerünk, azt úgyse lehet mindig rossz játékkal” (Esterházy Péter).
Focit nézni jó dolog. Főleg Eb vagy vb idején. Szurkolunk, a fejünkhöz kapunk az elhibázott góloknál, idegeskedünk, elemezzük a játékot. S ami nagyon fontos, ahogyan a foci, úgy a meccsnézés is csapatjáték. Edző nélkül ugyan, és víz helyett sörrel frissítik magukat a játékosok, de csapatban játsszák, s összehozza az embereket. Hát talán ezért szeretjük sokan. Még mi, nők is.
