A kiállítás szerzője Gazsó Hargita, Topolya Község Múzeumának igazgatónője, s mint azt elmesélte, körülbelül egy évvel ezelőtt, Hózsa Éva egyik szövege inspirálta arra, hogy kutatni kezdjen Munk Artúr hagyatéka után. A gyűjtés a tavasszal egy médiafelhívással indult, melyben azt kérték a polgároktól, hogy mindazok, akik valamilyen kapcsolatban álltak az író-orvossal, illetve tárgyaik vannak tőle, felajánlásaikkal gazdagítsák a készülő gyűjteményt.

Ennek kapcsán Bori Imre örökösei úgy döntöttek, hogy a Bori-hagyatékban található Munk Artúr-anyagot — mely egy jelentős kéziratgyűjtemény — odaajándékozzák a Szabadkai Városi Múzeumnak. Jelentkeztek Munk Artúr Szlovéniában élő unokái is, és egy júniusi látogatás alkalmával számos tárgyat, köztük értékes családi fényképalbumokat és Munk híres ezüst kiskanalát is magukkal hozták. A szabadkai Gubás házaspár is felajánlott néhány tárgyat a kiállításra. A Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) jelentős Munk-hagyatékot, főként dokumentációkat találtak, ezeknek a szkennelt másolatát láthatja a közönség. Továbbá még néhány magánszemélytől érkeztek tárgyak, így lassan összeállt a gyűjtemény, és áttanulmányozva kialakult a kiállítás koncepciója, ahogyan az is kikristályosodott, hogy ennek az anyagnak a bemutatásában Szabadka élvez elsőbbséget, így a városi múzeum adhat neki otthont.

Ekkor Pesti Attila építész, aki a szerző dilemmájára, hogy miként is mutassa be ezt a főként irodalmi kötődésű, viszonylag kevés tárgyból álló kiállítást úgy, hogy az kellő érdeklődést keltsen, és vonzóan látványos is legyen, felajánlotta a segítségét, és az egyeztetések után alig két hét alatt felépítették az arculatot.

Az együttműködés nagyon gyümölcsöző volt, egyik eredménye például, hogy szinte együtt jöttek rá a látens Munk Artúr—James Bond analógiára, és ez több arculati elemre is inspirálta a látványtervezést, például a nagy, piros, pop artos MUNK-betűkre, illetve magára a kiállítás címére. Hogy az analógia szinte azonnal kirajzolódott, erre persze rájátszott Munk Artúr személyisége is, aki Pesti Attila felfogásában egy jó értelemben vett kalandor volt, olyan egyén, aki a kiskanáltól a megbecsült orvosig csodálatos életutat járt be, s a kiállításon ezeket a történeteket szerette volna bemutatni.

Egyszerűségre törekedtek, maníroktól mentes, semleges arculatra. Ebben segített a terem letisztultsága is, szinte a falakkal tördelte fel a különböző életszakaszokat. Az irodalmi munkásságnak kiemelt teret szántak, s a síkból kiemelkedő kapszulákba helyezték az író fennmaradt műveit, kéziratait. Az opus pedig — s ebben már nemcsak az irodalmi munkásság, hanem az orvosi pálya is fontos szerepet kap — Munk íróasztala körül forog, a körül a tárgy körül, amely a kiállítás ötletének is kiindulópontja volt, így nem volt kérdés, mi kerüljön a tárlat középpontjába.

Hargita tehát a terem válaszfalaihoz igazodva mutatta be Munk Artúr gyermekkorát, a gimnáziumi éveit. Megtudhatjuk, hogy nemcsak kortársak voltak Kosztolányi Dezsővel és Brenner Józseffel, vagyis Csáth Gézával, hanem a gimnáziumi önképzőkörben Csáthot és Munkot ugyanazon a versenyen díjazták novellájukért, utóbbit A kályha című prózáért. Következtek az egyetemi, majd a hajóorvosi évek, Munk a Carpathián dolgozott, majd később, amikor kitört a háború, orvosként szolgált a fronton, és orosz hadifogsága idején ismerkedett meg lett származású feleségével. Kibontakozó irodalmi munkásságát a kézirataival, a megjelent köteteivel, illetve azok fordításaival illusztrálták. Szabadkára visszatérve Munk az orvosi hivatásából élt, s ezt korabeli műszerekkel, illetve egykori tárgyaival ábrázolták. A kiállítás Munk Artúr halálával, illetve kultuszával ér véget.

Az interaktív részben digitális formában is megtekinthető a tárlat, illetve az érdeklődők belehallgathatnak és -nézhetnek a Munk unokák júniusi látogatásakor rögzített videofelvételbe, melyen a fényképalbumokat lapozgatva meséltek a családról s a nagypapáról. A felvételt Gazsó Orsolya készítette.

Hogy milyen személyiség bontakozik ki Munk Artúr képei, idézetei mögött, arra a legjobb rálátása Hargitának van, aki szerint sokatmondó, hogy mennyi fénykép maradt fenn Munkról, illetve később feleségéről. Egy jó megjelenésű férfiról van szó, aki szerette magát fotóztatni. Az életútján is látszik, hogy nem állt tőle távol a pózolás, és jól reprezentálta magát. Idegennyelv-ismerete előny volt a hajóorvosi évei alatt. Feljegyzéseiből látszik, hogy ez az attitűd már gimnazistakorában is jellemző volt rá, hiszen szeretett megírni minden olyan történetet, amely keretbe foglalható s érdeklődésre tarthat számot, legyen az színházi élmény vagy valamilyen csintalanság.

Ezekből egyúttal az egykori Szabadka képe is kirajzolódik, éppen ezért a szabadkaiaknak mindenképp, de mindazok számára is érdekes lehet a kiállítás, akik korábban nem ismerték Munk Artúr munkásságát. Hogy hogyan is mutassa be a szerző az életutat, abban korábbi tapasztalataira hagyatkozott. Rendszeres látogatója ugyanis a PIM irodalmi kiállításainak, s átfogó képe van arról, hogyan lehet jól reprezentálni az irodalmat. Ezeket a tapasztalatokat vették elő a kiállítás megszerkesztésekor, ám a témából kiindulva egyedi módon dolgozták fel a Munk-hagyatékot.

Ahogyan arra Pesti Attila is rámutatott, a célközönség megtalálása nagyon fontos, ám egy ilyen tárlatnak, mely a kisiskolás gyerekektől a nyugdíjas látogatókig igen nagy érdeklődésre tart számot, olyannak is kell lennie, amely széles közönségrétegek számára befogadható. Ezeknek a követelményeknek a kiállítás maximálisan eleget tesz, hiszen nagyon jól lavíroz az információnyújtás és a vizuális megnyilvánulás között. Éppen úgy, mint a legnépszerűbb blockbuster kiállítások. Ez talán annak is köszönhető, hogy az alkotók nem riadtak vissza a pop artos megjelenéstől sem. Könnyedsége, de kellő komolysága mellett a tárlat felkelti a befogadó érdeklődését arra, hogy más csatornákon is utánanézzen Munk Artúr munkásságának, esetleg elolvassa egy-egy könyvét, naplóját, önéletírását.

Szabó Attila felvételei

Az első ilyen lépést éppen az alkotók tették meg, akik egy Facebook-oldalt is létrehoztak a kiállítással való további interakció érdekében. Az élő megtekintésig böngésszék ezt az érdeklődők, majd látogassanak is el a múzeumba, hiszen egy felemelő személyiség életútját ábrázoló, szórakoztató tárlatnak lehetnek tanúi.

A kiállítás mgr. Hulló István igazgató és Ninkov Kovacsev Olga művészettörténész hathatós támogatását élvezte. További támogatók: Szekeres László Alapítvány, Magyar Nemzeti Tanács, Europetrol, Stirol.