home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
A nemzetté tevő pillanatokról
Tóth Lívia
2014.03.11.
LXIX. évf. 11. szám
A nemzetté tevő pillanatokról

„Milyen egyszerű ez, uramisten! S milyen bonyolult, egyet gondolni. Vigyázzunk. Az ilyen gondolat igaz és jó, s ámbár sugárzóan tiszta, mégsem tudná senki más megfogalmazni, mint a költő. Politikus, bölcsész, tudós meg se kísérelje. Petőfi Sándornak sikerült, s bizonyára ma is sikerülne. Milyen jó lenne tétovázás nélkül követni őt.”

Az idézet Ottlik Géza A nyomdában című írásából származik, amely 1943. március 15-én látott napvilágot. Kilencvenöt év távlatából idézi fel azt az eseményt, amikor Budapesten néhány fiatalember benyitott a Landerer-féle nyomdába. Még azt is tudjuk, hogy ólomfényű szerda délelőtt volt, a havas eső minduntalan elállt, s újra megeredt. Az ifjak azt a két szöveget szerették volna kinyomtatni, amely a szabad sajtó első termékeként vonult be a köztudatba: a Tizenkét pontot és Petőfi Sándor lelkesítő költeményét, a Nemzeti dalt. Csakhogy a kéziratokon nem volt rajta a cenzor engedélye, anélkül pedig a tulajdonos nem adhatott parancsot a munka megkezdésére. Mivel szimpatizált a látogatóival, odasúgta nekik, hogy foglaljanak le egy nyomdagépet, majd kijelentette, az erőszaknak nem állhat ellen. Persze, szó sem volt semmiféle fenyegetésről, hiszen a történet szerint a forradalmárok egyike, Irinyi József, csak rátette a kezét a legnagyobb masinára.

A magyar történelem talán legszebb s egyben legismertebb fejezete az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc. Március idusa olyan ünnep, amellyel valamilyen módon minden korosztály azonosulni tud. A kokárdát büszkén viselő idősebbek és reményeink szerint azok a fiatalok is, akiknek még el kell magyarázni, mit szimbolizál a három színből álló szalagcsokor. Ez a nap évről évre magában hordozza az újrakezdés lehetőségét, hiszen előrejelzi a tavaszt, a természet ébredését is.

Jelkép, amelynek súlya és számos értelmezési lehetősége van. Ilyenkor a legtöbben a nemzet összefogásáról beszélnek, mi, újságírók, inkább azt szeretjük kidomborítani, hogy március 15-e egyben a magyar sajtó napja is, pontosabban a szabad magyar sajtóé. Ezt Petőfiék is fontosnak tarthatták, hiszen tizenkét pontba szedett listájuk ezzel kezdődik: „Kívánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését.” És csak utána következett a felelős minisztérium, az évenkénti országgyűlés Pesten, a nemzeti őrsereg, a közös teherviselés stb.

1848. március 15-én mindenki értette, miért fontos a Nemzeti dal, és miért éppen azt a tizenkét pontot tartalmazzák a követelések. A nap történéseiben részt vevők egy szívvel, egy lélekkel, egy akarattal cselekedtek. Idézzünk még egy-két mondatot Ottlik Géza fentebb már emlegetett írásából: „Csakhogy az ilyen pillanatok, amelyben valami módon egyet gondolunk mindannyian, s amelyek valójában nemzetté teszik a népet, módfelett ritkák.”

Március 15-e után minden évben március 16-a következik. Az idén azonban ez a dátum nemcsak nemzeti ünnepünk másnapját jelenti majd, hanem azt is, hogy az elmúlt hetekben mennyire tudtunk szót érteni. Újságírók a politikusokkal, politikusok a választóikkal. 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..