* Sikeresen összegyűlt az 1 millió aláírás a nemzeti régiók védelme kapcsán. A Székely Nemzeti Tanács fő kezdeményezője volt az akciónak. Honnan és hogyan indult a történet? Beszélne egy kicsit a kezdetekről?

— Bármennyire hihetetlennek tűnik is, a kezdetek tizenhárom évre tekintenek vissza. A Székely Nemzeti Tanács ugyanis közvetlenül a Lisszaboni Szerződés elfogadása után, mely a polgári kezdeményezések intézményét is bevezette, még 2008 februárjában határozott arról, hogy élni fog ezzel a lehetőséggel. Nem véletlen, hiszen a 2003-beli megalakulása óta fontos volt a székely ügy nemzetköziesítése, vagyis az, hogy a székely diplomácia segítségével az autonómiaigényt, az autonómiaküzdelmet ne csak belföldön, hanem nemzetközi, jelesen uniós szinten is ismertté tegyük.

* Mi volt a kezdeményezés fő célja?

— Már a kezdetekkor egy felhívásban Izsák Balázs elnök úr így fogalmazott: „A cél egy olyan uniós szintű jogszabály elfogadtatása, amely a nemzeti, nyelvi, kulturális sajátosságokat őrző európai régiókat megvédi a hátrányos gazdasági megkülönböztetéstől, illetve úgy biztosítja gazdasági fejlődésüket, hogy regionális identitásuk közben ne sérüljön, vagyis nemzeti, nyelvi, kulturális sajátosságaik változatlanul fennmaradjanak. Meggyőződésünk, hogy ezt úgy lehet elérni, ha az adott régiók számára biztosítják a regionális önkormányzás többlethatáskörökkel felruházott intézményeit, amelyeknek elegendő hatáskörrel kell rendelkezniük a régió sajátosságainak fenntartásához és megfelelő gazdasági fejlődéséhez, hogy az unió átfogó, harmonikus fejlődése fenntartható legyen, és ezzel párhuzamosan kulturális sokszínűsége is fennmaradjon.” Ez a cél — bár egy kissé másképp megfogalmazva, hiszen már a cím is így hangzik: Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért — azóta sem változott. Ám miután az Európai Bizottság elutasította a kezdeményezés bejegyzését, nem kevesebb mint hét esztendő kellett ahhoz, hogy peres úton, az eredeti elképzelés szerint az unió bírósága kötelezze arra az EB-t, hogy iktassa a kezdeményezést, és elkezdődhessen az aláírásgyűjtés.

* A Pesty László által vezetett kampánycsapat igencsak megmozgatta a magyar közvéleményt. Nem sokszor fordul elő ugyanis, hogy az emberek politikai színezettől eltérően egy ügy mellé álljanak. Úgy tűnik, jó munkát végeztek, mert ezúttal sikerült.

— Igen, fontos volt egy jó Kárpát-medencei médiakampány, mely ismertté teszi a kezdeményezést. A jó bornak is kell a cégér, ám a mi feladatunk elsősorban az volt, hogy előállítsuk a jó bort, mely ugye — hogy maradjunk a boros hasonlatnál — többféle ízvilágot hordoz. S ez a hasonlat nem is olyan különleges, hiszen itt nemcsak arról volt szó, hogy kényszerítsünk ki az unióból egy, a nemzeti régiókra, azok finanszírozására, a kohéziós alapok felhasználásának átszabására alkalmas jogszabályt (vagyis nem csupán egy tetszetős, külalakra megnyerő bort akarunk az asztalra tenni), hanem az általunk az uniós politikába bevezetett új fogalom, a nemzeti régiók elismertetésének a folyamatát is el akartuk indítani. Ezt az új megközelítést, mely szerint az unió nem csupán a nemzetállamoknak, hanem a nemzeti sajátosságokkal bíró régióknak, az ott élő közösségeknek is a szövetsége, szeretnénk tartalommal megtölteni. S ilyen értelemben nem csupán magyar ügy, hanem katalán, baszk, okcitán üggyé is váljon a kezdeményezés. És ez nagymértékben sikerült is, miután a Kárpát-medencéből összegyűlt az 1 millió aláírás, a hét országból viszont nem a minimális. Ehhez kellett az, hogy a katalánok vagy a baszkok felismerjék benne a saját érdeküket.

* Összesen kilenc államban gyűltek össze az aláírások. Milyen együttműködést folytatnak az említett országokban élő nemzetiségekkel?

— Az óriási támogatottság mellett, melyet az aláírások száma is mutat, hiszen a papíralapú aláírásokkal együtt minden bizonnyal az 1,5 milliós számot is elérjük, az elsődleges cél a jogszabálykörnyezet megalkotása. Ezt persze — van rá precedens — a bizottság megtagadhatja. Ám azt az együttműködést, amely kialakult a régiók, a szervezetek között, már jogszabály nélkül is működtetni lehet. Vagyis megszületett, és egyre inkább fogja hallatni hangját egy új, az uniós politikát befolyásolni képes, 50 milliós hatalom: a nemzeti régiók együttműködése.

* A Minority SafePack kezdeményezés sajnos süket fülekre talált az Európai Unión belül. Nem tartanak attól, hogy a Székely Nemzeti Tanács európai nemzeti régiók védelmében indított, uniós petíciója ugyanerre a sorsra jut?

— Az előbb kifejtettek egyértelműsítik, hogy itt nem csupán egy sikeres kezdeményezésről — és nem petícióról —, hanem jóval többről van szó. Ráadásul nem a kisebbségi kérdés megoldását tűzi ki célul, mint a Minority SafePack, hanem éppen azon régiók ügyének beemelését az uniós politikába, ahol az illető nemzeti közösség többséget alkot. Ezért mondtuk már a kezdetekkor, hogy a két kezdeményezés kiegészíti egymást. S ezért mondhatjuk, hogy a nemzeti régiók elismertetése Székelyföld számára a román állam által megtagadott önállóságot, ha úgy tetszik, önrendelkezést, autonómiát is eredményez. Persze korántsem teljes körű autonómiát, olyat, amilyet a statútumunk tartalmaz, és amely már többször megjárta törvénytervezetként a román parlamentet.

* Hogyan tovább, melyek lehetnek a következő lépések ez ügyben és a székely autonómiával kapcsolatban?

— A kezdeményezés jelszava — Székelyföldért megmozgatjuk Európát — kezd valósággá válni. Persze minden siker csak egy új kapu, mely mögött újabb akadályok, ha úgy tetszik, feladatok várnak ránk. Az aláírási időszak lejárta után a hitelesítés, majd a benyújtás következik. Azután dönthet az EB a jogalkotásról. Az újabb elutasítás is benne van a lehetőségek között, de legyünk optimisták. A nemzeti régiók között már körvonalazódó együttműködés továbbvitele azonban nem föltétlen függvénye ennek. Mert a sikeresség mellett az eredményesség is nagyon fontos, és azt hiszem, jó úton járunk. Ami pedig közvetlenül az autonómiát illeti, a statútum benyújtása a román parlamentbe nem került le a napirendről, s a figyelemfelkeltő mozgalmi megnyilvánulásokat, a tömegrendezvények szervezését, ahogy a járványhelyzet engedi, ismét újrakezdjük.