Németországban pillanatnyilag ingatag kormánykoalíció van hatalmon, a miniszterelnök, Olaf Scholtz kétnaponta változtatja meg a véleményét, és egyre-másra hoz olyan döntéseket, amelyek károsak az országára — több mint 80 millió német lakos sínyli majd meg őket. Ezenkívül elvi jelentőségű hagyományokat is felrúgnak, amikor fegyvert szállítanak egy háborús övezetbe.
A fikciótól a titanizmusig
Már az ókorban összecsaptak a germánok és a rómaiak, több helyen és hosszú időperiódusban, majd a VIII. századra létrejött a római császári hagyomány, a katolikus egyház és a germánok erejének harmonizálása, mely az akkori hivatalos nevén a Szent Római Birodalomban öltött testet. Aztán ahogy múlt az idő, ez az államalakulat valahol félúton volt a fikció és a valóság között, azaz létezett is, meg nem is. Annyi régió, privilegizált város, kisebb-nagyobb terület volt, hogy ember legyen a talpán, aki össze tudja őket számolni. Majd kitört a francia polgári forradalom, megszületett egy központosított európai állam, melyet egyes német gondolkodók is szimpatikusnak tartottak, azt azonban már nem, hogy Napóleon úgy járt-kelt a „birodalomban”, mint kés a vajban. Ennek ellenére központosított német államot akartak. A kultúrában is megjelent az a gondolat, hogy a végső, a nagy dolgokkal foglalkozzanak, ami részben jogos, de részben irracionális, titáni volt. A titáni érzés mellé lehetett találni „nyersanyagot” az ógermán mitológiában, és már össze is állt az irracionális alap, melytől más népek sem voltak mentesek, de a német titanizmus útja egyedi lett.
Hatalmi versengés és frusztráció
A német egységet a poroszoknak sikerült megvalósítaniuk. Ez egy rendkívül szigorú, precíz, katonás rend volt. Az erőt katonai erőben mérték, minden más másodlagos volt. A titáni dimenzió tehát egy katonaierő-központú gondolkodásmóddal is bővült. A németek, noha gyorsan növekedett a gazdaságuk, elég erősnek gondolták magukat ahhoz, hogy okos diplomáciával és erős fegyverekkel felülírják az akkori politikai területi megoszlást, és gyarmatokat szerezzenek. Ebben állították meg őket az I. világháborúban, amit hatalmas nyomor követett.
Mindeközben egy ausztriai kisvárosban (Braunau am Inn) született egy fiú, aki az I. világháborút hatalmas szerencsével élte túl, miután nem német állampolgárként külön engedéllyel harcolhatott a német seregben. Ezelőtt Bécsben tengette az életét, magába szívta a titanizmust, a germán mitológiát, a zsidógyűlöletet, mely általános volt Bécsben, sőt Európa más országaiban is. A majdnem éhező fiatalemberben grandiózus vágyálmok fogalmazódtak meg. Az I. világháború után Németországból példás demokráciát faragtak, de a weimari köztársaság ingatag volt, nagy nyomorral, melyben a háborús kártérítések fizetésének is része volt. A nép erős vezetőre vágyott. És ekkor, Európa legnagyobb szerencsétlenségére, ott volt a börtönt is megjárt Adolf Hitler, Németország pedig megállíthatatlanul elkezdett a háború felé sodródni, hiszen a társadalmi feszültségeket fegyverkezéssel vezette le a Führer.
Hitler szelleme
Hitlernek sikerült radikalizálnia a német nép jelentős részét, bár nem a többségét, de a többiek fegyelmezetten szolgálták a hatalmat. Így egy olyan háborúba vitte bele az országot, amelyben mérhetetlen gaztetteket követtek el. Népek (zsidók és romák), fogyatékosok, más világnézetűek kiirtását kezdték meg. És akkora bűnhalmazt követtek el, amelyet még átlátni sem lehet. Később, az NSZK megalakulása előtt nácimentesítették az országot, és az élet ment tovább, de Hitler szelleme továbbra is ott lebegett a németek felett.
Közben igazi gazdasági csodát hajtottak végre Nyugat-Németországban, mely a gyáripar, az autógyártás fellegvára lett. Évtizedek múltak el, de Hitler szelleme még mindig jelen van az immár egyesült Németországban, ahol minden nyilvánosan kiejtett félmondatra és szóra is ügyelnek. A németek kényszeresen igyekeznek elhessegetni fejük felül a szellemet, de sikertelenül.
Ezért van az, hogy az EU déli államainak adósságát nem bolygatják, nem törekednek arra, hogy az EU vezető országa legyenek, ezért hirdették kezdetben, hogy minden migránst befogadnak, ezért állítják le a maguk kárára is az orosz kőolaj és gáz importját, sőt, az Északi Áramlat 2 elkészültekor az USA-nak csak szólnia kellett, és nem kezdődött el a gázszállítás. Ezért rúgták fel azt a tiszteletre méltó elvüket is, hogy háborúzóknak nem szállítanak fegyvert, és ezért tűrik el az ukrajnai nagykövet kioktatásait, ezért nem szónokol senki a nemzeti érdekekről. Aki meg akarja érteni a német politika miértjeit, annak számolnia kell Hitler szellemével. Hiszen 1945 után nehéz volt, most is nehéz és a jövőben is nehéz lesz német politikusnak lenni.
