
Május 30-án dr. Ninkov Kovacsev Olga művészettörténész tartott előadást a Szabadkai Városi Múzeumban a legendás nagybányai művésztelep vajdasági résztvevőiről, majd a jelenlévők tárlatvezetésen vehettek részt a Nagybányai remekművek magángyűjteményekből című kiállításon. Az előadás tartalma felölelte a XIX. század végétől a II. világháborúig tartó időszakot.
A nagybányai művésztelep 1896-ban alakult (ma Baia Mare, Románia területén), később, 1902-től szabadiskolává nőtte ki magát, 1911-ben pedig létrejött a Nagybányai Festők Társasága. Az iskola meghonosította a magyar festészetben a plein air (szabadban végzett festészet) és a naturalista stílust. Emellett a fény-árnyék játéka és az élénk színek jellemezték a nagybányai festők alkotásait.
Méltán lehetünk büszkék arra, hogy a művésztelep résztvevői között sok vajdasági is felbukkant, például: Csóvich Ilonka, Balázs G. Árpád, Oláh Sándor Szabadkáról; Mály József, Brummer József, Radovits Iván Zomborból; Streitmann Antal és Várkonyi József Nagybecskerekről; Solymos Beatrix és Boromisza Tibor Zentáról; Pechán József Verbászról.
A telep nagy előnye még a szervezettsége volt, alakulásának köszönhetően rohamosan kezdtek szaporodni a művésztelepek. Vajdaságban Nagybecskereken alakult az első 1897-ben, majd a II. világháború után ez a terület lett a művésztelepek bölcsője. A hallgatóság számos érdekességet is megtudhatott a vajdasági festőkről, sokan úttörők voltak hivatásukon belül. Streitmann Antal először szervezett a régióban kiállítást gyermekrajzokból, összehozta a Nagybecskerek környéki szövőasszonyokat, ebből a szövőtelepből alakult ki a későbbi szőnyeggyár. Csóvich Ilonka volt Szabadka első képzett festőnője, aki ösztöndíjat kapott a várostól tanulmányaira. Ebben nyilvánult meg a szabadkai avantgárd, mivel akkoriban nem volt annyira elterjedt, hogy nőket pártfogoljanak művészeti területeken. Azt is megtudhattuk, hogy Oláh Sándor szabadkai műterméből rálátott a színház udvarára, melyet meg is örökített, ez a festmény pedig a tárlat része, így az érdeklődők megtudhatják, milyen volt annak idején a város egyik jellegzetes épülete. Balázs G. Árpád festő/grafikus pedig meghonosította nálunk a monotípia technikáját.
Akinek nem elég ennyi izgalmas, új információ, annak a tárlat egy eddig nem ismert Pechán József-festményt is tartogat, mely nemrég került elő egy magángyűjteményből.
Végezetül dr. Ninkov Kovacsev Olga a témába vágó szakirodalommal is ellátta a téma szerelmeseit.
A kiállítás a Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítvány által elindított Közép-európai Örökség Program keretében, a Magyar Nemzeti Tanács, az Ernst Galéria, valamint a Szabadkai Városi Múzeum együttműködésével jött létre. Június 30-áig minden érdeklődő számára megtekinthető.
Fényképezte: Miskolci Krisztina