Tandori Dezső, Sziveri János, Esterházy Péter szövegeit Harcsa Veronika énekesnő, Keszég László színész, Márkos Albert csellista, Benkő Róbert nagybőgős és Pándi Balázs dobos dolgozták fel.

Az öttagú formációt tehát öt művész alkotja. Van, aki az improvizatív jazz, más a színház vizeiről evezett a közös kikötőbe. Ami egészen biztos, hogy mindannyian szeretik az irodalmat, a kimondott vagy énekelt lírát. A csapat több mint tíz éve azon dolgozik, hogy költők, írók munkásságát veszi górcső alá, és megkeresi, melyek azok a rétegek, amelyeket saját eszközeikkel hozzá tudnak rakni, hogy egy másik olvasatot, nézőpontot adjanak a szövegekhez. Foglalkoztak Kassák Lajos, Tandori Dezső, Sziveri János műveivel és Esterházy Péterrel is, mely utóbbi igazán nagy falat volt, hiszen nem versekről, hanem prózáról van szó. Szabadkára ezekből az estekből válogattak, s az ismerős vagy még ismeretlen szövegek egészen máshogy szólaltak meg. Nagy szerepe volt természetesen az improvizációnak, és mindegyik hangszer teret kapott a megmutatkozásra, valamint szólóra is.

Röviden a tagokról:

Pándi Balázs újságíró, nemzetközi hírű dobos, akit rendhagyó improvizációs játékának köszönhetően az experimentális műfajok és a free jazz legjobb előadói közt tartanak számon.

Benkő Róbert talán az egyetlen olyan nagybőgős Magyarországon, aki pályája kezdete óta ragaszkodik a legérzékenyebb és legprogresszívabb improvizatív zenei irányzatokhoz.

Harcsa Veronika nem először zenésít meg verseket, a 2011-ben elkészült Lámpafény című albumán is szerepelt egy Kassák-feldolgozás, és a projektum ötletgazdájaként a versek többségét ő válogatta.

Márkos Albert színházi és filmes zeneszerzőként is ismert, az esten elhangzó számos megzenésítés hozzá fűződik.

A szabadkai származású Keszég László színművész, rendező nem ismeretlen a szabadkaiak számára, több alkalommal állt már a KDSZ színpadán, és rendezett is, legutóbb Spiró György Árpád-ház című drámáját.

Ami nagyon erőteljesen érződik ezen a csapaton, hogy szereti az irodalmat, és mindenki beletett valamit saját magából, ízléséből, zenei világából. Egy igazi közös örömmunka folyt, mire a dalok elnyerték végső formájukat. Játék ritmussal, hanggal, egy-egy verssorral, finom csellómuzsika, majd keményebb lábdob váltogatja egymást jól. A szöveget Harcsa Veronika és Keszég László szájából halljuk. Ének, énekbeszéd — talán így definiálható a forma.  

Az est talán egyik legerőteljesebb pontja Sziveri Bábelje volt, ám személyes kedvencem Esterházy Termelési-regényének részlete, melyben a szerző azt taglalja, milyen lenne, ha ő főnök lenne. A szöveg egészen versszerű, a zene mögötte játékos.

Kíváncsian várom a csapat legújabb projektumát, addig pedig behozom lemaradásom: ha lehetőségem adódik rá, megnézem a teljes versesteket.