A mezőgazdaság történetében számos olyan felfedezés született, amely forradalmasította a növénytermesztés gyakorlatát. A növényvédő szerek közül ilyen készítmény a régóta ismert és a közelmúltig széles körben alkalmazott bordói lé (más néven bordói keverék), mely a réz-szulfát és a mésztej (kalcium-hidroxid vizes szuszpenziója) egyesítésével létrejövő kékes színű folyadék.
A készítmény nemcsak a szőlészet, hanem a gyümölcs- és zöldségtermesztés fontos eleme is, különösen a biotermesztésben. Napjainkban, amikor a nagy cégek számtalan új vegyszert bocsátanak ki a piacra, és se szeri, se száma az újabbnál újabb termékeknek, a régi, egyszerű hatásfokú szerek szinte feledésbe merülnek. Pedig régebben csak ezeket használtuk, és sikeresen védekeztünk a legtöbb kártevő ellen.
A bordói lé elnevezés a franciaországi Bordeaux borvidékhez köthető, ahol az 1800-as évek végén kísérleteztek ezzel a készítménnyel először tudatosan, a szőlő védelme céljából. A fáma szerint a szőlőtermesztők kezdetben nem is a kórokozók megfékezése végett, hanem lopás elleni védekezésként permetezték be a tőkék alsó leveleit réz-szulfáttal és mésszel, hogy azok keserűvé és láthatóan „mérgezetté” váljanak. Észrevették azonban, hogy az így kezelt növények egészségesebbek maradnak, és kevésbé támadják meg őket a különféle gombás betegségek, elsősorban a peronoszpóra. Ez a véletlen felfedezés vezetett a bordói lé tudományos kidolgozásához, melyet Pierre-Marie-Alexis Millardet, a Bordeaux-i Egyetem botanikaprofesszora véglegesített 1885 körül. A készítmény azóta is ismert gombaölő szer a mezőgazdaságban.
A bordói lé két fő összetevőből áll:
-réz(II)-szulfát (CuSO4): vízben jól oldódó, kék színű, kristályos só, (népies elnevezése kékkő), mely önmagában is antimikrobiális hatású;
-kalcium-hidroxid (Ca(OH)2), azaz mésztej: lúgos kémhatású szuszpenzió, mely semlegesíti a réz-szulfát erősen savas kémhatását, és stabilizálja a keveréket.
A két komponens keveredésekor oldhatatlan réz(II)-hidroxid (Cu(OH)2) csapódik ki, mely az aktív hatóanyagot alkotja, míg a mész segít az oldat pH-jának emelésében, így mérsékelve az esetleges perzselést. A keverék enyhén lúgos kémhatású, kékes színű szuszpenzióként jelenik meg. A végső elegy általában 1—1,5%-os töménységben tartalmazza az összetevőket. A bordói lé kontakt hatású gombaölő szer, azaz a növény felszínén fejti ki hatását. A levelek és a hajtások felületén lerakódó rézionok gátolják a gombaspórák csírázását és a hifák fejlődését, így megakadályozva a fertőzés kialakulását. A készítmény csak megelőző védekezésre alkalmas, a már kialakult betegséget nem gyógyítja.
A leggyakoribb célbetegségek, melyek ellen alkalmazzák:
-szőlőperonoszpóra (Plasmopara viticola),
-az őszibarack tafrinás levélfodrosodása (Taphrina deformans),
-paradicsomfitoftóra (Phytophthora infestans),
-burgonyavész,
-almavarasodás (Venturia inaequalis).
Használják még dísznövények, gyümölcsfák (alma, körte, cseresznye), valamint különféle zöldségek (paradicsom, burgonya, hagyma) esetében is. Emellett a bordói lé a biogazdálkodásban engedélyezett szer, mivel természetes eredetű összetevőket tartalmaz, és lebomlása környezeti szempontból kedvező, bár túlzott használata esetén rézfelhalmozódást okozhat a talajban, ami káros a talajéletre.
A bordói lé készen is beszerezhető, de saját kezűleg is előállítható. Fontos elmondani, hogy elkészítése precizitást igényel, mivel a nem megfelelő arányok vagy az elkészítési sorrend kellemetlen perzselést okozhat a növényeknek. Az alábbiakban egy klasszikus 1%-os oldat kikeverésének lépései szerepelnek:
Hozzávalók 100 liter oldathoz:
-1 kg réz-szulfát (kékkő),
-1 kg oltott mész (kalcium-hidroxid),
-tiszta víz.
Az elkészítés menete:
A réz-szulfát-oldat elkészítése: A réz-szulfátot egy műanyag vagy faedényben feloldjuk kb. 50 liter meleg vízben. Fémedényt nem szabad használni, mert a réz reakcióba léphet vele.
- A mésztej elkészítése: Az oltott meszet külön edényben lassan, állandó keverés mellett felöntjük kb. 10–20 liter vízzel, amíg tejszerű szuszpenziót nem kapunk.
- A két oldat egyesítése: A mésztejet folyamatos keverés közben hozzáöntjük a réz-szulfát-oldathoz, nem fordítva! Az oldatnak egységes, világoskék színt kell felvennie. Ezután az oldatot vízzel hígítjuk fel 100 literre.
A bordói lének enyhén lúgosnak kell lennie (7–8-as pH). Ezt lakmuszpapírral vagy régi módszerként fémtárgy (például bicska pengéjének) belemerítésével lehet ellenőrizni. Ha a penge vörösödik, az oldat túl savas, több mész szükséges.
A bordói lé mérsékelten veszélyes szer, különösen a rézionok miatt. Bár természetes eredetű, a réz nem bomlik le, így túlhasználata talajtoxicitáshoz vezethet. Ezért biogazdálkodásban is csak észszerű, korlátozott gyakorisággal alkalmazható. Emberi bőrrel vagy nyálkahártyával való érintkezés esetén irritációt okozhat, ezért a permetezés során a védőfelszerelés használata kötelező.
A bordói lé egy több mint 130 éves, mégis máig alkalmazott növényvédő szer, melynek sikere abban rejlik, hogy évszázados hagyománya mellett a mai napig megbízható eszköze a növényvédelemnek.
