Szabó Attila felvétele

A Szegedi Gergely Népfőiskola szervezésében ötszáz év magyar irodalmának megzenésített verseiből tart előadássorozatot a Délvidéken Dinnyés József daltulajdonos.
- A kilenc-tíz részes előadás-sorozattal ötszáz év magyar történelmét kívánom megzenésített versekkel, korabeli dalokkal, költeményekkel és ha tehetem, korabeli hangszer kíséretével bemutatni a hallgatóságnak. A magyarságismeret, népismeret fogalmi köréhez tartozó műsorral Zenta és Szabadka magyar tannyelvű gimnáziuma, valamint a tanítóképző kar fogadott. A téma jelentőségére való tekintettel a Magyar Művelődési Intézet igazgatójával, Hajnal Jenővel úgy határoztunk, hogy folytatjuk az előadássorozatot. Napközben a diákok hallhatják a XVI. századi dalokkal kezdett irodalmi összeállítást, esténként pedig a könyvtárakban beszélek, dalolok a kortárs magyar költészet alkotásait bemutatva, hogy a délvidéki nemzettársaink megtapasztalják, miként érzik magukat a szlovákiai, kárpátaljai, erdélyi, partiumi és az emigrációban élő magyarok. Miután pedig a szegedi Gergely Népfőiskola egy kis csapata filmre vette a sok évszázadnyi előadásanyagot, amely a Klebersberg Kunó Alapítvány támogatásával DVD-n jelenik meg, úgy gondoltuk, ezt a filmet a délvidéki magyar művelődési intézmények és a magyar iskolák ajándékba kapják. Így egy teljes jelenléthez juthatunk el azon a vidéken, ahol a művelődés és a kultúra ugyanolyan fontos, mint a gazdaság.
* A régi magyar irodalomból válogatott énekelt versek bemutatásának az esztétikai hatáson és az ismeretbővítésen kívül milyen jelentősége lehet?
- A magyar korona Bécsbe kerülésével Magyarország tulajdonképpen elveszítette államiságát. Egyetlenegy közös, összetartó erő maradt: az anyanyelv. Tulajdonképpen az 1500-as évek, a XVI. sz. elejétől kezdtek papjaink is - Pázmány Péternek köszönhetően - anyanyelven prédikálni, majd később a protestánsok. Államiságunk a magyar nyelvben teljesedett ki, és ettől kezdve szinte kivétel nélkül minden magyarul íródott. A törökök kiűzése után a Habsburgok térnyerésével a XVIII. századtól a német nyelv telepedett ránk, ám az alól is kibújt a rebellis magyar nyelv. Megszaporodtak a sajtótermékek, a magyar iskolák. A bécsi urak nem tudtak mit tenni ellene, mert a magyarságot a magyar nyelv fogta össze. Ezt tükrözi, ezt kell tükröznie egy ilyen előadásnak ma Magyarországon és az elcsatolt magyar területeken, hiszen akárhányszor két vállra fektették a magyar nemzetet, a magyar nyelv mindig föltámasztotta, talpra állította.
* Versben, dalban, kobozzal és gitárral jeleníti meg múltunk ötszáz évét. Tulajdonképpen így több tantárgyat is érint az előadássorozat.
- Igen, nagyon ki is használják, legalábbis ott, ahol sikerült a pedagógusokkal megegyezni, hogy legyen közös az érdeklődés, tehát a magyar irodalom- és történelemtanárok, valamint az ének szakosok is odaküldik tanítványaikat. Volt azonban olyan eset is, hogy fizikatanár hozott be egy osztályt az előadásomra, mert éppen a hangtant tanulták. És ott alkalmuk van a tanulóknak megismerni a hangszer tulajdonságait, az énekhang terjedését és megtapasztalhatják azt is, hogy a közös éneklés milyen érdekes változásokat idéz elő a hangulatunkban. Ez végeredményben a comeniusi oktatásnak, a régi magyar oktatásnak a felidézése. Németh Lászlónak volt egy nagy terve, hogy négy nagy tantárgy legyen, a természettudományok és a bölcsészettudományok körében legyenek az összefoglaló előadások, és azokból ágazódjanak el a más tudományágak. A természettudományon belül tehát a fizikatörténet találkozzon a kémiatörténettel, és innen aztán már csak egy lépés a felsőbb osztályokban tanult világi vagy akár az egyháztudományi történelemmel való csatlakozás. Hiszen amikor Dózsa Györgyöt Temesvárott megégetik, akkor Londonban Shakespeare dolgozik. Vagy amikor Thomas More, Morus Szent Tamás készül a halálra, a börtönben egy magyar témájú könyvet ír, amelyben két lovag beszélget Budavárában. Az idős lovag Európa veszélyhelyzetére figyelmezteti a fiatalt, mondván, hogy a vallását vesztett kereszténynél veszélyesebb ember nincs a földön. Az élő kapcsolatok felmutatására hivatott az énekelt vers akár egy gimnáziumi órán, akár pedig egy vidéki könyvtárban. Így tudatosulhat, hogy a ma nehézsége, lehet, nem is olyan nagy nehézség, mint amit már elviselt a magyar nemzet az évszázadok során.
* Egy nyilatkozatában arról beszélt, hogy minden mesterségnél fontosabb a tanító mestersége. A magyar népet a tanítók mentették meg, mert a legkritikusabb helyzetek idejére a tudás időzített aknamezejét helyezték el az állampolgárok szívében, eszében. Közismert történelmi leírásokból tudjuk, hogy a templom mellett az iskola volt a legfontosabb, amit féltve őrzött minden közösség. Ezzel szemben ma egyre többet halljuk, hogy egymás után szüntetik meg a kistelepüléseken az iskolákat.
- Sajnos a liberális szemlélet kimondja, hogy a falu korszerűtlen közigazgatási intézmény. Szerintük a falu legyen egy üdülőtelep, szabadidőközpont, vagy valami ilyesmi, de akkor ki fogja a jószágokat nevelni, ki megy ki a mezőre a gabonát és a haszonnövényeket elvetni, learatni? Abban a pillanatban, mihelyt üdülővé válik egy szép természeti környezet, ott fölöslegessé válik az iskola, fölösleges az öreg ember, és így tovább. De hát ez egy politikai divatszemlélet, s el fog múlni. Tudom, hogy amikor a tanyaellenes politika tarolt, volt olyan megye Bács-Kiskunban, ahol a kommunista párttitkártól kezdve a tanácselnökig mindannyian elhatározták, hogy mégis meghagyják a tanyarendszert. S lám, Bács-Kiskun megyének a mezőgazdasági eredményei ragyogóbbak, mint más, hasonló adottságú megyének.
Vallom, hogy ideje a tanítók névsorát több száz évre visszamenőleg összeállítani. Csinos réztáblákra véssük föl a neveket a dátumokkal együtt, és egy fa törzsére csavarozzuk fel őket jó erősen, hogy emlékeink visszatérjenek, ha arra járunk.
* Egy alkalommal úgy fogalmazott, hogy az év tulajdonképpen márciussal kezdődik.
- Amikor a balladák világának tárgyalása közben magyarságomról vallok, akkor szoktam volt mondani, hogy a Gergely naptárral szemben a magyar naptár mindig tavasszal kezdődött, a napéjegyenlőség idején, március 21. napján. A jószágot ekkor terelték ki a mezőre, és az őszi, téli napéjegyenlőségre tértek ismét haza a karámba. Ez volt a gazdasági év. A hátralevő időszakot pedig a szerszámok helyreállítására, a kender szövésére, a közösségi életre fordították. Egyébként eleink tavasszal indultak hadjáratba, és őszig be is fejeztek minden hadi vállalkozást, ez időre a magyar legények ,,megfogyatkozva bár, de törve nem' még Spanyolországból is hazaértek. Személyes vonatkozások is kötnek egyébként a tavaszhoz, emellett pedig legnagyobb nemzeti ünnepünk, március 15-e is a legnagyobb változások idejéhez kapcsolódik.