Ha ismert történelmi személyiségekről szóló feljegyzésekben kutakodunk, láthatjuk, hogy Charles Darwin, Winston Churchill vagy Albert Einstein is mutatott lustaságra utaló jellemvonásokat. Churchill például állítólag kerülte a testmozgást, a sportot, viszont sok időt töltött a hintaszékében lustálkodással. Darwinról feljegyezték, hogy az iskolai órákon gyakran szundikált. Einstein pedig azt állította, hogy az „unalom” lényegében egy nagyszerű eszköz a képzelet és a kreativitás fejlesztésére.

(Szalai Attila rajza)

Elsőre paradoxonnak tűnhet, hogy a lustaság a kreativitás egyik legfőbb hajtóereje. Pedig ha belegondolunk, a mindenkori hatékonysághoz is kell belőle, legalább egy csipetnyi. Ha végignézünk az általunk ismert történelmi korszakok fejlődésén, azt láthatjuk, hogy a találmányok jó része azért született, mert az ember kényelmesebb életre vágyott. A fizikai megterhelést próbálta valamivel kiváltani, a kreatív ötletekkel pedig ez sikerült is.

A tudósok is állítólag arra a következtetésre jutottak, hogy a magas intelligenciájú emberek inkább az ülő életmódot preferálják. Persze az ilyen összefüggésekkel mindig csínján kell bánni. Nem biztos, hogy ok-okozati viszony áll fenn. Mert felmerül a kérdés, hogy a lustaság önmagában eredményezhet-e magas intelligenciaszintet, vagy az intelligencia okoz-e lustaságot. Hogy ne kelljen vadászni, az ember állatokat kezdett háziasítani. Hogy ne kelljen nagy területeket bejárni a gyűjtögetéshez, a földet is elkezdte művelni. Hogy ne kelljen a saját erejével túrnia a földet, az ember munkára fogta a lovakat, barmokat, bivalyokat. Hogy ne kelljen utánuk menni, felült a hátukra, illetve feltalálta a kereket, majd a kocsit.

Gépek, eszközök megalkotásában is nagy szerep tulajdonítható az ilyen pozitív értelemben vett lustaságnak. Hogy ne kelljen a tudást, az információt egyenként másolni, feltalálták a nyomtatást. Hogy ne kelljen olvasni sem, van már tévé és rádió. Hogy ne kelljen felkelni a fotelből programot váltani, van már távirányító. Stb. Mindez azt igazolja, ahhoz, hogy „lusták” lehessünk a munkában, nagy intelligenciára és találékonyságra van szükség. Paradox módon valójában az okos, de lusta emberek tekinthetőek a leghatékonyabb munkavégzőknek.

A jelenlegi helyzet pedig azt mutatja, a lustaság nemcsak a kreativitást serkenti, de életet is menthet. A német kormány ezekben a napokban humoros reklámokkal próbálja otthon maradásra bírni a lakosságot. A reklámokban a jövőben járunk, idősebb emberek visszaemlékezéseit mutatják. A mostani korra emlékeznek, arra az időszakra, amikor otthon kellett maradni, hogy csökkentsék a vírus terjedésének esélyét. A lustaság tehát fél egészség is egyúttal?

Bill Gates, a Microsoft alapítója, a világ egyik leggazdagabb embere is állítólag azt mondta, hogy lusta embert kell keresni, akivel együtt lehet dolgozni, mert mindig sok egyszerű módszert talál a feladatok elvégzésére. Valóban megfigyelhető, hogy a lusta alkalmazott keresi a lehetőséget a projektum gyorsabb befejezésére, első alkalommal megpróbálja elérni a legjobb eredményt, hogy ne kelljen újra próbálkozni.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy a lustaságnak csak akkor van igazi hajtóereje, ha a látszólag lustálkodó homo sapiens agya mégiscsak jár, tehát gondolkodik. Nem úgy, mint az egyik ismerősöm, aki hosszasan ült a fotelben réveteg tekintettel, és amikor azt kérdeztem tőle, hogy „ülsz és gondolkodol?”, azt válaszolta: „csak ülök”.