Az egyik reggeli műsorban arra kerestük a választ, hogy melyik a legszexisebb hangszer. Az rögtön kiderült, hogy a basszusgitár nem, pedig nélküle nem létezik igazán jó funky. A zongoránál már mocorgott valami, de az inkább akkor vonzó a gyengébbik nem szerint, ha az előadó énekel is mellé. Az egyik befutó a gitár volt, legyen az klasszikus vagy elektromos, viszont az első helyet egyértelműen a szaxofon vitte el. És valóban! A filmekben is, amikor forró jelenetet látunk, a háttérben szinte mindig fel-felcsendül.
Kenny G
Érdekes, hogy amikor feltevődik a kérdés, ez a hangszer melyik csoportba tartozik, akkor általában a rézfúvósokhoz sorolják. Pedig bármilyen meglepő is, bizony fafúvós, hiszen nem az a lényeg, hogy milyen anyagból van maga a hangszer, hanem hogy miből készül a fúvóka. Esetünkben nádból.
A másik érdekesség, hogy a szaxofonnak rengeteg fajtája van. Az ismertebbek a legmagasabb hangú szopranino, majd jön a sokkal gyakrabban hallható szoprán, ezt követi az alt — mely mind közül a legkedveltebb —, majd az én személyes kedvencem, a tenor, végül pedig a bariton.
A szopránból is kétfajta van. Gyakoribb formája az egyenes, de görbített verziója is létezik. Noha az utóbbit ritkán lehet látni és hallani, a szabadkaiaknak ebben is szerencséjük van. Kucsera Géza ugyanis sokszor játszik éppen ilyen hangszeren, mely a laikusok szemében olyan, mint egy törpealtszaxofon. Az a lényeg, hogy ezt általában érzelmes, lassú tempójú zeneszámokhoz szokták használni. Gondoljunk csak Kenny G-re vagy St. Martinra.
Az alt rendkívül el van terjedve. Olyannyira, hogy az emberek ezt tartják A szaxofonnak. Rengeteg előadót lehetne megemlíteni, de Candy Dulfert szeretném külön kiemelni. Ő az a zenész, aki a Lily Was Here-t is játszotta a Eurythmics gitárosával, David A. Stewarttal. Úgy gondolom, hogy ennél a dallamnál nincs is ismertebb szaxofonmelódia a popzene történetében. Ez persze nyilván túlzás, mert George Michael Careless Whisper című száma, a Men At Work Who Can It Be Now-ja vagy Sade Smooth Operatorje is csak szaxofonnal az igazi.
Candy Dulfer
A tenorszaxofont inkább a funkyzenében használják, illetve a világzenében is gyakran előfordul. Jómagam például órákig tudom hallgatni Brian Culbertsont, mert mindig olyan szaxofonosokat talál maga mellé, akik egyszerűen szétszedik a hangszert.
Az a lényeg, hogy a szaxofon jó választás akár hallgatni szeretnénk, akár játszani akarunk rajta. Amikor hallgatjuk, elmerülhetünk a dallamok hullámaiban, amikor pedig játszunk rajta, a lányok merülnek el a zenész világában. Szóval, ahogyan az angolok mondják: a szaxofon egyszerűen win-win választás!
