* Az idén te is a VMÚE díjazottjai között vagy, gratulálok! Számodra van díj és díj között különbség? 

– Valójában nincs, hiszen mindegyik díj valamilyen módon az életed egyik fontos pillanatává válik, ezeket nem felejted el könnyen. Fontos, hogy a munkád lássák, észrevegyék, elismerjék. Ezért hát ennek a díjnak is nagyon örülök. Egy másik, amelyre különösen büszke vagyok, mert kihívásokkal teli munka volt, a Vajdasági ládafia című könyv, mely a megjelenés évében elvitte a Szép Magyar Könyv díjat. Ez persze nem csak az én érdemem, az illusztrátoré is.

* Informatikusvégzettséged van, miért kezdett el vonzani a grafikai dizájn?

– Talán mert a számítógépek már gyerekkorom óta vonzanak. Ezért is lettem informatikus, és továbbra is szeretek rendszerekkel dolgozni, követem az új technológiákat, igyekszem megismerni és használni is őket. Nem távolodtam el ettől, csak mellékvágányra szorult. A számítógépet a ’90-es évek elején kezdtem el használni, abban a korban, amikor megindult a számítógépes grafika a 3.11-es Windowszal, az első grafikai interface, s innentől kezdve engem is elkezdett érdekelni a számítógépes grafika. Amint lehetőségem adódott, beszereztem ezeket a programokat, és tanulmányoztam. Sokkal régebb óta ott van az életemben, mint amióta hivatásszerűen foglalkozom vele.

* Segített az informatikai gondolkodásmódod a dizájnban?

– Igen, mert a dizájn is egy szakma, melynek vannak eszközei. Meg kell tanulni a szabályait, persze, de itt is szükség van eszközökre, melyek a szoftverek és a számítógép. Sok esetben előny tehát, hogy értek az informatikához. De ismerek olyan kiváló illusztrátorokat, akik egyáltalán nem értettek a számítógéphez, de nagyon jól rajzoltak, s amikor megtanulták kezelni a szoftvert, könnyen tudtak váltani a digitális rajzolásra. Én kézzel soha nem rajzoltam, nem is igazán éreztem ehhez affinitást, én a vizuális problémamegoldással szeretek foglalkozni.

* Ez a kreatívabb része a munkádnak, de ott a tördelés. Ez mennyire tud kreatív lenni?

– Válhat kreatívvá bizonyos módon, de a nagyobb része persze monotonabb. A kreatív rész addig tart, amíg valaminek el nem készül az arculata. Létrehozok egy külalakot, egy kiadvány hangulatát. Onnantól kezdve marad a szárazabb, ismétlődőbb munka. Ez legtöbbször akkor igaz, ha a kiadványon belül sok ismétlődő téma van. De például egy olyan kiadványban, amely sok különböző témát dolgoz fel, és mindet másként kell ábrázolni, ott az egész folyamat kreatívabb.

* Ha a kezedbe veszel egy könyvet, újságot, akkor te nem is a tartalmat nézed először, hanem a kinézetét, az oldalak tördelését?

– Hát igen, a tartalmat másodjára nézem, ez szakmai ártalom. A külalakot figyelem először, hogy hogyan van összeállítva, mik azok a rejtett és szokatlan megoldások, amelyek az egészet érdekesebbé teszik, sokszor az olvasó tudta nélkül. Mert azt tudni kell, hogy ami a dolog „smekkjét” adja, az a legtöbbször rejtett, és a tudatalatti szintjén hat. 

* A Hét Nap az idén nyolcvanéves, s ennek alkalmából a lap új ruhába öltözik. Ezt az új arculatot te dolgoztad ki. Mennyire volt régimódi a korábbi?

– Nem volt elavult szerintem, de ez szubjektív. Az történt ugyanis, hogy tizennégy évvel ezelőtt, amikor az eddig futó arculat elkészült, az volt az apropó, hogy akkor váltott a Hét Nap teljesen színes nyomtatásra. Hogy ezt hangsúlyozzuk, egyfajta tarkaság alkalmazásával készült az akkori arculat. Visszagondolva lehet, hogy akkoriban ez trendi volt, és most nem is a színekre gondolok, hanem az egész dizájn összjátékára. A trendi dolgok egy ideig érdekesek, ez a lényegük. De előbb-utóbb felváltja majd őket egy másik trend. Szerintem ez a nehéz a grafikai tervezésben, hogy ha valami olyan dolgot kell létrehozni, amely nem rövid időre szól, akkor gondolni kell arra is, hogy időtálló legyen. Talán ezt tudom felróni az előző munkámnak, hogy nem volt elég időtálló. Nem vált be annyira hosszú távon, mint reményeim szerint az új fog.

* Ezeket figyelembe véve milyen szempontok alapján alakítottad ki az új, friss arculatot?

– Ezt is hosszabb időre tervezzük, az elsődleges szempont az volt, hogy olvasóbarátabbá tegyük a lapot. Beszélhetünk plakátról, könyvről, újságról, névjegykártyáról, minden, ami vizuálisan információt közöl, annak van egy funkciója. Olvasóbaráttá tenni a lapot fontos funkció, talán a legfontosabb. A kinézet olyan kell hogy legyen, amely megkönnyíti az információ feldolgozását. A címek tipográfiájától a legutolsó kis részlet tipográfiájáig. Olyan összjátéka legyen, amely kellemes a szemnek, és az olvasó könnyen tudja befogadni.

* Volt valami, amiben biztos voltál, hogy nem változtatod meg? 

– Nem ragaszkodtunk semmi olyanhoz, ami eddig volt. A munka Kartali Róbert főszerkesztővel közösen folyt, neki volt egy elképzelése, hogy milyen irányba mozduljon el az újság, és ezt az elképzelést segíti a lap vizuális arculata is. A tartalom és a vizualitás ugyanis szinkronban kell hogy legyen. Nem gondolkodtam abban, hogy mit kell megtartani, és mit nem, úgy álltam hozzá, hogy eddig volt, ami volt, most alakítsunk ki valami olyat, ami időtálló, de megfelel a mai kor követelményeinek. A minimalista rendezettségre törekedtem, ez is az olvasóbarát mivoltát segíti a Hét Napnak. A mai kornak megfelelően a fotók nagyobbak, szembeötlőbbek lesznek, ami azt gondolom, nagyon jót fog tenni az újságnak, hiszen nem lesz teleírva, a szemnek is jó lesz majd ránézni egy-egy oldalra. Ráadásul mindezt olyan formában sikerült megoldani, hogy lehetőségünk lett nagyobb fotók közlésére, ez azonban nem megy az írások kárára, tehát nem rövidülnek a szövegek karakterszámban.

* Másak már az olvasói szokások, régen talán nem volt zavaró a sűrűn teleírt oldal.

– Igen, nagyon sokban változtak a fogyasztói szokások. Sokan, én magam is percekig pörgetek rövid videókat, s ez nem egy hasznos tevékenység, a sok fölösleges hülyeség ömlik az ember fejébe, ami elvonja a fókuszt minden másról, és közben nem is fogadod be azt, amit nézel. Szóval ezt erőltetik ránk, lépten-nyomon ezekbe a videókba botlunk. Aki ebben a világban mozog, jobban igényli az információk tömörségét. Ezért lehet fárasztóbb egy olyan hosszabb írás, amelyet 15 percbe telik elolvasni. Nem azt mondom, hogy át kell esni a ló túloldalára, de ezeket figyelembe kell venni. Képekkel, fotókkal is tudunk információt közölni, s ha még az írás bizonyos kiemelt elemei rá tudják venni az olvasót, hogy elolvassa az egészet, nyert ügyünk van.

* Könyvek, plakátok, logók tervezése – hol érzed a legnagyobb alkotói szabadságot?

– Igazán nagy szabadság akkor létezne, ha ezek nem megrendelésre készülnének. Minden megrendelőnek van egyfajta igénye, mely olykor elsőre megegyezik az általam kiötlött vizuális elképzeléssel, de van, amikor nem.

* Ilyenkor kinek kell engednie?

– Ez kommunikáció kérdése. Meg kell nézni, mit kifogásol a megrendelő, s az sem mellékes, hogy miért. Mert például fontos hangsúlyozni ilyenkor, hogy egy plakát vagy egy logó általában nem annak készül, aki megrendeli, hanem egy bizonyos fogyasztói körnek, ezért érdemes elgondolkodni azon, hogy az-e a fontos, hogy a megrendelőnek tetsszen, vagy azoknak, akikhez szól. Itt kell megtalálni az arany középutat. A megrendelő is hajlamos kötni néha az ebet a karóhoz. Ebből akkor tud gond lenni, ha meggyőzhetetlen marad. Történt már olyan, hogy megköszöntem a felkérést, és nem vállaltam a munkát. A legnagyobb szabadság tehát akkor van, amikor teljesen rám van bízva minden, de ez ritka. Viszont talán az igazi szabadság sem feltétlenül jó, mert amikor keretek közé szorítanak, arra is rákényszerítenek, hogy a komfortzónámon kívül gondolkodjak, s ez belőlem is újat hoz ki.

* Mesterséges intelligencia, azaz MI. Te használod? Ha igen, mikor és mire?

– Terveztetni nem terveztetek vele, nem használom inspirációként. Bizonyos esetekben illusztrációkat összeállíttatok vele, mondjuk, egy íráshoz, de például arculat esetében, egy reklámkampányhoz, ha MI-illusztrációt készítenék, azt az esetek többségében nem lehet úgy felhasználni, hogy minden platformon működjön. Ő elkészíti egy bizonyos formátumban, mely utána nem variálható szabadon, s ilyenkor a tervező bizony gondban van. Ezért nem használom, legfeljebb egy-egy gyors megoldásra, amolyan ragtapaszként. A tervezés folyamán sosem veszem igénybe. Ha inspiráció kell, elkezdek kutatni a neten. Egy logó tervezésekor mindenképp, hiszen először is megnézem, milyen logók vannak már abban a témában, nehogy véletlenül ugyanolyat vagy hasonlót készítsek.

* Lénárd, melyik munkádra vagy a legbüszkébb?

– Erre a kérdésre általában azt válaszolom, hogy mindig a legutóbbira, s lehet, hogy most is ez lenne a helyes válasz, mert a legutóbbi munkákban kulminálódik az előző évek tapasztalata. Bár évek múltán, visszatekintve a munkáimra mindig kritikus vagyok magammal szemben, ezért úgy helyes a válasz, hogy a kérdés feltevésekor éppen azt tartottam a legjobbnak.

* Ha azt kérdezem, hogy tartalom vagy forma, akkor a formát választod?

– Nem feltétlenül. A funkció a lényeg. Nem mindegy, mi készül. Ha egy írásról van szó, akkor a tartalomnak nyilván ugyanolyan fontosnak kell lennie, mint a formának. Egy plakát esetében viszont az első, amit az ember észrevesz a funkciója miatt, az a forma. Ha az ráirányítja a figyelmet arra, miről is van szó, akkor telitalálat. Én ezért a forma és a tartalom elé tenném a funkciót. Félve mondom, de szerintem még az is csak bónusz lehet, hogy szép-e. A lényeg, hogy lássa el jól a feladatát, mert mindig lesz, akinek nem tetszik.

* Van neked egy másik nagyon fontos hobbid, ez a biliárd. Ennyi munka mellett mennyi időd marad rá?

– 1997-ben iratkoztam be az akkori szabadkai sportegyesületbe, s kezdtem intenzívebben foglalkozni a biliárddal. Azóta majdnem harminc év telt el, de ez nem volt mind aktív, összesen három év kihagyásom volt ez idő alatt. Van, amikor kevés időm van rá, de eszembe sem jut, mert lekötnek az egyéb dolgaim, s olyan is van, hogy nagyon szeretnék játszani, de nincs rá időm. Viszont nem hiszem, hogy valaha el tudnék tőle szakadni, annyira a részemmé vált. Most már két éve otthon is tudok játszani, mert végre van asztalom.

* S mennyire hajt a versenyszellem, mennyire fontos a győzelem?

– Szeretek győzni, nyilván, de amikor versenyen vagyok, általában magamat kell legyőznöm. Ha ki tudom hozni magamból azt, amit egy laza edzésen meg tudok csinálni, akkor jól szerepelek, de ez nem mindig sikerül, ezen van mit fejlesztenem. Évek óta azon dolgozom, hogy legyen egy konstans stabil játékom, ehhez pedig fókusz és megfelelő lelkiállapot szükségeltetik. Itt segít az, ha napi 5 órát tudsz gyakorolni huzamosabb ideig, de ez nagyon sok idő, ezért ahhoz, hogy profi versenyzők között kapj helyet, szinte hivatásszerűen kellene ezt csinálni.

* Látsz-e párhuzamot a biliárd és a grafikus tervezés között? Például szerintem precizitás és türelem mindkettőhöz kell.

– Ez is, de én a problémamegoldás részében látok párhuzamot. Van egy célom, a biliárdban az, hogy minden hozzám tartozó golyót letakarítsak az asztalról, s ebben vannak sablonos részek és olyanok, amelyeket kreatívan kell megoldani. Amikor ezt sikerül úgy megvalósítanom, ahogy előtte soha, azok a pillanatok igazán feldobnak. S ez így van a tervezés során is.

* Mi tesz boldogabbá: egy szép győzelem a biliárdban, vagy egy szakmai elismerés? 

– Én egy másféle különbséget tennék. Ha a grafikai tervezés során, mint egy biliárdmeccs közben is, azt érzem, hogy jó lelkiállapotban vagyok, megvan a fókusz, akkor az egy nagyon jó flow-érzést hoz, és azt érzem, mintha minden spontán módon, saját magától történne. Ez másfajta öröm, mint amilyet a végén egy győzelemnél vagy egyéb jutalomnál érzel. Az első önmagának a jutalma, a másik (a serleg vagy egy díj) az i-n a pont. Mindkettőnek megvan a szerepe, ha fejlődni szeretnél. De ha el tudsz jutni a folyamatban a flow-élményig, az már jutalom. Ha nem is követi díj, ha a folyamat kielégítő volt, nem fogok elkeseredni.

* Helyeden érzed most magad, vagy van valami, ami hiányzik az életedből?

– Valahol azt olvastam, hogy az embernek nem jó állapot az, ha megelégszik azzal, ami éppen körülveszi, amilyen helyzetben éppen van. Lehet azért a szituációért hálásnak lenni, de egy kicsit elégedetlennek is kell lenni. Ezt én úgy definiáltam magamnak, hogy igyekezzek hálásan elégedetlennek lenni. Tehát oké, hálás vagyok azért, amit elértem, a díjakért, az eredményekért, de azért nem hagyom, hogy ne motoszkáljon bennem ott állandóan az, hogy mit és hogyan lehetne továbbfejleszteni. Az is felmerül bennem időről időre, hogy egyszer csak megszakítok mindent, amivel addig foglalkoztam, és valami nagyon másba kezdek. De azért nem tettem meg eddig, mert szeretem, amit csinálok, legyen szó a hobbimról vagy a szakmámról, mely egyébként szintén hobbiból indult.

* Akkor nem leszel holnaptól hentes, sem angoltanár.

– Nem hiszem, viszont szívesen foglalkozom asztalosmunkákkal, van is otthon egy kis műhelyem.

* Ezek szerint ha az MI átveszi a hatalmat a grafikai tervezés felett, neked van B opciód.

– Van, de ha az MI eljut oda, hogy rendszerben gondolkodjon, és, mondjuk, egy újságnak létrehozza az arculatát á-tól z-ig, akkor már nagy a baj, de nem az a legnagyobb, hogy nincs szükség grafikai tervezőkre. Viszont a közeljövőben szerintem ez nem fog bekövetkezni.