Zombor község elnöke, dr. Jovan Slavković munkatársaival ellátogatott Bácsgyulafalvára, hogy tájékozódjon a település gondjairól. Jóllehet számára ismeretes a helyzet, hiszen megválasztásáig ő volt a falu orvosa, szerette volna hallani a helybeliektől, hogy pillanatnyilag melyek a legégetőbb kérdések, amelyeket esetleg a közeljövőben meg lehetne oldani.
A munkanélküliségről, a mezőgazdaság lehetetlen helyzetéről szólva elmondta, hogy nem tartozik minden egyes kérdés a község hatáskörébe, de megtesznek mindent, hogy illetékes helyen szóvá tegyék a gondokat. Mert elég nagy a baj: a község gazdasága tönkrement, munkahelyek nem nyílnak, a falvak elöregszenek. Éppen ezért meg kellene tennünk minden tőlünk telhetőt, hogy a magunk erejéből és mások támogatásával lépésről lépésre megoldjuk a problémákat.
Krizsán József helyi tanácselnök az elöregedett vízhálózat felújítását vetette fel, ami olyan csillagászati összegbe kerülne, hogy azt a helybeliek a maguk erejéből képtelenek volnának előteremteni, a helyi pótadó bevezetését pedig ebben a helyzetben meg sem szavaznák.
Sípos Erika, a helyi közösség titkára arról szólt, hogy a víz minőségét rendre kifogásolják az ellenőrök, és szorgalmazzák a vízrendszer átadását a Vodokanalnak. Felvetődik a kérdés, hogy akkor javulna-e a minőség. Egyébként a helyi közösség is többet tehetne, ha a polgárok nem tartoznának a fogyasztásért több ezer euróval.
Hajnal István mezőgazdasági termelő a földművesek kiszolgáltatottságát kifogásolta, valamint azt az abszurditást vetette fel, hogy a földművesnyugdíj sokaknak 1200 dinár, és azt is kétéves késéssel kapják kézhez, viszont a 7000 dináros szociális segély késedelem nélkül, rendszeresen megérkezik a jogosultakhoz.
Majd felvetette a nomád juhászok kérdését. Mert nemcsak károkat okoznak, de esetleg fertőző betegséget is behozhatnak nyájaikkal.
Róluk már sok szó esett az elmúlt években is, de intézkedések nem történtek, vagy ha igen, nem volt eredményük. Egyszerűen nem kellene őket beengedni Vajdaságba.
A határban okozott károkhoz kapcsolódott Bálint Valéria hozzászólása is. Ő a műút menti fásítást és az ún. nulla parcellák erősítését szorgalmazza, hogy ne váljon a határ sivataggá. A fák, a zöld övezet, az erdőségek jótékonysága mindannyiunk előtt ismeretes, ezért a helyi közösségnek szándékában is áll tenni ennek érdekében az iskolásokkal, a vadászokkal együttműködve. E terv megvalósítását természetesen a község támogatni fogja, ígérték a vendégek.
Az iskolát Jankovich Katalin igazgatónő mutatta be a községieknek, és tájékoztatójában kitért a legégetőbb tennivalókra, azokra a feladatokra, amelyeket a közeljövőben kellene megoldani. Húsz éve kapott az egyik épület központi fűtést, most pedig a másik épületbe való bevezetése kerülhetne sorra. De kerítésfal-építésre, újabb játszótér kialakítására és egyebekre is szükség volna, valamint egy villanyrendőr felállítására a műúti átjáró előtt, mivel elég nagy a közúti forgalom, amely veszélyezteti a gyerekek biztonságát.
1976-ban épült ki a falu főutcáján áthaladó műút, amelynek sajnos áldozatai lettek gyerekek és felnőttek egyaránt. Akkoriban azt tervezték, hogy a falu melletti, mindössze 1600 m-es szakaszt fogják kiépíteni a teherforgalom számára, de e munka még mindig várat magára, mivel nem helyi vagy községi hatáskörbe tartozik, hanem tartományi és köztársasági illetékességbe.
Keszég Kornél, a Gyulafalvi Napló szerkesztője sokak nevében azt az óhaját fejezte ki, hogy jó lenne, ha a község vezetői odahatnának, hogy a Zombori Rádió magyar nyelvű tájékoztató műsorát kibővítsék, mert sokan éppen onnan szereznek tudomást arról, hogy mi történik szűkebb környezetünkben.
A tanácskozáson részt vevő helyi szervezetek vezetői is felszólaltak, elmondták gondjaikat-bajaikat, amelyeket egyedül nehezen vagy egyáltalán nem tudnak megoldani.
Végezetül Milan Stepanović, a polgármesteri hivatal kabinetfőnöke a község támogatásáról biztosította a szervezeteket, egyesületeket és az iskolát, csak arra hívta fel a figyelmet, hogy mindennemű kérelemhez mindenki mellékelje a programját, aminek a megvalósítása az anyagiaktól függ.
Tehát némi biztató jelei vannak az együttműködésnek, a segítő szándéknak. Megígérték, hogy néhány hónap múlva ismét látogatást tesznek és akkor már arról tanácskozhatunk, hogy mit hogyan valósítottunk meg, és mit miért nem.